Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-17 / 33. szám

Tiltakozás. Elzász klérusa és katliolikusai hallgattak, a midőn Németország katholikusai tömeges kérvényezéssel léptek fel a jezsuitákat és velők rokon rendtársulatokat illető törvényjavaslat előterjesztése ellen. De ezen magatartásunk nem tekintendő közönyösségnek. A mit katholikus testvéreink oly határozottan kimondottak, azzal mi is ép oly határozottan egyetértettünk. De most a midőn a javaslat törvényerőre emelkedett, lelkiismereti kötelességünknek tartjuk az ellen tiltakozni. A szerzetrendek és congregatiok az egyház organismusához tartoznak ép ugy, mint az emberi testhez annak nemesebb részei. Azok alapitói a keresztyéni hitnek és szeretetnek mind megannyi hősei. Az egyház minden időben és helyen az ö apolójok volt. Elveik és törekvéseik köztudomásúak. 12 század óta terjesztik közöttünk a keresztyéni tanokat, erkölcsöket és köny5rülete3ségük gazdag áldásait, s hogy könyörületességük ezen forrásai még nem apadtak ki: a legközelebbi háború folyama alatt kórházakban, lazárethekben és vértől áztatott csatatéreken fényes bizonyságát adták. Ama rendnek azon tagjai, kik közöttünk működnek, mindnyájan Elzász gyermekei. Jól ismerjük őket, mert közülünk emelkedtek ki, közöttünk élnek, működnek ós áldozzák fel magukat. Alapelveik a mi alapelveink, törekvéseik a mi törekvéseink és minden vád, mely ellenök emeltetik: sujt minket is. Jóllehet az mondatik, hogy a jezsuiták elleni törvény nincsen az egyház ellen irányozva, de ennek épen ellenkezőjéről^ tesznek tanúságot Elzász hivatalos és félhivatalos lapjainak epés kifakadásai. Hónapok óta telvék ezek az ugynevezet fekete had, — a szent szék, és a kath. egyház szabadsága s egysége elleni izgatásokkal. Felemeljük hát szavunkat, nem azért hogy az aljas ós gyáva rágalmakat visszautasítsuk; hanem azért, hogy az igazságról és jogról bizonyságot tegyünk. Nézetünket e következekben fejezzük ki röviden : Mi a jezsuita-törvényben, a lelkiismereti szabadságába és a katholikus egyház és katholikus családok szabadságába való jogtalan beavatkozást látunk. Azért a legnagyobb megbotránkozással tiltakozunk azon törvény érvényre emelése ellen, a mely kétszáz millió katholikus legbensőbb és legszentebb érzületét sérti és fellázítja. * Hol halt meg Péter apostol ? Az ágostai „Alig. Ztg." 229-ik számában megjelent egy cikk ezen felirattal: „Péter római útjához," melyre Döllinger a többi közt a 222-ik számban a következő megjegyzést teszi : „Önnek levelezője állítja : ép oly fontos, mint kevéssé ismert hagyománya a kath. keresztényeknek, hogy sz. Péter apostol Alexandriában halt volna meg, és ott feküdnék eltemetve. Az ily hagyománynak tényállása ha igaz volna, mindenesetre a legnagyobb fontosságú leendene. Miután épen arra támaszkodtak eddig sz. Péter Rómában történt halálának s eltemettetésének védői, hogy az egész egyetemes egyházban nem találtatik oly hagyománynak még nyoma sem, mely eltérőleg más halálozási helyet jelölne ki. De jelen bizonyíték sem ér semmit. Azon Péter, kinek sírját Epiphanes szerzetes Alexandriában emliti, nem Péter apostol, hanem Alexandriának híres püspöke, ki311-ben Diocletián által megkezdett, s Maximinius által megújított üldözésnek utolsó áldozata volt. Már ezen hozzátét: „A martyrok utolsója (vége)" (t. i. Alexandriában), ez esetben határozó. Közvetlenül rá Galerius főcsászár parancsára Maximiniusnak is ki kelle hirdetni 311. apr. 30-án a béke-rendeletet, és ezzel Egytomban is megszűnt az üldözés. A görögök ezen oknál fogva a nevezett Pétert : „A vértanuk pecsétjének" is nevezik. Később beszélék : hogy Alexandriában egy szűz halála óráján egy szózatot hallott voina, mely mondá : „egy Péter volt az apostolok kezdete, és igy Péter a martyrok vége." Innen van Epiphanius kifejezése. Hogy Simon Péter Alexandriában halt volna meg s temettetett el, bizonyára nem hitök a mai kopt. keresztényeknek, mint azt egy tudós keleti utazó ön levelezőjének mondá, miután egyházi könyveinkben arra nézve semmi támpontot nem találnak, s egyházuk eredetét is csak Márk evangélistáig viszik vissza." KÜLÖNFÉLÉK. * A füredi szeretetház értesítője szerint az intézetnek 31 növendéke van, kik a vallástanból, a magyar és német nyelvből, számolásból, a magyar történelemből és a mértékek ismeretéből nyernek gondos oktatást. A növendékek 7—15 év között vannak. Az intézet eddigi bevétele másfél éves fenállása óta 31,209 frt 65 kr. Adakozásokból bejött 32,687 forint, a kiadások 29,344 forintra rúgnak s igy a pénztárban 21,864 forint van. * Egy szomorú adat Aradmegyéből. Hogy mily g)önge lábon áll még Aradmegyében a népnevelés iránti érdeklődés, abból is kitűnik, hogy a megyei népnevelésiegylet ez irányban is dicséretes tevékenységet kifejtő elnöke, Nagy Sándor törvényszéki elnök, már mintegy őt hónap előtt több mint másfél ezer frtnyi összegen olvasókönyveket, irkákat', földtekéket s abroszokat, természetrajzi ábrákat, számadási táblákat stb. összevásárolt, s ezen a népiskolákban oly szükséges kellékek még ma is az uj megyeház egyik szobáján a padlón becsomagolva érintetlenül ott hevernek, miután még nem akadt, ki azokat az iskolák számára átvegye s az illető helyeken ki osztogassa ! Szomorú adat, melyet fájdalmas érzések között közlünk. * A kir. József-műegyetem az országos törvényhozás határozata következtében Pestre költözvén, az érdekelteknek tudomásukra hozom, hogy a kir. József-műegyetem rectori irodája is f. é. augusztus 2-ikától kezdve pesti helyiségébe (két uyul utca, Nagel-fóle házhoz) tétetett át. A kir. József-mügyetem rectora* A tisztelt szülékhez. A hírlapokban többször volt emlegetve, hogy „Pesten a muzeummal szemben levő három emeletes ház düledező félben van," ez okból én a 66*