Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-11-16 / 46. szám
nák magok után, már ez által szellemi hivatásának kimért határát átlépné, a produktív életműködés körébe tanítványait, tehát olyakat vonván be, kik arra még érettséggel nem birnak. Hogy az iskolák ily téves, sőt veszélyes irányzatot ne vehessenek, már csak e szempontból is kell, hogy egyház és állam továbbra is érvényesítse befolyását, és igy kik az iskola függetlenségét követelik , más szavakkal azt kívánják sajátkép, hogy az egyház és állam mondjon le az önmaga feletti őrködés természeti jogáról. De a mily erősen meg vagyunk győződve elv ós tudomány szempontjából , hogy az iskola nem lehet független sem egyház, sem államtól; másrészről ép oly örömest megadjuk az iskolának azt, a mi az övé. Elismerjük nevezetesen, hogy van az iskolának oly oldala, egy oly pontja, melyen teljes szabadsága van és a melyen független ugy egyháztól mint államtól és igy önálló. Ezen oldala, ezen pontja a tanmód. A tantárgyak előadásának, az ismeretek közlésének mikéntjében teljes függetlenséget követelünk mi is. A methodus mint alaki tudomány egyenesen az iskola sajátja. Ebben az egyben az iskola productiv 'és mert ez, ép ezért nincs joga sem egyháznak, sem államnak e téren beavatkozni, de egyebekben önállóságáról szó sem lehet. M á n y o k i T a m á s. A szatinár.-németii képezdei póttanfolyam. A folyó évi iskolai szünidők alatt megtartott tanitóképezdei hat-heti pótelőadásokról a prot egyh. és iskolai lapban is jelenvén meg több tudósítás, bátor vagyok reményleni, hogy alább következő hasonló tárgyú rövid közlésemnek is becses lapjában hely engedve lesz, annál inkább, mert kivéve a „Szamos" cimű vidéki lapot, egy közlöny sem emlékezett meg a megyénkbeli néptanítók részére, Szathmár-Németiben a f. évben nyitva állott képezdei póttaufolyamról. Ennek rövid ismertetésére legcélszerűbbnek vélem idézni Luby Zsigmond tanfelügyelő ur által a szatmármegyei iskolatanács október baví ülésében mondott évnegyedes elnöki jelentésének ide vonatkozó szakaszát: „A nagymélt. kuUusministerium jótékony intézkedése következtében e szünidő sem mult el tétlenül, mert taukerületünkben ez idén is felállíttatott az ideiglenes paedagogiai tanfolyam. Kétszeresen kell megelégedésemet kijelenteni az ideiglenes póttanfolyam eredménye felett, mert dacára, hogy már harmadik évben tartatott a tanitók számára nyitott tanfolyam, dacára, hogy megyénk gazdasági viszonyaira még emlékezetünk óta ily súlyos csapások nem nehezültek, mi miatt megyénk egy nehéz évnek néz elébe, mi ismét a tanitók sorsát teszi legelső sorban nehézzé, mert a tanitó közvetlenül a néptől nyeri úgyis csekély fizetését, dacára mondom mindezeknek 271 néptanító hozta meg azon áldozatot, hogy is meretei gyarapítása végett házi tűzhelyét 6 hétig elhagyja, nem sajnálva még azon anyagi áldozatot sem, melyet a csekély állami segély mellett magának a tanítónak is meg kellett hozni. Hizelgek magamnak, hogy a tanerők megválasztásában szerencsés voltam, mert oly tanerőket nyertem meg, melyek a legszebb eredményi; biztosították. A működő tanár urak mély tudományosságuk s megragadó előadásaik mellett még oly rokonszenves alakok is voltak, hogy mintegy lekötötték a néptanítók fig} elmét, s kétszeres ösztönül szolgáltak arra, hogy az előadó tanárok várakozásainak megfeleljenek. A tanfolyamon működő tanárok voltak: Bihari Péter, ref. gymn. tanár, ki a neveléstant adta elő, egyszersmind a tanfolyam igazgató tanára is volt. Rácz István, ref. gymn. tanár, ki a természettant adta elő. Kárpáti Endre, állami képezdei tanár Iglón, kinek előadott tárgya: a földrajz, nyelv- és irálytan volt; és végtére: Grabiecki tornatanár, ki a tornászatnak a népiskolákban szükséges részét kitűnő sikerrel tanította. A tanfolyam hallgatásában résztvett néptanítók között volt 120 helv. hitv., 105 gör. kath., 33 róm. kath., 12 izraelita, 1 községi tanitó. Ezen számokban benfoglaltatik azon 10 tanítónő is, kik a tanfolyamon kitartó szorgalommal végig résztvettek. Került az 1872-ik évi póttanfolvam az államnak G812 frtba és 20 krba. Átalános a meggyőződés, hogy az állam által tett ezen áldozatnak a kivívott eredmény megfelel. Örömmel tapasztaltam, hogy a néptanítók nagy része a tanórákon kivül is tért kerestek müvelődésökre, s két izben jótékony célra hangversenyt és szavalati előadást adtak, mi jótékony célokra nem megvetendő összeget jövedelmezett." M i k 1 e r Sámuel, ev. leik., tanácsjegyző. Észrevételek. A „Prot. Egyh. óa Isk. Lap" 43-dik számában közzé tett „Nyilt kérdés"re, Fejér- és Yeszprémvármegyék kir. tanfelügyelősége szives volt válaszolni. De miután a „válasz" közzétételét azon körülményhez kötötte, ha az engem végkép kielégít: jelenben nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a lapoknak átadhatnám; mert nem kielégítő reám nézve. Azonban mégis azon meggyőződésben vagyok, hogy minden észrevétel nélkül nem hagyhatom. — Es ha ntiszteletü szerkesztő ur megengedi , észrevételeimet röviden közzé teszem. Nem kielégítő a „válasz," melyben a kir. tanfelügyelő ur „nyilt kérdés"-emre felel : 1. Azért, mert csak 1 /i év múlva kiván a tanügy állásáról meggyőződni. — Miért nem előbb? Mindjárt a tanév kezdetén.
