Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-27 / 4. szám

méltóság és jog ellenében követelésekkel lépnek fel, kész megszorítani is az egyháznak eddigi tulhatalmaskodásait. Az előbb emiitett viharos jelenetet a bajor képviselőház január hó 12-ki ülésében a következő eset idézte elö. A felsőpfalci Amberg városban meghalt egy bizonyos Zunner nevű egyén, a kiről általánosan tudva volt, hogy ó-katholikus. Az ambergi egyházi felsőség a számra nézve mindinkább növekedő eretnekek megrettenésére megtagadta az eltemetést és a harangszót. Dr. Friedrich, ki épen, akkor történetesen jelen volt, vagy a mi valószínűbb a temetési szertartásra utazott oda, a felebaráti szeretetet hirdető egyház a kegyelet' legszentebb érzetét sértő eme eljárását hevesen megtámadta; az ambergi magistratus pedig táviratilag kérdezte meg a felsőpfalci kerületi kormányt magatartása iránt, mind a temetésre, mind a templomnak az ó-katholikusok részére való átadására vonatkozólag. A ker. kormány táviratilag válaszolt s tudatta: 1., hogy Zunnert katholikusnak tekintsék, s mint ilyent a szokásos katholikus szertartás mellett temessék el, szükség esetében erőszakos harangszóval is, 2., hogy a templom átadása,az ó-katholikusok használatára, miután a magistratus a templomot kérdésében községtulajdonnak jelzi, teljesen a magistratustól függ. A temetés ezen válasz értelme szerint történt meg, a szertartást maga Friedrich hajtá végre, harangszó mellett. E jogsértést, — minőnek ezen eljárást az ultramontánok serege és az ambergi egyházi felsőség tartja, — orvoslandó, Ruszwurm pap és képviselő interpellálta a kultusministert, s az egyház elégtételét kívánta. Felemlité, hogy az erőszakos harangozás által, valamint nem kevésbé azon tény által, hogy a temetési szertartást egy exkommunikált pap hajtá végre, az egyház mélyen megsértetett és kérdé, hogy mit szándékozik a kormány a megsértett jog visszaállítására tenni. Lutz kultusminister feleletében előadá a dolgokat ugy, a mint történtek, miután az interpelláló azokat elferdítette; a felsőpfalci ker. kormány utasításait a temetésre vonatkozólag helyesnek és korrektnek nyilvánította, a községi templom átadására vonatkozólag pedig megemlítette, hogy a tárgyalások most folynak. A felsőpfalci ker. kormány rendelete, — mondá továbbá — hogy Zunner mint katholikus temettessék el, jogos alapon nyugszik s egyezik az államkormány nézetével. Hogy a temetést egy exkommunikált hajtá végre, az államra nem tartozik, miután az állam az exkommunikátiónak csupán polgáijogi következményeit veszi tekintetbe, lelkiismereti kérdésekbe nem avatja bele magát. A kultusminister e feleletével maga ellen zúdította az ultra montánokat, s mint közlönyük, a „Post Ztg" emliti, e botrányos nyilatkozat után nem marad egyéb hátra, mint minden uton és módon közreműködni, hogy az olyan kormány, mely nem hogy védené, hanem sárba tiporja az egyház jogait és érdekeit, minél hamarább megbukjék. Hiszem, hogy nem fognak egyetlen egy alkalmat sem elmulasztani, mely e feltevésük kivitelére kedvező lehet, de másfelől azt is hiszem, hogy a célt, melyért küzdenek, és az eszközöket, melyeket felhasználnak, már országszerte jól ismeri mindenki és senkinek sem lesz kedve zsoldjukba szegődni az igazság ellen, vesztegetési kísérleteik dacára is. Feleki József. Egy audieiitia Andrássy grófnál. Az ultramontán „Vaterland" egy audientiáról Andrássy grófnál, következőket ír: „A katholikus alkotmányos kaszinó f. hó 16-ki ülésében b. Stillfried jelentést tőn egy fogadtatásról külügyminister gr. Andrássy ö excellenciájánál, mely kihallgatást a szónok több kath. férfiúval magának kikért volt. Indíttatva érzék ők magukat erre azon utóbbi napokban előfordult események által, melyek a Vatikán legközelebbi szomszédságában történtek és melyek a szent atya szabadságát és személybátoreágát inkább veszélyeztetve tüntették föl, mint valaha ennekelőtte. A fogadtatás mult pénteken történt. B. Stillfried, ki a kihallgatást kérők szónoka volt, ez alkalommal ő exciájának előadta az ismeretes, még az olasz kormány által sem tagadott tényeket, s ezek alapján kifejezte a katholikusok élénk aggodalmait és fölvilágosítást kért az iránt, hogy a külügyministerium azok megnyugtatására mit tőn, vagy mit szándékszik tenni. Egyúttal határozottan kifejeztetett ő exciája előtt azon óhajtás, hogy oly feleletet adjon, melyet az egyletekben stb. közzétenni lehessen. Andrássy gróf mindenekfölött azt felelte, hogy egyátalán be nem látja, miért ne lenne a szent atya az egyházkormányzásában szabad, hisz csak nem rég nevezett ki harminc püspököt, kiknek elismerése az olasz kormány részéről oly módon történt, melyet ő, Andrássy gróf, soha sem engedhetne meg. Arról, hogy e püspökök javadalmazása s széke zár alá tétetett »volna, — t. i. ez ellenvetés tétetett e helyen — Andrássy gr. mitsem tud; ő katholikus és egy apostoli király ministere, s mint ilyen mindenkor bizonynyal gondja lenne a pápa személyes szabadságára az egyház kormányzatát illetőleg, de nagyon szivén viseli, hogy Ausztria Olaszországgal a legbarátságosabb viszonyban maradjon, valamint ő egyátalán csak békés politika követését taaácsolhatja ő felségének; ezért Olaszországtól sem lehet olyat követelni, minek teljesítésére előre láthatólag nyomatékra lehetne szükség. Egy a szent atyának nynjtandó menhely esetleges nyújtására nézve a minister körülbelül szószerint a következőket felelte : „Nem tudok katholikus hatalmasságot, Ausztriát sem véve ki, mely azon helyzetben volna, hogy a pápának menhelyet nyújthasson." Szóló erre azt válaszolta a maga és társai nevében, hogy a hallottakból egyátalán nem meríthetnek megnyugtatást, s ezzel odahagyták a ministert. Ez lényegében ő exciájának, Andrássy grófnak felelete, melynek lehető hü reprodukciója és közlése a kihallgatást kértektől is legközelebb várható."