Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-23 / 47. szám

gén az ismertetett tárgyak mintegy maguktól természetes rendszerbe szerkeződjenek. Azt pedig tán mondanom sem kell, hogy nincs tantárgy a világon, a melylyel való magánfoglalkozásra a gyermeket könnyebb szerrel lehetne rákapatni, mint a szemléltetve tanított természetrajz. Csak egy kis útmutatás és bevezetés kell neki és örömmel barangol hegyen völgyen keresztül, hogy vagy bogarakat, vagy növényeket, vagy ásványokat gyűjtsön, és ha a tárgyakat otthon osztályozni ós rendezni is tudja, ki büszkébb akkor kis szerezményeire, mint az a gyermek. A gymnasium felsőbb osztályaiba sorozott tantárgyak már finomabb, combináló észlelést és a rendszerre való szorosb tekintetet igényelnek. Azonban még a felső stadiumban is nem annyira az ismeretanyag, mint az azzal foglalkozó tehetség szélesbitése és erősítése a főcél. Még itt is tehát főszempont minden tantárgy előadásánál az legyen, hogy ne sokat, hanem jól. Az élettan előadásánál pl. nem az a cél, hogy a tanuló e roppant terjedelmű tudományt végig tanulmányozza, hanem hogy megtanulja, mi úton-módon férkőzhetik az ember az élő lény bensejéhez, hogy az élet működését elleshesse. Az ne aggaszszon, hogy a tanuló a gymnasiumban ezt vagy amazt a tudományt végig nem tanulta; mert hisz épen az a célja a mi nézetünk szerint berendezendő gymnasiumnak, hogy a növendék mindenekelőtt tanuljon tanulni, s hogy a folytonos tanulmányozás nála életszükséggé váljék, mert nemcsak a jó pap, hanem minden igazán művelt ember holtig tanul. Szerintünk eddigi gymnasiumainknak épen az volt legszerencsétlenebb oldaluk, hogy a tanulóba befejezett tudományegészeket tölcséreztek be, ugy hogy mikor a gynmasiumot bevégezte a tanuló, azt abban a hiszemben hagyta el, hogy ő már azokat a tudományokat, melyeket szájába rágtak, fenékig kimerítette s igy uincs miért tovább törnie magát. Az eddigi fejtegetések után feleslegesnek tartom a módszerről külön is még sok szót vesztegetni. Mi megmutattuk , mi az a specificus feladat, mely a gymnasiumot más célú középtanodáktól lényege szerint elválasztja. Ámde az egy vonalon álló, de különfaju tanintézetek nem anniyra az által különböznek egymástól, a mit .tanítanak, mint a hogy tanítanak azokban. A gymnasium már nevében hordja, hogy ós mikép kell abban a tanításnak folynia: a gymnasialis tanításnak olyannak kell lennie, hogy az a lelki erőket folytonos gyakorlatban (gymnastika) tartsa, s épen ez az oka, hogy fejtegetéseimben szüntelen a gyakorlatot hangsúlyoztam. Egyébiránt a rendszer megállapítása nem az állam, hanem a tudomány dolga. Az állam tehát ne foglalkozzék olyannal, a mi nem reá tartozik, hanem legyen inkább gondja arra, hogy iskoláit szakértő, gyakorlott tanítókkal tudja ellátni, mert ha valahol, itt áll, hogy „mitte sapieutem, et pauca ei dixeris!" — Csakhogy az épen a bökkenő, hogy honnan vegyük egyszerre azt a 146 fő- és algymnasiumba szükséges sok sapienst ? akkor, mikor a legjobb erőket az iskolától más életpályákra vonták el és vonják el folyvást. Szerintem követnünk kell itten amaz okos gazda példáját, ki midőn tapasztalja, hogy jószága, beruházási tőkék hiánya miatt, kellőn nem jövedelmez, oly kössön által segít magán, mely gazdaságát oda fejleszti, hogy nemcsak a kölcsön törlesztését teszi neki lehetővé, hanem javitás által azt is eszközli, hogy később aztán másra nem szorul. Mig, ha beruházás nélküli gazdálkodását folytatná, könnyen odajut, hogy előbb-utóbb gazdasága alapját, a földet is elherdálni kénytelen. Épen azon a téren, mely fejtegetéseim szerint az újonnan alakítandó gymnasiumaink sarkpontját képezné, t. i. a philologia terén, a mint már fentebb megjegyeztem, a kellőn képzett tanerők hiánya legérezhetőbb. E bajon ugy lehetne leggyökeresebben segíteni, ha eleintén a szomszédoktól kérnénk kölcsön egynehány jó philologust oly módón, hogy az itt alkalmazandó idegen fiatal tanár lekötelezné magát, hogy pl. két óv alatt ő magyarul megtanul (ami, mellékesen megjegyzem, philologusnak nem nagy dolog), addig pedig oldala mellett s az ő vezetése alatt egy magyar tanári candidatus tanítana. Ily intézkedésből aztán kettős haszon háramolnék az oktatásügyre ; mert akkor két óv múlva egy csomó idegen philologus taníthatna, s egy csomó magyar fiatal ember képeztetnék jó philologussá és jó tanárrá. Mert ne feledjük, hogy a tanitás mesterségét, mint minden mesterséget, leginkább jó vezetés alatt folytatott gyakorlat által lehet igazán elsajátítani. Ne beszéljen pedig nekem itt senki germanizatióról. Nem az germanizál, a ki oly intézkedéseket sürget, melyek által rövid időn oda juthatunk, hogy többé idegenre nem szorulunk, hanem, az, a ki a jelen állapotok folytatását óhajtja, midőn idegenek se-