Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-03 / 5. szám

ról, s egyszersmind kebelökben hason társulatok alakítására ébresztessenek, jónak látom a korláthi önsegélyző népbank eddigi működésének eredményét nyilvánosság elé hozni röviden, a következőkben. Megalakult a bank 1870-dik év január hó 9-én, 43 részvényes taggal, ezek által vett, összesen 171 részvénynyel, egy-egy részvény után hetenkint 10 kr. betét mellett; *) jelenleg van a banknak 60 tagja, kik összesen 213 részvényt tartanak és a társulat 2600 ft. felett rendelkezik. Igaz, hogy a tagok száma két év alatt nem valami sokkal szaporodott,de ki a mind e mai napig bizalmatlan, előítéletekkel teljes kézimunkás, illetőleg falusi földmivelő nép között ilynemű vállalatokban részvényes, sőt tán tényező is a megalkotás és fejlesztés munkájában : ugy hiszem, azt fogja mondani velem együtt, hogy e csekély szaporodás is világosan azt jelenti, mikép az egyesület életrevaló s megtermi idővel kívánt gyümölcseit. Nem nagy igaz az összeg sem, a mi felett két év multával rendelkezik a bank; de a tagok számához s a betétek kisszerüségéhez mérve igen elegendő az, sőt a község lakosainak hatalmas kisegítője lett immár jelenben. Ezek után, midőn a fentebbi nagy fontosságú s közérdekű ügy győzelemre juttatbatása körül buzgó odaadással működött itt lakó összes földbirtokos uraknak meleg köszönetet szavaz az egyesület, egyszersmind erkölcsi, édes kötelességét teljesiti, midőn a legnagyobb elismerésben részesiti tek. Gábriel János urat, ki több áldozattételei mellett, az egyesület megalakítása óta, minden díj nélkül végezi a legtöbb teherrel s legnagyobb felelősséggel járó pénztárnoki teendőket. Adjon a gondviselés a kisszerű falusi népbankoknak kezdetleges állapotukban mindig ilyen pénztárnokot! Vécsey.Pál, korláthi ref. lelkész. > Érdekes kérdés. Mai nap még csak magánbeszélgetés és vita tárgya, de rövid idő alatt traktus és superintendentia fogja vitatni azon, mindenesetre eddigelé példátlan cselekmény érvényét vagy érvénytelenségét, mi csak nem rég Török-Szt.-Miklóson folyt le. — Nem szólok arról, miként történt az, hogy az egyház mindkét lelkésze ugyanegy időben távol volt a várostól, elég az hozzá, hogy az egyházban lelkész nem volt, az uj szülöttek nem kereszteltethettek meg, s több egybekelni kivánó pár nem köttethetett egybe. A zavar nagy volt természetesen, mi egy előljáró tanácsára akként intéztetett el, hogy a helybeli r. kath. lelkész szólittatott fel a fölmerült teendők végzésére. A lelkész ur a ref. lelkész lakára menve s agendás könyvet keresve s véve elő, megkeresztelte előbb a gyermekeket, majd megeskette a jegyeseket s be is irta a ref. egyház *) Lásd az alapszabályokat Korponay J., Abauj-vármegye monographiájában. V. P. anyakönyveibe, és ezzel minden baj el lön- hárítva. — Ámde ez esemény nem maradhatott csupán az egyház körében; mint rendkívüli s bizonyos izgalmat keltő tény, az esperest, majd az egyházkerület főbb tekintélyeivel közöltetett, kik e tárgyban vélemény-nyilvánításra szólittattak fel. — A legtekintélyesebb egyének azonban oda nyilatkoztak, hogy a házasság, mely itt megköttetett, semmis, annálfogva recopulatiónak leend helye. Érdekes kérdés, megérdemli a figyelmet s a hozzászólást. E nézet szerint mi történnék, ha a recopulatióig, némelyik megunva már a viszonyt, ujabb esküt tenni nem volna hajlandó ? Az eset botrányos mindenesetre, de nézetem szerint sokkal botrányosabb lesz, ha még inkább élére állíttatik s semmisnek mondatik ki a házasság. Sőt nézetein szerint nem is lehet ezt kimondani. Az egyszer letett eskü eskü marad, ha nem az illetékes lelkész, de szintén vele egy téren működő más felekezet lelkésze előtt tétetik is le, ki ennek elfogadására szintén hivatva van. — Ez ügynek különben sok oldala van és lehet, én mo t csak a tényt hoztam szőnyegre; kérem hozzá szólani. a+b. Külföldi egyház és iskola Müncheni levelek. ív. Nagytiszteletü szerkesztő ur ! Legutóbbi levelemben említettem, hogy a bajor ultramontánok minden utat és módot felhasználnak arra nézve, hogy a ministeriumot, melyet egy kissé szabadelvűnek, következőkép az egyházra veszélyesnek tartanak, megbuktassák. E szándékuk az utóbbi időben, midőn már a ministerium szabadelvüségének következményei mindinkább súlyosabbakká kezdenek válni, határozott kifejezést nyert egyfelől lapjaik agitálásaiban, másfelől az országházi vitákban, melyek alkalmával fanatikus szenvedélylyel ócsárolják a kormány magatartását, s csalhatatlan mindentudósággal állítják, hogy ez sokáig nem tarthat, hogy ez minél előbb bukáshoz vezet. De ennek ellenében a szabadelvű párt sem viseli magát tétlenül, sőt inkább a legnagyobb erélylyel működik azon, hogy a kormányt az egyház irányában oly magatartásra bírja, melyet egyfelől korunk felvilágosult nézetei, másfelől az egyház tulcsapásai elodázhatlan kötelességévé tesznek. Érdekes képet nyújt e tekintetben az ország képviselő testülete, melynek üléseiben hangos felszólalások vannak napirenden a ministerium ellen; az ultramontánok megtámadják, mért tesz Ígéreteket a szabadelvű párt követeléseinek teljesítésére, — a szabadelvűek pedig szigorúbb és megszorító rendszabályok behozatalára ösztönzik az ultramontán befolyás és általában a papuralmi visszaélések ellen. Sörgel tanár és képviselő a közoktatási budgetnek a gymnasiumokra vonatkozó kiadásai tárgyalásánál alkal-10