Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-10-05 / 40. szám

Nachricht vom Brüdergesangbuch"). Sztaray Mihály, egyik reformátorunk, szép zengésű énekeivel és énekléseivel terjesztette el a Duna és Dráva között a tiszta vallásosságot. Hogy mily hatással bir a vallásos ének más lelkekre is, a sok köz'il a következő eseményt említem. Ez a reformatió korában történt. Lübeckben elűzetvén az evangeliom hirdetője, ismét a mise képezte a lübeckiek istentiszteletét. Egy alkalommal végezte a pap a misét és már a könyörgést akará mondani, a midőn két gyermek elkezdé énekelni: ach Gott vom Hímmel sieh darein (régi énekeskönyvünkben : oh ur Isten tekints hozzánk) •— utána az egész gyülekezet s ettől kezdve ez ének éneklésével fel sem hagytak mindaddig, mig a magistratus meg nem engedé az elűzött evangelikus papot ismét viszszabivhatni. Ha csakugyan az ének hitszülött és hitszerző, világos, hogy nemcsak az énekléstanifcásra fektetendő nagy súly, hanem az énektanításra is. Az énektanítás eddigi methodusa a száraz, a korát túlélt könyvnólkülöztetés. Az énektanítás egy a vallástanitással. Ugyanaz foglalkozása és utja, hivatása és célja mindegyiknek. Csak a jó vallástanitó lehet jó énektanitó. A jó vallástanitó feladatát már előadtuk a „Keresztyén valiástanitás"-ban, helyén és idején vélem elmondani, hogy mikép járjon el a vallástanitó az énektanításban, mikép feleljen meg éuektanitói feladatának? Minden egyes ének tanításánál oda kell hatni, hogy a gyermek bevezettessék az ének lelkébe, behelyeztessék az énekszerző helyzetébe, ugy, hogy a midőn az éneket magáévá teszi, ugyanakkor az énekes érzelmei is sajátjává legyenek. Mert ha a gyermek bensejében nem éli át és nem érzi az éneket, akkor a cél: az éneket a gyermek lelkébe átültetni, hiányzani fog. Jó az, ha az énektanításnál a szavak megmagyaráztatnak, az egyes kifejezések elemeztetnek, ha az ének alapgondolata kimutattatik, a logikai gondolatmenet feltüntettetik és a bibliai alap, melyből vétetett, kikerestetik; de mindenek fölött szükséges, hogy a tanitó a buzgóság és áhítat óráiban a gyermek szivét az isteninek befogadására fogékonnyá tegye ós tanítását odairányozza, hogy a költő lelke és az ének szelleme a gyermek kedélyét áthassa és elárassza. Ezért a tanitó igen hálás munkát tesz, ha felmegy a forráshoz, melyből az ének eredt, ha tanítványaival közli a költő életét és az ének szerzésének egyéb körülményeit és ha van, az arról feljegyzett történeti adatokat. Az eddigieket egy gyakorlati példában is óhajtóm feltüntetni. Vegyük fel a XLVI-ik zsoltárt. Istennek bölcs világigazgatása, hatalmas gondviselése ugy egész népek, mint egyesek sorsának intézésében és vezetésében egyike a legmagasztosabb igazságoknak, mélyekért valaha enibersziv hálára buzdult Isten iránt, dicsénekben emelkedett fel a gondviselőhöz. Ily buzgó szívből származott hálaének a XLVI-ik zsoltár, melyet íme előttetek felolvasok. Ez ének vétetett a bibliából (zsoltárok könyve XLVI. rész) s szerzőjéül a Khóra fiai mondatnak. Kik voltak a Khóra fiai, mikor íratott e zsoltár, mi szolgáltatott erre alkalmat? Ez ének magyar nyelvre Szenei Molnár Albert által fordíttatott 1607-ben és pedig a nagy reformátornak, Kálvin Jánosnak francia fordítása után. (A XXV. zs. szintén Kálvin után fordíttatott nyelvünkre.) Ezeket előre bocsátva lássuk közelebbről az éneket. Ez ének bibliai felirata szerint : hálaadása a népnek Isten oltalmáért. Hálával emlegeti az Istenben bízó lé'ek csodadolgait az Ur hatalmának, vílágigazgatásának, mely megengedi ugyan, hogy az elemek és a világi hatalmasságok felzúduljanak Isten népe ellen, de azért övéit nem hagyja ő el semminemű veszedelmökben és háborúikban. Elősoroltatnak a veszedelmek, melyek az embert utóiérhetik, melyek még az igazat sem kímélik, sőt sokszor ezek ellen indulnak fel legdühösebben, de csak azért, hogy erősíttessék hitök, annál diadalmasabb legyen megszabadításuk az Isten által. Ha ez ének alapgondolatául az isteni gondviselést vesszük, akkor tisztán értjük az éneklő erős hitét és buzgalmát, mely sem meg nem rendül, sem meg nem szégyenül. Világosító példák. Végül még elmondandók e következők is: ez ének volt Luther egyik legkedvesebb éneke, küzdés és munkateljes napjaiban ; otthon és a nép között ezt énekelte ő a legtöbbször örömükre az angyaloknak és dacára az ördög hatalmaskodásának. Sokszor zengett éneke volt ez atyáinknak is külső és belső háborúságaikban ép ugy, mint megszabadittatásuknak dicső napjaiban. Ez volt hálaadó énekök a sokat szenvedett magyar rei papokuak a tengeren, a midőn 1676 febr. 11-én a gályarabságból kiszabadítva a hollandok hajóira eveztek által. Ezeket ekként előadva következik az ének könyvnélkülöztetése és végül éneklésének tanítása. Ennél az éneknél felemlítendő, hogy ennek, valamint a többi zsoltárok melódiáját a párisi vérnászkor (1572) vértanúhalált szenvedett Gaudimél Klaudius szerzette 1562—1565. E melódiákat illetőleg idézzük egy német tudós következő szavait: „Mily más ő — t. i. Gaudimél — mindenegyes zsoltárban ! Mily esengve fohászkodik a legkomolyabb bűnbánat fájdalmával a VI ik zs. melódiájában! Mily diadalmasan zengi örömét a XXV. és XXIX. zsoltárokban ! A LXVIII. zsoltárban Istennek hatalmas serege, mint vihar zudul az ellenségre, — ez volt azon zsoltár, mellyel a sevennei hegyekbe menekült francia reformátusok elleneiket megfutamiták. Magasztosabb nyugalmat hangban kifejezni lehetetlen, mint az, mellyel a CX. zs. az urat dicsősége trónján mintegy szemünk elé rajzolja. A XXIII. zs. akkordjai, mintegy az élő vízforrás csergedező hullámai és a LXVI. zsoltárnak már melódiája is a legmagasztosabb dicsének." A Gaudimél zsoltár melódiái fensógességének legszebb bizonysága azonban az, hogy az angol és skót reformátusok kivételével, minden református nemzetek ezek szerint éneklik a zsoltárokat. Sőt mi még legszebb dicséreteinket, ünnepi és halotti énekeinket s legnagyobb részben e hangzatok szerint énekeljük. 77*