Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-23 / 47. szám

fogják venni s velem együtt köszönetet szavazaninak a vallásunk felvirágzása érdekében fáradhatlanul működő szerzőnek. Yégül el nem mulaszthatom a népiskolai tanitó urak figyelmét felhívni e becses kis munkára s őket fel­hívni, hogy a reájok bízott kicsinyeket a katekizmusok kopár sivatagairól e kis könyvecske friss, üde és termé­keny mezejére vezessék. Csisko János, kassai ev. lelkész. BELFÖLD. Kénytelen felszólalás. Azon perctől fogva, mióta a f. é. sept. 30. Pesten tartott ev. bányakerületi közgyűlés által dr. S z e b e­rényi Gusztáv törvényesen megválasztott superin­tendensnek proclamáltatott, mi, a Sárkánypárt tagjai, mint alkotmányos érzelmű férfiak, elismertük őt törvényes fe­jőnknek, főpásztorunknak s tekintettük az uj főpásztor dicsőségét a mi dicsőségünknek. Egyúttal azon hitben éltünk, hogy a bevégzett ténynyel szemben minden el­lenségeskedés megszűnt s a testvéri viszony helyreállt, s ez okból az ügyhöz tovább is hozzászólni nem tartottuk ildomosnak. Aaoaban a Hurban-féle „Cirkevné Listy"-ben kiadott s alább olvasható közlemény azon kellemetlen kénytelen­ségbe ejt, hogy a bányakerületi superintendensválasztás­ügyben röviden felszólaljunk. A közleményt magát, az abban nyilatkozó szellemet, annak modorát és eljárását megítélés végett a t. olvasó elé terjesztjük. A közönsé­gen kivül pedig különösen Ivánka Imre, Szontagh Pál (nógrádi), Veres Pál, Kemény Mihály, Bodó Lipót, Tor­kos Károly és Győry Vilmosra bizzuk mérlegelését azon aspiratióknak, melyeknek „utja — igy szól a C. L. — a magyarok közreműködésével egyengetve van " Csak egyet nem mellőzhetünk hallgatással, t. i. mit értsen a közönség a mi „8 órai deklamatiónk" alatt. A volt Sárkánypárt azon elvből támadta meg főként a szavazatok helyességét, mely szerint : az egyházi köz-és föhivatalokra adandó szavazatok az egyházi közgyű­lésből származzanak. Mert alkotmányos érzelmű protes­táns sohasem fogja azt megengedhetni, hogy alkalom adassék oly előfordulható visszaélésre, melynek folytán a a pap néhány emberrel, az egyház közönségének befolyása nélkül, választó szavazatot komponálhasson. A kerületi utasítások megengedik ugyan ,hogy a szavazás presby­teriális gyűlés által történjék, de elrendeli, hogy ily sza­vazat utólag a Közgyűlés által helybeuhagyassék. Ilynemű szavazás azonban — a törvény szellemét tekintve — csak kivételes, sürgős esetekben alkalmazható; mert ha van reá elégséges idő, ugy az utóbb tartandó helybenhagyó közgyűlés épen oly könnyű szerrel ós kétségkívül nagyobb illetékességgel szavazó gyűléssé is válhatik. Szóval, mi­nek egy dologból kettőt csinálni. A szarvasi szavazatok presbyteriális gyűlésből keltek, anélkül, hogy utólag köz­gyülésileg helybenhagyattak volna. Már csak ezen egy elvért is küzdeni, nem üres declamálás; fellépésünk e részbeni jelentőségeért bátran állunk az evaugyelmi egyház közvéleményének ítélő­széke elébe. De bevezetésünk igazolása végett hadd szóljon a C. L. levelezője : „A „Cirkevni listy", s azt véljük, hogy annak kö­zönsége is, közönynyel néztek a bányakerületi gyűlés elé; nem igy közülünk többen. Leveleink mindig feltüntették ügyünk biztosságát, t. i. elismerését Szeberényi püspökké lett választatásának ; de szorongó szivünk mélyében gon­doltunk azon szörnyű esetre is, hogy a választás meg is semmisittethetik. Láttunk ugyanis nemcsak alávaló papo­kat, de az ő kormos kastélyaikra és családjaikra büszke hősöket is, mint erőlködnek azon, hogy elűzzék a püs­pöki asztalfőről az egyház érdemes férfiát, a tiszta jelle­met, a nagyratanult főt, s hogy ültethessék oda saját teremtményüket. No Istennek legyen dicsőség , ismét meglettünk szégyenitve a pásztorok jóságos pásztora által, ki a népszavával szolgáját szolgatársai közül „kiválasztá „a mi üdvünk tengerénél." Megengedte az ur azoknak a legdacosabb protestansocskáknak is, hogy a bányakerület nyilvánossága előtt 8 teljes óráig fitog­tathassák magokat; megengedte és nem volt elhamar­kodó biró, mint a minők mi, az urnák bűnös szolgái, akartunk volna lenni azon pillanatra, a midőn annyi megalázó gyalázatot szórtak némely vakoskodók anya­szentegyházunkra. A Sárkánypárt dr. Szeberényi rendes megválasztatását erőhatalommal akarta megsemmisíteni, s utólagosan bűnhődött merényletének palástjául három egyházat szemelt ki, melyek szerinte helytelenül szavaz­tak. Ez egyházak a szarvasi, báti és a vadkerti. Ama vitézek hogyan jutottak tudomására annak, 1 ogy épen ez egyházak Szeberényire szavaztak , az képezi bizonyos emberek jellemének szép oldalát. De hagyjuk meg nekik a dicsőséget, legalább mi is tudjuk , hogy Vad­kert *) Bát és Szarvas, isten, jog és tiszta lelkiismeret­tel Szeberényire szavaztak, s szivünk teljességéből, tiszta lelkünkből kiáltunk nekik egész torokkal éljent. Éljen Bát! éljen Vadkert! éljen Szarvas! — Mily declamatiók történtek Radyánszky, Marg5csy és Láng részéről stb. azzal nem akarom untatni az olvasó közönséget; érdekes csak annyit tudni, hogy Szeberényi ré zén nem voltak oly szavazatok, mint például Sárkány báti **) szavazata, melyet egy kálomista ur a bíróval és alrendü hivatal­nokokkal éjnek idején férceit össze a lelkész és egyház nélkül; vagy mint a selmeci szavazat, melyet a t'5t egy­ház, Szeberényi nevelőanyja helyett, a német Hendelféle egyház szavazott meg stb. Szeberényi szavazatai nemcsak hogy rendesek, törvényesek s becsületesen nyerve valának, de egyszersmind azon egyházak imáitól elősegítve és ki­*) Kénytelenek vagyunk levelező diadalörömét zav?rni azon biztos kijelentéssel, hogy Vadkert Sárkányra szavazott. L. A. **) Báth Szeberényire szavazott; ez alaptalan ráfogás. L. A 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom