Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-11-23 / 47. szám
hogy a püspöki méltóságra emelt oly tiszta jellem, oly vallásos theolog, oly beszédes szónok által, mint a mi doctorunk, egyházi életünk is uj és jobb fordulatot vesz, mint a mint nagyon jól megjegyezte asztali beszédjében testvérünk Abaffy, „épen azon irigy gyalázás, azon titkolózó gyanúsítás és az alávalók haszontalan hebegése, melyeknek érdemetlenül ki volt téve s melyekkel Krisztus nevének ellenségeitől illetve volt, épen azon még most is vérző ós nyílt sebek kedvesebbé teszik őt előttünk, mert Pál apostol sebeit juttatják eszünkbe. Mi az ijesztő kisértetek dacára azt hangoztatjuk : Ti gondoltatok sziveitekben ellene gonoszat, de im ! isten kegyelme jóra forditá, miért legyen az ur Jézus Krisztus neve áldva örökké !" Másnap azaz oct. 12-én hivatalába való ünnepélyes igtatása volt az uj püspöknek. Leírását nyomtatásban fogjuk kapni. Itt csak azt említem fel, hogy az ünnepély programmjának megállapítását eszközlö bizottság azon nagy igazságtalanságot követte el, hogy a tulnyomólag tót püspöknek beigtatásánál az isten igéjének tót hirdetését szükségtelennek ismerte. Egyetlen egy szócska sem lett a hivő tót néphez intézve. (Itt van néktek papok! Már legalább ily pofonütések alatt ébredhetnétek és meggondolhatnátok, hogy rajtatok, népeteken s egyházaitokon gúny, gyalázat ejtetik. S ti kötelesek vagytok védeni azokat, a kikből éltek.) — De elég legyen. Különben a mi ott magyarul volt mondva, mint e nlitettem, kijön a magyarok számára nyomtatásban. A tótok itt is üresen hagyattak. No csakhogy püspökjök Isten akarata szerint való s éltesse őt nekünk az ur sok éveken át. Jézus nevének a pogányok ós hivők közötti terjesztésére az ur által igazgatása és vezetése alá helyezett tót, magyar és német nyájak számára. Dicséret, dicsőség és magasztalás legyen adva a trónon ülő Báránynak. Amen. Eddig a levélíró, az illető lapszerkesztő pedig e megjegyzéssel kiséri az első pontokat: „Mi — úgymond — a pohárban történő fergeteget eleitől fogva nevetségesnek láttuk ; mert kérjük alásan ama tisztelt urakat, kik 8 órai declamatiot idéztek elő, mi joguk volt oly zajütésre ? A dolog igy állott: A bányakerület egyházai és papjai választottak. A kerület részéről kiküldött bizottság feladata volt arra ügyelni, hogy a választás rendben történjék. A bizottság törvéuyesnek ismerte a választást, s az egyházak ós lelkészek által megválasztott püspök a bizottság egyetértésével kitűzte az igtatás határidejét. Kérdjük : ki merészelhette joggal ós helyesen a rendet változtatni ? Talán a kerületi gyűlés ? E jogát tagadjuk, mert a választás nem tartozik n á, de az egyházakra, s papokra. A bizottság egyedül csak a felett biró, helyesek, illetékesek-e a szavazatok ? Egyházak és papok hallgattak, elismerték e közeg illetékességét arra, hogy a választás felett Ítéletet mondjon. A közgyűlés kisebb fórum e tekintetben. A közgyűlésnek ninc3 egyéb joga annál, mint kinevezni a szavazatbontó bizottságot; a közgyűlés sem el nem fogadhatja, sem el nem vetheti a megtörtént választást. A bizottság jogában állott elvetni a helytelen szavazatokat, de a közgyűlés el nem vothette bizottság által helyeselt választást. Kinek állt jogában ezt megsemmisíteni ? Az ellenzék agitátorainak ? Tagadjuk. Az agitatorok csak ráijeszthettek volna a bizottságra, s erkölcsileg kényszerithették, hogy visszavonja rendelkezéseit. Ez mind, a mit elérhettek. Erélyes s önérzettel biró bizottság tudta volna merre űzni a templomból a helytelenkedőket. Ezért irtunk mindig e szellemben, s nem jutott eszünkbe megijedni a cserebogarak zúgásától. Annyit mégis elértek, hogy nem Csabán volt az igtatás és hogy tót beszédet nem kellett hallgatniok a legfőbb püspök Jézus Krisztusról.1 1 E tanulságos cikket, nemkülönben, Húrban e cikket kisérő hierarchikus és antiautonomikus jegyzeteit ujolag is figyelmökbe ajánljuk azoknak, kik a bányakerület igaz ügyét szivökön hordják. Láng Adolf. Bárány-e, vagy farkas ? „Ősi hitünk annyira szent támasza benső emberünknek, hogy azon bolygatni, aztfrivol módon reformálni, véleményem szerint tévesz tett, hogy ne mondjam, veszélyes igyekezet. Mindazonáltal azok irányában, a kik ezen utonjóhiszemüleg használni,, és a tagadhatlanul elterjedt vallásos közönynek ez által gátot vetni törekednek, az erre való jogosultságotkétségbe nem vonom....azon törekvés miatt nem aggódom...." Igy nyilatkozik a bányakerületi ev. uj püspök Dr. Sz. Gr. ur székfoglaló beszédének azon résziben, melylyel theologiai álláspontját körvonalozza. *) (L. e lapok 41. sz.) E lapok t. olvasói ós munkásai előtt vagy észrevétlenül hangzott el az itélő nyilatkozat, vagy a püspöki méltóság fénye és tekintélye alatt ériuthetlenné lőn, vagy pedig talán terjedelmesb és kimerítőbb válasz készül valahol ellene ? Nem tudom. Én mostan csakis mint észrevevő szólalok fel, és az idézett püspöki nyilatkozittál, sőt a székfoglaló beszédnek a főpásztor theologiai álláspontját körvonalazó egész részével szemben álmélkodva kérdezem : Mi ez, bárány-e, vagy farkas ? Értsük meg csak, mit is mond a főpásztor? „Ojí sz. hitünkön bolygatni, azt frivol módon reformálni akarni tévesztett . . . veszélyes igyekezet." Nemde ez annyit jelent, hogy a főpásztor szerint vannak, kik igyekeznek sz. hitünket frivol módon reformálni akarni. Ez értelmet teszi kétségtelenné a közvetlenül következő tétel .-„Mindazonáltal azok irányában, kik ezen az utón (vagyis frivol uton) használni t Ö r e*) Hasonlítsd egybe elődének, ft. Sz. J.«nek theol. álláspontjával, melyet világosan kifejtve találsz ama három clasaiciis egyh. beszédben, melyeket a Margócsy által 1870-ben kiadott „Prot. egyh. be;zédtár"-nak I. k. X. XL XII. sz. a találsz, főként pedig a 87. 87. lapokon.
