Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-03 / 5. szám

leket állítani oda dogmákul, és igy harcot előidézni ott, a hol szeretetet hirdetni egyedüli feladatunk? Ha szerző tudósok számára ir, akkor igenis rendjén valónak találnám, ha mindenekelőtt álláspontját jelölvén ki, a könyve felletti Ítélethozatalt elősegíti. De az a kö­zönség, melynek számára e könyv íratott, ebből tanulni, épülni, de nem bíráskodni hivatott. Mire való tehát fel­zavarni a tiszta kedélyt oly kérdések feszegetése által, melyeknek sem genesisét kellőn méltányolni, sem hord­erejét felvetni nem képes ? Ma, mint minden időben, az emberi természet nemesb aspiratioi a vallásban keresnek menedéket, s ezért Jézus, kinek tettei és beszédei a vallás örök eszméit legméltób­ban képviselik, kalauza lesz az emberiségnek az ég felé vezető utón minden időkben. Ha tehát szerző e szempont­ból vállalkozott Jézus történetének megirására, és mond­hatni, hogy abbeli feladatát derekasan megoldotta: akkor kezébe adta az olvasónak a tényeket, és bátran rábízhatta, hogy a vitás kérdésekben maga alakítson magának véle­ményt, ugy a hogy tud. Ezek rövid észrevételeim a munka eredetijére. A mi a fordítást illeti, erről csak annyit, hogy könnyen olvastatja magát és ritkán veszszük észre, hogy a gondo­latok nem magyar agyban szülemlettek. A kiállítás is csinosnak mondható, és 1 frt 50 kr. akkor sem volna nagy ár oly jókora kötetért, ha jöve­delme jótékony célra nem fordíttatnék is. B a 1 1 a g i Mór. BELFÖLD. A tiszántúli superintendens látogatása Nagy-Táradon. Nagytiszteletü tanár ur! E hó 11-ike nagy nap volt a n.-váradi egyházra. Ugyanis ftdő Révész Bálint püspök ur becses megjelenésével tisztelte meg az egyhá­zat, mint érteaülék, nem egészen a n.-váradi reform, hívek­hez való vonzódása által indíttatva; hanem inkább, mert az illem kötelessége azt hozta magával, hogyan.-váradi latin szertartású püspöktől nyert látogatást visszaadja, mit ő nt. Nagy István helybeli lelkész kíséretében meg is tőn. Az uj idők mily nevezetes jelensége! Már látom, hogy el jő az idő, melyet Ézsaias próféta megjövendölt, midőn „a farkas a báránynyal lakik, és az oroszlánfi a kecskegödö­lyével szalmát eszik." Azonban, nem ezek a dolgok azok, melyek miatt tollat ragadtam. Mert, hogy egy püspök hiveit megláto­gatja, az nem korszakot alkotó jelenség ; hogy egy kálvi­nista püspök egy pápista püspököt megkeresett, ez is megtörténhetett már, bár tudomásom szerint debreceni püs­pök n.-váradit még eddig látogatással nem tisztelt, meg. Fon­tosnak tartom ftdő Révész urnák itteni föllépését azért, mert sárral dobált oly neveket, melyeket én a tisztelet egy sajátságos neme nélkül soha sem tudok említeni. Ugyanis a n.-váradi ref. egyh.-tanács e napra, az iskolák további jellegének minősége és isk. épületekre nézve határozandó, rendkívüli közgyűlésre jött össze. De e gyűlés a tanácstagok kis száma következtében, kik a ziva­taros idő miatt alig tizennégyen jelentek meg, elhalasz­tatott. Azonban, miután püspök ur épen t. Nagy István urnái volt, Tar Imre főgondnok ur megragadta az alkal­mat, hogy a n -váradi egyház nevében, a jelenlevő egy­háztanács-tagokkal üdvözölje püspöküket. Miután ftdő Révész ur értesült összejövetelök cél­járól, kötelességének tartotta ez ügyre vonatkozólag a supe­rintendentia álláspontját (az isk. kérdésben) a jelenlevő egyháztagokkal tudatni, egyszersmind figyelmeztetni az egyházat arra, hogy a magyar, főleg protestáns autonó­miát, a községi iskolák által miiy nagy veszély fenyegeti. Hogy pedig beszéde annál szivrehatóbb legyen, előadta a jelenlegi iskolai törvény keletkezését, mint ez Révész Imre füzeteiben elég bőven meg van irva; elmondta, hogy midőn még e törvény szentesítése előtt, a prot. egyház vezérférfiai megkérdeztettek, csak azok nyilatkoztak mellette, más szóval a községi iskolák mellett, kiket önérdek vezé­relt. Pl. Ballagiék csak azért, mert b. Eötvös azzal ke­csegtette őket, hogy a theol. tanintézetet a pesti egye­tembe fölveendi; Árvay pedig már előre biztosítva volt a zsiros tanfelügyelőségről. Előadta, hogy a községi isko­lák által a prot. egyházat sokkal nagyobb veszély fenye­geti, mint a pátens által, mert akkor a külről jövő táma­dás ellen az egész protestantismus mint egy szilárd kőfal állott, de most az egyháznak saját fiai árulják el azt, mit három század küzdelme helyesnek bizonyított, stb. Különben végre megjegyezte, hogy ő nem pártérdekből beszél; de az ilyen ál-alkotmányos állapotra (sic) az isko­lákat nem meri bízni. Ez elvi kérdés, mely megfon­tolandó. E fontos püspöki szóra Tar Imre gondnok ur azt válaszolta, hogy a püspök iránt való tisztelet tartóztatja sokra nézve ellenkező véleményének kifejezést adni; azon­ban arról akarja biztosítani a ftdő urat, hogy midőn az iskolák községiekké nyilvánítása történt, elvi kérdésről szó sem volt. Az egész financiális opportunitásból történt. A többi nem tartozik ide. r. 1. Ha főtisztelendő Révész Bálint ur hazánk mai viszonyai között a protestáns egyházra nézve üdvö­sebbet nem tud, mint, hogy — ami ezelőtt soha nem történt — az ultramontanismussal egy követ fújjon, és a nemzet képviselete által hozott törvény ellen agitálva, hátráltassa az egy haza földjén élő pol­gárok egymáshozi közeledését: ez vélemény dolga, s én nem kétlem, hogy főtiszt. Révész Bálint ur e te­kintetben a legjobb hiszemben cselekszik s eljárásá­ban a legtisztább meggyőződéstől vezettetik ; viszont hiszem, senki sincs feljogosítva felőlem föltenni, hogy nem jó hiszemüleg cselekszem, midőn a kérdé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom