Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-17 / 33. szám

lőire tartozik. Ezek kinevezik a megválasztandó lelkészt a midőn tulajdonkép nem szabad választásról, hanem csak elfogadásról lehet szó — s a nép megválasztja. No ez ugyan szép szabad választás. Igaz, hogy az Anna királynő által szentesitett úgynevezett Yeto-Act — szabadságot ad a gyülekezetnek a kinevezett lelkész ellen — ha azt elfogadni nem akarja— föllebbezni az egyh.-megyei gyűlésre, de csakhogy ezen appellatióból mindig a nép húzta és húzza a rövidebbet; és mégis midőn ezen Veto-Act 1691-ben a nagy gyűlésen, mely Edinburgban tartatott, keresztülment, a st. andrews-i egyetem akkori egyik tudóprofessora örömében felkiáltott : „No, végre kosarat veténk a szörnyeteg — értvén a patronatust —• szájára," amire aztán nem is késett egy azon Yeto-Act keresztül vitelének ellenlábasa válaszolni: „Nem, az nagy tévedés, kosarat vetének a nép szájára, a szörnyeteget pedig csak bepólálták önök." A legközelebbi papválasztás, a midőn karhatalommal ültettek be egy lelkészt ekklézsiájába, megmutatá rövid idő alatt, a két bajnok közül melyiknek volt igaza. A patronatusnak jelenleg tervezett módosítása ama kosarat a nép szájáról le nem veszi, a mig a bepólált szörnyeteg kötelékeit feloldozza. Azonban ezen módosítás prókátorai fennen hirdetik, hogy ezentúl lészen népszerű vagy népáltali papválasztás, ami magában is nevetséges, miután — amíg amott a baglyot a falhoz, addig itt a követ C3apják a bagolyhoz — meghagyatik a földes urak absolut, ellenmondási joga. Ezen módosítás legfölebb is csak egy ujabb nyavalyát okozhat az egyházi életben. Félrendszabály soha célhoz nem vezetett. Nem volna tehát más ut és mód ama sérelmes bajtól való menekülésre, mint a patronatus végleges megszüntetése, amire pedig törekedni nem más mint egy ujabb szakadás útját egyengetni. Ujabb disruptio és egyházi revolutio. A gyümölcs, ha megért, fájáról lehull. A patronatus gyümölcse már minden vidéken jó formán megért, nem sokára leendő lehullását a természet törvényénél fogva is bizton várhatni, annyival inkább, miután fáját a közvélemény erős karja ugyancsak rázza. Mindenfelől az állam és egyház közti viszony constatalásának szellője fú, e continensi szellőnek nem kissé örvendnek az állampatronált egyház őszinte jóakarói Skóciában is. Amaz egyház mérsékelt reformálói elég éles belátással birnak arra nézve, hogy megtudják Ítélni, miszerint a jelen idő nem revolutionak való. Okos ember nem választ épen szeles időt háza fedésére, aunyival inkább, ha a régi falak és gerendák már kissé korhadtak és ingadoznak. Bizonyos fekete pontok mutatkoznak az angol állampatronált egyház egén is, valamint a continensi olyasféle egyházak láthatárán is s némelyek már vihartól is tartanak. Még jobb időre várni a skót patronált egyháznak erkölcsi kötelessége is, mert hiszen még szinte uj dolog, alig 29 óvvel ezelőtt történt, a midőn a szabad egyház elszakadásakor mondá nagy fennyen; „Az állam fizette egyháznak, állami ellenőrzés alatt kell lennie (a state-padi chureh must be under state-control)." Önkényt fogadá el a feltételekhez kötött koncot, s irgalmatlanul kiszórta kebeléből azokat, kik azt mondák: a mi lelkiismeretünk nem engedi meg, hogy oly föltételeknek alávessük magunkat, mi inkább akarunk istennek mint embereknek szolgálni. Az egykor gúnyolt, lenézett, sőt üldözött szabad és független egyházak ma, feledve a régi sebeket: felebaráti sőt keresztyéni kötelességeik által ösztönöztetve hajlandók kezeiket kinyújtani a szívtelen ós könnyelmű testvér által nyújtott olajága után, mely az egykor bekövetkezendő reunionak biztató előjele. Teljes erejökből, egész jó lélekkel megtesznek mindent, a mit tehetnek; gyűléseiken vitatják az ügy megoldását, egyengetik az unió útját, felirataikban a kormánynál kérelmezik az akadályok elhárítását, hivatkozván az illetők jobb és nemesebb érzelmére, a ker. egyház, a nemzet s az emberiség közös érdekére, mely a lelkiismeret szabadságát igényli, követeli. „Ily viszás állapot köztünk, édes testvérek között, az az egyházi élet végtelen nagy kára nélkül fenn nem állhat — végzé jeles beszédét a tárgy felett a szabad egyház fiatal vezér férfia, Dr. Rainy — etlől meg kell szabadulnunk mentől előbb. Nekünk erkölcsi kötelességünk vérrokoninkat a bajból — melybe bár önként mentek — kisegítenünk. Ezt követeli lelkiismeretünk, ezt közös szentcélú érdekünk: az egyh. jólléte és felvirágoztatásának érdeke. Teljes erőnkből azon kell lennünk, hogy a Krisztus supreraatiája az egyházban teljes tisztaságában visszaállíttassák; legalább azon egyházakban, melyeknek ugyanazon hi-talapjok cs kormányformájok van. Szerintem és szerintünk csak is a patronatus végleges és teljes megszüntetése teszi lehetővé a reuniot." Ezen szellemben van fogalmazva ugyancsak Dr. R. által, a szabad egyház felirata is ez ügyben. A cél, melynek mielőbbi^elérésóre törekszik a patronált egyház, a nemzet bizalmának megnyerése, a mi nem kevesebbet igényel, mint bünbánólag elismerni, hogy csak ugyan azoknak volt igázok, kiket ő időközönként despotismusával kifüstölt, és hogy ő volt a meggondolatlan és hibás. Igy aztán amazok jóakaratú közremunkálásával talán nemsokára sikerülend kiakasztani az önként felöltött jármot; de nem közömbös érzelmek közt eszközlendö javítással, nem félúton megállással, hanem őszintén eltökélt végszabadulási törekvéssel s elűzött testvérei iránti méltányos magaviselettel. Losonci László. * A straszburgi püspökség magatartása a jezsuita ügyben. Az Aug. Alig. Ztg. közli a straszburgi püspökség egy iratát, melyet a kerületbeni lelkészeknek aláírás és visszaküldés végett szétküldözött, meghagyván hogy világiakkal is aláírattassák. Semmi jelentőséget sem tulajdonítunk ugyan a püspökség eme ujabb mestermüvének, de a straszburgi egyház magatartásának iliustrálására közöljük :