Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-28 / 39. szám

BELFÖLD. Nagy örömömre szolgál, hegy a következő cikket az „Erdélyi protestáns közlöny "-bői vehetem át. Azon régóta ápolt fonó óhajtásom teljesülésének kezdetét látom én e közlemény közzétételében, hogy a különböző nevezetű protestáns felekezetek elvalahára véget vetvén a 16-ik században támadt meghasonlásoknak, ezentúl egymást oly testvórekül kívánják tekinteni, kik ha egyben-másban különbözőn vélekednek is, abban egyek, hogy a Krisztus vallása mindenek felett szeretet vallása, vélekedésedre pedig minden ember az apostollal szólva, „az ő tulajdon Urának áll vagy esik", mely meggyőződés alapján különböző dogmatikai nézetek mellett is a sziveket a legmelegebb testvéri szeretet fűzheti össze. Faxit deus. Ballagi Mór. AZ unitáriusok idei zsinati főtanácsa üléseiről (Kolozsvártt, szept. 1., 2. és 3-ik napjain.) Tisztelt szerkesztő ur ! Ugy hiszem, e lap azért hordja homlokán az „Erdélyi protestáns közlöny" címet, hogy kis hazánk bármely protestáns felekezete tért nyerhessen benne a kebelében időnkint felmerülő egyházi, nevelési, s általában közmivelődési fontosabb mozzanatokról szóló kö/.lé^eknek. E hittől bátorítva, kérek en is egy kis tért következő soraimnak. De kérem azt még azért is, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy miután nem kis ideje már annak, hogy legalább protestáns felekezeteink nem állanak már többé egymásnál szemben oly merev ellentétes s anynyival inkább nem ellenséges állásponton; nagyon is eljött az ideje annak is, hogy egymáshoz, legalább egymás megismerése s ha lehet, kölcsönös megértése által közeledjenek is. Úgyis az életben, s a társadalomban ma már nem lehet egymáshoz nem közelítenünk, sőt ha lehetne sem mernénk ; s bizony azzal a szereppel, a melyet a szűkkeblű felekezetiesség omladozó coulissái mögül játszunk le, ha még oly mesterségesen adnók is, meg nem cáfolhatjuk az életet, s ki nem gúnyolhatjuk az idő szellemét ! Jó tehát egymást közelebbről megismernünk, s megértenünk ; mert bizony még tanulhatunk is egymástól! S miért is ne tanulhatnának a felekezetek egymástól, a mikor még a polgári társaságtól is kell tanulniok ? Pedig ki tagadhatná itt is a tanítás kölcsönösségét ? Hiszen tény, hogy az egyház tanította meg a polgári társaságot aszabadságra, s ennek követelményére a képviseleti rendszerre; de bizony az is tény, hogy ma már a polgári társaság is visszaköveteli ugyan e jogokat — és pedig lehető széles alapon — az egyház részére is ! „Istenem, miiyen hoszszu bevezetést vág ez unitárius ehhez a kis dologhoz is!" — fogja a szerkesztő ur az eddigiek elolvasására mondani. Hoszszat bizony, mert nekünk unitáriusoknak is sok elmondani valónk lenne, csakhogy nem igen van terünk reá ! „Keresztény MagvetőH

-nk minden 3 hónapban csak egyszer jelenik meg, s igy már csak megjelenésénél fogva sem mindig alkalmas az időszaki közlésekre. Aztán, a mit abban elmondhatunk is, azt legnagyobb részben csak magunknak mondhatjuk ; már pedig ezzel a közfelvilágositás, s a kereszt} éni kölcsönös szeretet érdeke félig is alig lehet kielégítve. *) Ennyi okért már csak megengedhet a t. szerkesztő ur s olvasó közönsége a hosszú bevezetésért, s meg azért, hogy a kínálkozó alkalmat a lehetőleg igyekszem megragadni és felhasználni! Különben is már térek tárgyamra ! Mindenek előtt helyén látom röviden megmondani azt, hogy mi nálunk a zsinati főtanács ? Nálunk a zsinatnak azóta, a mióta a válóperek végellátása egy állandó főpapi széknek adatott át, nem maradott egyeb teendője, s nincs egyéb hivatása, mint az uj papok kibocsátása, fölszentelése, s az ezekkel járó egyházi szertartások megünneplése. De minderre aránylag kevés tagot számláló egyházközségünkben csak ritkán van szükség és alkalom, azért zsinati gyűlés — rendes körülmények között — nálunk minden 4-ik évben csak egyszer tartatik. Azonban, a zsinat ilyenkor sem külön hatóság, és nem külön tan Cökozó testület, hanem egy és ugyanaz az egyházi főtanácscsal. Csak papokból és egyháziakból álló zsinati gyűlés talán soha sem is tartatott nálunk, legalább ilyeneknek világos emléke nem maradott reánk. Annyi bizonyos, hogy a gyakorlat már nagyon régóta az, hogy minden, a mi az egyházat, s abban a nevelés ügyét érdekli, az egyházi főtanács főhatósága, felügyelése, és végeldöntese alatt áll: s azért ez — rendes körülmények között — minden évben is tart egy-egy gyűlést, még pedig ha papokat nem kell szentelnie, mindig Kolozsvártt. Ha már papokat is szentelnie, vagy valamely egyházi nevezetesebb ünnepélyt kell megünnepelnie, akkor is végzi ugyan fentebb elősorolt teendőit, és pedig a nélkül, hogy ez alkalomból ujabb elemeket venne magába; de ilyenkor éppen a most emiitett kiválóbb szertartások és ünnepélyek végzésének megjelölésére fölveszi neve elébi *) Nem csak ez okért, de minden tekintetben kívánatosnak sőt szükséges nnk tartjuk, hogy vállat vedsünk; mi nem sajnálhatjuk eléggé, hogy az unitáriusok bizonyos tekintetben lapunk iránt közönynyel viseltetnek ; pedig mi örömest látnók őket munkatársaink sorában. E közösség által, ugy lehet, mindnyájan csak nyer. nénk ; sőt nyerne — a protestantismus. Ne a „Kechthaberei", hanem a szeretet legyen, mely vezet, s ez lesz a legjobb tanácsadó. S z e r k.