Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-02-03 / 5. szám
ses ügyre nézve ellenkező véleményben lévén, minden adutt alkalommal ahcz képest nyilatkozom. Ha tehát főtiszt. Révész Bálint ur velem szemben állva ellenem a polémia hevében olyatén gyanú sitást is kiejt, melyet, nem mondom, hogy bebizonyítani, de csak valószínűvé tenni is nehéz: akkor azt mondom, van joga akármit is gyanítani, de nincs joga avval gyanúsítani, s igy nem szép tőle, nem is okos dolog oly fegyverrel élni, melyet tisztességes ember soha nem használ, s melyet minden pimasz ellenünk fordíthat, s ezzel elég; de mikor főt. Révész Bálint ur, mint superintendens, egy előtte tisztelgő község elöljáróival, tehát félhivatalosan beszélve, engem alaptalan ráf ogással hátam megett gyanúsít, akkor azzal sem érhetem be, hogy az egészet légből kapott hazugságnak declarálom, hanem azonfelül a legmélyebb fájdalommal bár, de ki kell egyenesen mondanom, hogy az olyatén eljárás a dicső superintendensi hivatalnak szégyenletes bemocskolása. Egyébiránt maga az elmesélt dolog, ha szinte igaz volna is, csak a szóló intentiója szerint vethetne jellememre szennyfoltot, de nem magában véve. Mert föltéve, de meg nem engedve, hogy a minister ígérete, miszerint helyet adand a prot. theologiának a pesti egyetemen, Ítéletemet egyéb iskolai kérdésekre nézve megvesztegette volna, ebből is csak az következnék, hogy, a mint harmadéve bőven kifejtettem, ón a prot. theologia bekeblezését az országos egyetembe, mind a protestantismus jövőjére, mind a hazai tudomány szabad iránybani fejlődésére, mind a külömböző felekezetek ós nemzetiségek közt eszközlendő békés hangulatra ós egymáshozi simulásra nézve megbecsülhetetlen vívmánynak tartanám. Mert, a mi személyemet illeti, azt hiszem, tudja ezt mindenki és tudja főt. Révész Bálint ur csak olyan jól, mint más, hogy egyetemi tanárság, bár diszes, előkelő hivatal, de nem olyan, hogy azon társadalmi állásnál fogva, melyet tényleg elfoglalok, ambitiémat, vagyoni viszonyaimnál fogva pedig hírvágyamat legtávolabbról is kísértetbe hozni képes volna. Nekem egy ambitióm volt, van ós lesz ez életben: kitartani a pályán, amelyre léptem, szóval, és ahol lehet tettel, szolgálni a közügyet s megmaradni annak, a mi vagyok, szókimondó B a 11 a g i Mór. Egy püspöki level. Minden társaság munkásságában legfőbb tényező az egyetértés, összetartás, ha ez nincs — a társaság bármily üdvös célt tüz is ki magának, — küzdelmének óhajtott sikere nem lehet, s ki az egyetértés kötelékeit bűnösen szaggatja, azt, bármily állást foglaljon is el, el lehet ítélni, sőt annál kárhoztatandóbb, minél jobban kötelessége lett volna hivatalánál fogva az egyetértést fenntartani. Nekünk magyarországi reformátusoknak számtalan orvoslandó vallási és egyházszervezeti betegségeink vannak különben is; ha még összetartók se leszünk, ha ugyanazon egyházkerületben iskolai pártok alakulnak : mi lesz akkor belőlünk? Hogy magamat érthetőbbé tegyem, egy püspöki levél kivonatos tartalmát közlöm, Ítéljen felette a közvélemény. A nagybányai egyházmegye esperese hathatósan ajánlja a debreceni főiskola sorsjegyeinek árulását, és zaklató lag három izben sürgeti a lelkészeket, hogy tudassák vele, ki mennyi sorsjegy elárusitására ajánlkozik, melynek folytán az illetőknek azokat megküldje. De a gyors felhívásoknak főképen, az e vidéken uralgó szükség és szegénység miatt nem nagy sikere lett. Erre esperes ur jelentést tesz püspök urnák, hogy nem nagy reménye van a 4000 darab sorsjegy elárusitásához stb., hihetőleg a lelkészeket okozva, mert a jelentésre jött egy püspöki levél, a mely az irótollban maradhatott volna, vagy legalább az esperes jobban teszi, ha nem közli. De bizony esperes ur azon hiszemben, hogy az ő pusztában elhangzott szavainak nyomatékot ad általa, a püspöktől hozzá intézett levelet decemberben körútnak indította. A püspöki levél ilyen formán kezdődik: Jól tudómén, hogy a nagybányai egyházmegye lelkészeinek nagyobb része pataki deák volt s azért nem buzgólkodnak a debreceni főiskola felsegélésében; de miután most a tiszántúli egyházkerületben lelkészkednek, szoros kötelességökké tétetik ezen iskolának pártolása, s azért mindeh utat módot elkövessenek a sorsjegyekeladására s. t. b; továbbá kecsegtetésül kiemeli, mily nagy kamatot kapnak az elárusítók; végre fenyegetésül megrendeli illető esperes urnák, hogy azon lelkészek neveit, kik még ezután is vonakodnának a sorsjegyek árulásától, az egyházkerületre terjeszsze fel. A fentebbiek után e levél tartalmára csak rövid észrevételt teszek, azt t. i., hogy roszul ismeri püspök ur a nagybányai egyházmegyét, mert 44 egyház közül jelenleg csak 10-ben van pataki diákból lett pap, és igy 3/4 -dénél több a debreceniek száma ; továbbá nem nyeri meg ily módon a patakiakat, s nem fog egyetértést, öszszetartást, buzgalmat kelteni ily hangú főpásztori leveleivel ; s végül bármily vatikáni fenyegetéseket használ is a