Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-27 / 4. szám

még az igazság és a jog szent érzete." Legközelebb Nürnbergben szervezkedtek az ó-katholíkusok s gyülésükön Dr. Friedrich és Dr. Reinkens tanárok is jelen voltak. Friedrich üdvözlő beszédében örömének adott kifejezést, hogy a reform eszméje az ő szülőföldén (a frank földön) is termékeny földre talált. Hiszi, hogy a megkezdett munka üdvös eredményeket fog szülni és ledönthetlen gátot görditend a lélek hóhérai ellen. Haladjanak továbbra is a megkezdett uton, s feleljenek meg azon reményeknek, melyeket korunk jobbjai működésűkben, mint az egészhez tartozó láncszemben helyeznek. Ne hagyják magukat eltántorítani, mutassák meg, hogy a feszültség, melylyel a bambergi püspök egyházmegyéje e megkezdett mozgalmáuak eredményét vária, jogos törekvésükben alappal bír, mert komoly elhatározással akarnak az igazság mellett küzdeni. A bambergi püspök egy alkalommal azt mondá neki : „a világ eddig megmentett bennünket, — ezután is meg fog menteni." Most a reformmozgalom mentse meg az egyházat! ként tünteti elő Azt kívánja ugyanis a püspök ur naiv érzelgésében, hogy a kik yalaha az egyház jótéteményébeu részesültek, mondjanak le jogaikról: megtámadni mindazt, a mi a papuralmi törekvésekben megtámadható és szol- . gai engedelmességgel vallják igazakul mindazon tévtanokat, melyeket az egyház csalhatatlansága a világ elébe ir. Szomorú dolog, midőn ez egyház nem az igazság és a vallásos érzület felköltése által akarja magának híveit biztosítani, hanem lekenyerezés által. Hogy Friedrichre mint emberre, s „tudós theologusra" e magatartása a püspök ur irányában semmi árnyékot nem vet, leginkább mutatja a müncheni szabad szellemű párt törekvése, melylyel őt a legközelebb tartandó választás alkalmával a tanácsba városi képviselőnek akarják megválasztani. Ha e választás sikerülni fog, mit a párt nagyságából biztosan lehet következtetni, megkapja Friedrich az erkölcsi elismerést és elégtételt, mely kétségkívül többet fog érni, mint a püspök ur haszonleső „atyai szeretete és becsülése." Friedrich e lelkesült beszédével általános diadalt nyert nemcsak a maga részére, hanem a reformügynek is. A jelenlevők által ép ugy, mint az országban mindenfelé, a hol a reform megindult, tetszéssel fogadtatott, — csupán a bambergi püspökség nem hagyhatta megjegyzés nélkül. Egy nyilatkozatot bocsátott közé, melyben a püspök főpásztor! méltóságának érzetében tiltakozik az ellen, mintha ő „feszültséggel" várná az efféle mozgalmak eredményét egyházmegyéjében, „ismerve hü katholikusainak buzgalmát és törekvését a jóban." Sőt inkább a feszültség helyett „fájdalmat" okozott neki azon tudósítás, hogy Dr. Friedrich fáradtságot vett magának hazájában oly szerep elvállalására, mely irigység tekintetében semmi kívánnivalót nem hagy hátra. Azután nagyitásnak nevezi, a mit Friedrich a püspök szavaiként idéz s csodálkozását fejezve ki, hogy tudós theologus létére ily absurdum nagyítással akarta a nürnbergi reformgyülést illustrálni és érdekessé tenni, áttér Friedrich jellemzésére? mely nyilatkozata legérdekesebb részét képezi. Ugyanis felemlíti, hogy minő szép tett volt Friedrichtől feltámadni azon egyház, de különösen azon püspök ellen, kin^k kenyerét mint alumnista ette, kinek atyai jósága szolgáltatta Friedrichnek az alkalmat arra, hogy egyetemi tanulmányait befejezhesse s ki dacára, hogy Friedrich szakított egyházmegyéjével, szerette, becsülte őt, mint az atya gyermekét és legkevésbé várta tőle a keserű célzásokat, melyek ellenében ő, t. i. a püspök, semmiféle fegyverrel nem küzdhet. Végül azon szerény nézetét fejezi ki a püspök ő méltóságának szellemdus titkárja, hogy azon mozgalomtól, melynek élén ilyen emberek állnak, és ilyen fegyverrel küzdenek, legkevésbé sem félhet a katholikus egyház. A püspökség e nyilatkozatában igen jellemző ezen utóbbi passus, mely Friedrichet az egyház lekötelezettje-A reformmozgalom müncheni bizottmánya is ernyedetlen buzgalommal működik. Január 17-én kezdette meg a felolvasásokat, melyekben a tudós tanárok és papok a kor égető kérdéseit fejtegetik. A programm szerint a következő felolvasások fognak tartatni: Dr. Reinkeus tanár „Az egyház egységének lényegéről" és „Az egyház csalhatatlanságárólDr. Döllinger tanár „Egyesítési kísérlet a keresztyén egyház és a bekövetkező unió kilátásai között" háromszor egymásután folytatólagosan; Dr. Cornelius tanár „Történelmi párhuzam a francia és német katholicismus között" ;L i a n o „Történelmi vizsgálat az utrechti egyház felett" ; Dr. Rit t er „Állam és egyház a római nézlet és politika szerint." E felolvasásoknak nagy érdekeltséggel néznek elébe a szabadelvűek, mig az ellenpárt gúnyos megjegyzései természetesen ezekre sem maradhatnak el. Az ultrámontánok lapjában a Post Ztg-ban olvastam, hogy a reformbizottmány e tervezett felolvasásai kevés élvezetest látszanak nyújtani az ó-katholikusoknak. Cáfolatul erre csak azt említem fel, hogy az első felolvasáson igen nagyszámú és nagyobbrészt értelmes közönség volt jelen, melynek minden egyes tagja élénk figyelemmel és növekedő érdekeltséggel hallgatta a tudós tanár Reinkens felolvasását. De az ultramontánoknak, ugy látszik, az már szokásuk lett, hogy mindent megszólnak és kicsinyelnek, mióta keservesen kellett tapasztalniok az utóbbi időben a kormánynak egy némely eljárását és nyilatkozatát, mely nem az ő előnyökre ütött ki. A kultusministernek már a placetuin ügyében adott felelete, mélyen sérté az ultramoutánokat, de a legközelebb történtek, melyek a képviselőházban is harci jelenetet idéztek elő, teljesen meggyőzték őket, hogy a bajor kormány régi álláspontjával szakítva, nem hajlandó mindig az egyháznak adni igazat, sőt mindazon esetekben, midőn a hierarchiai törekvések az egyén1