Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-23 / 47. szám

gitsóge nélkül minden lépten - nyomon fennakadunk. Erős adag kislelkűség nélkül senki sem hitetheti el magával, hogy ha például egy kecskeméti gymnasiumban tizenkét tősgyökeres magyar tanár közé egy németet alkalmazunk, s alkalmazzuk azon föltétellel, hogy rövid időn neki magyarul kell tanítania, ezáltal lábat adtunk a germanizatiénak. Megengedem, hogy sok között akadhat oly csodabogár is, ki azt a haszontalan munkát megkísértené, de akkor annak csak az a szomorú eredménye lenne, hogy magát tenné tönkre. Egyébiránt az eddig tett ilynemű kísérleteket még mind a legfényesebb siker koronázta. Hivatkozom az e nemben tett legújabb kísérletre Weber úrral, a balatonfüredi szeretetház igazgatójával, aki most három éve jött be hazánkba, ós ma már egyik legkitűnőbb magyar tanfórfia, valóságos nyeremény a magyar oktatásügyre nézve, és hogy mennyire akklimatizálta magát, mutatja az, hogy legközelebb egy tősgyökeres veszprémi magyar leányt vezetett oltárhoz. S mi már most ennek a következése? Mikor most két esztendeje indítványba hozatott Pesten egy szeretetház felállítása, a főnehózség, amely miatt a kivitelt el kellett halasztani, az volt, hogy nincsenek arra való embereink oly intézet vezetésére. Jelenleg pedig ugy állunk, hogy épen e héten jelentjük a közgyűlésnek, hogy a nehézség többé fenn nem forog, mert Balatonfüredről már ez iskolaév végével arra képzett magyar szakfórfiakat nyerhetünk, íme a jól beruházott kölcsön áldása ! Ballagi Mór. Válasz a prot. Figyelmezönek „a sárospataki akadémia reformja és még yalami" c. cikkére (Vége.) A föntebbi pár vonással éreztetni akartam, hogy oly mély ós benső imez egyes tudományrészek közti kapcsolat, mint a mily benső összefüggést csak a szerves testeknél tapasztalunk. Én ezt három év alatt szüntelen éreztem, s ezért ugy igyekeztem, amint azokat kell tárgyalni, t. i. szervesen, hogy 'fejtegetéseink alatt hallgatóink szeme előtt lebegjenek mindig, minden rámutatás nőikül a többi részek, s ők is érezzék, hogy nem dispersa membrak-kal izzaszt és izzad a tanár, hanem egy ismeret-szervületet megelevenítő lélekkel és lelkesedéssel magyaráz, s ha a félévi előadások mindennapi óráin, megannyi kalapácsütósek és vésések alól a lélektani embernek egy-egy uj szerve kikerült: mindkét fél valódi benső örömmel hagyja el a tantermet, mert egy lényeges részszel többet tudott az emberre nézve legfontosabb ós legtanulságosabb tanulmány tárgyról: az emberről. íme ily egységes valami a hat részből összeállított lélektani embertan. Egy része sem mondott soha ellent a többieknek, sőt mindenik egymásra utalt, mint a törzs az ágra, s az ágak a törzsre. A psychologia a törzs, s a többiek ennek hajtásai. A ki ma a fizika egyes részeit pl. a statikát, hydrostatikát, aörostatikát, akustikát, hőtant, fénytant, villaoyosságot stb., félévenként külön tárgyalná, arról a nagy közönség azt hinné, hogy megannyi külön tudományt adott elő, holott a tudomány embere azokat egy tudománynak tekinti. Valóban a tömeg emberének helyes Ítélet nélküli és tájékozatlan eszejárása kell ahhoz, hogy valaki ma a 'psycho-fizikai vívmányok ós a metafizikai monstrumok korának lezajlása után, a fentebbi tudományágakat toto coelo különbözőknek, vagy önállóknak állítsa, s kimondani ne röstelje, hogy a ps. anthropologia nem egy, hanem hat tudomány. S ha közelebbről tekintjük az analógiát, a hydrostatika és hőtan, vagy a fényten és akustika közt talán eltérőbb az irány, nagyobb a különbség mint a psychologia ós logika, vagy a gyakorlati- és jogbölcsészet között. A szerves összefüggés e positiv bölcsészeti állásponton nem az a fiatus vocis, ami volt a metafizikusok systematizáló drótozásában; hanem itt a psychologiai és logikai elvek és törvények képezik a szervülettó alakító ós növesztő erőt, mely erő nélkül ma tájékozott tanár egy tudománykörben sem foroghat eredményesen. Eme benső egybefüződésnél fogva adhatott elő Jénában 1867-ben a kitűnő Fortlage egy rövid isk. óv alatt: phsychologiát, logikát, filoz. enciklopédiát, gyakorlati és vallásbölcsészetet ; pedig azt csak senki sem foghatja Fortlagera, hogy nincsenek nagy érdemei a bölcsészet terén, hogy ide-oda kapkod ős hogy céltalanul ide-oda tévedez ! . . . A ps. anthropologián kivül még neveléstant, aesthetikát és művészettörténetet adtam elő. Hogy a neveléstannak bevezető tudományos alapja a lélektan , azt tudja ma a legutolsó képezdei növendék is. Erre a kísérletre felhatalmaztak több óvi nevelősködésem, Európa legcivilizáltabb országaiban tett utazásaim, s tanügyi tapasztalataim és az egyetemeken tett nevelés-oktatástani tanulmányaim. Az aesthetikának elméleti részét szintén lélektani fejtegetések teszik, pl. a szép, fenséges, tragikai, humor, a különböző művészeti ágak beosztása, s azoknak viszonya egymáshoz, mind-mind lélektani fejtegetés tárgya. A művészettörténetben az aesth. törvények megtestesülésére kívántam előadásaimban rámutatni. Nem ide tartozik annak bővebb indokolása, hogy az aesthetikát a főiskola által Olaszországba történt kiküldetésem után adtam elő ; de igen az, hogy B. ur engem az előadtam négy tudományért sokféleséggel ós változatossággal vádol, miután három óv alatt a bőlcsószetnek sok országát befutkostam. A sokféleségre a fentebbiek nyomán nem