Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-10 / 32. szám

juk, hogy nem más, mint az, hogy a törvényellenesen választott s.-lelkészeket, nem akarván az egyházakkal kötekedni, megerősítette hivatalukban, Ebből uraim! nem az, következik, hogy a törvényt megváltoztassuk, hanem az, hogy azt mind magunk megtartsuk, mind mások által megtartassuk. Ha törvényellenes a választás: az esperes ne adja ki a hivhatási engedélyt, a közgyűlés ne erősítse meg az igy választottat. Hozzunk csak oly törvényt, melynek erejénél fogva a törvényellenes választást elfogadó segéd- vagy rendes lelkész fölfüggesztetik hivatalától : meglátjuk, hogy nem lesz annyi törvénytelen választás, nem lesz annyi per az e.-megye és egyházak közt az ily választások miatt. Aztán n© beszéljen a g-i e.megye demokratikus, jogok terjesztéséről, az egyházak autonómiájáról, az egyéni és lelkiismereti szabadság korlátozásáról, — mert ha magunk alól minden alapot kirántunk, nem tudom, hol állunk meg; ha mindig tovább terjesztgetjük azokat a demokratikus jogokat, maholnap törvéuy nélkül leszünk; ha az egyéni és lelkiismereti szabadságot mind tovább-tovább terjesztjük: egyházunk nem lesz egyéb, mint egy amabilis confusio, melynek első sorban mi papok adjuk meg az árát. Hova kell demokratikusabb valami, mint egyházunk szervezete ? Most is kevés törvényünk van, s még abból is engedünk, sőt magunk is keresztül gázolunk a meglevő lágy törvényeken is. Ne maradjon semmi korlát, a mi van, azt is rontsuk le : ide megy ki a g-i indítvány első pont alatti indokolása. Nem szerencsésebb indokolása második pontjával sem. Ebben azt állítja, hogy az érvényben álló papválasztási törvény módosítás végett felterjesztett szakasza azon célnak, hogy az érdemesültebb lelkészek promoveáltassanak, nem felei meg. Nézzük csak miért nem felel meg ? Azért, mert a törvényellenes választást mindig megerősítettük. Ne erősítsük meg az ily választásokat, akkor meg fog felelni a célnak. Sok egyház csak azért, hogy kötekedhessék az e.-megyével, vagy kerülettel, oly papot választ, kit törvény szerint nem szabad választania. Kötelezzük az ily egyházakat a szabályos választásra: akkor emiitett törvény szakasza meg fog felelni a célnak. Ajánltassanak nekik a jelesebb papi egyének, tétessenek az egyházak figyelmesekké az önmagukat érdemesített lelkészekre, ekkor a fentirt törvény szakasza meg fog felelni a célnak, s minden erőszakolás nélkül előmozdittatik a rendes lelkészek promotiója, melyet karhatalommal semmi esetre sem óhajtanánk eszközöltetni. Adassék tudtul a törvényt áthágó egyházaknak, hogy törvényellenes választásuk semmiesetre sem fog megerősíttetni, sőt alkalmaztassák az ily választást elfogadó segéd- vagy rendes lelkészekre az általam fentebb érintett szigorú büntetés: akkor a fentirt törvény szakasza meg fog felelni a célnak. Az is mondatik az indokolás második pontjában, hogy az önbecsérzettel biró lelkész inkább visszavonul, mintsem magát valamely egyházra hagyja erőszakolni. Ne erőszakoljuk őt egy egyházra sem, hanem tisztességes uton hassunk oda, hogy megválasztassék. Ne a pap kínálja és árulja magát az egyházaknak, hanem az egyházak keressék fel a papot, s adassék meg a mód és az alkalom mind az egyházaknak arra, hogy felkereshessék az ily önbecsérzettel biró papot, mind az ily papnak, hogy az egyházak által felkerestethessék. Ennek pedig a g-i indítvány netalán tőrvénynyé válása után épen ellenkezője éretnék el. Még van valami az indokolás második pontjában, a mire reflektálnunk kell. Hogy a törvénytelen választás ellen a közgyűlésen nem szólalt fel oly rendes lelkész, ki maga is elment -volna az illető egyházba : ez igen gyarló indokolás, mert hiszen önbecsérzettel biró ember önmagát nem ajánlhatja s ki nem nevettetheti. — Ha eddig megtörtént, hogy a halál által megürült jövedelmesebb papi állomásokra a rendes lelkészek közül is választottak, ezután nem fog történni, mert a káplán is succedálhat főnöke után s ez fontos dolog. Itt, — mint már kimutattuk — a rendes papok teljesen ki vannak zárva a concurrentiából. Hogy pedig a változás által megürült egyházakba majd mind káplánok választattak, azért történt, mert tudták az egyházak, hogy az ily törvényellenes választást megerősíti az e.-megye. Ha ennek ellenkezőjét tudják, bizonyosan nem is tesznek törvényellenes választást. A 3-ik és 4-ik pont indokolása a fentirtak folytán teljesen elesik. A törvénykijátszási komédiák mind az illető e.-megye gyengeségén alapulnak. S itt nehogy vaskalapossággal, vagy épen hierarchikus tendentiákkal vádoltassam, megjegyzem, hogy mint már érintém is, a választási megszorítást nem óhajtanám a végletekig vinni; nem óhajtanám annyira a gyámkodást a gyülekezetek felett, hogy valamely egyházba papot karhatalommal rendeljen az e.-megye, vagy minden az e.-megyében levő papot meghivasson ; mondom, nem óhajtóm a törvény betűjének merev keresztül vitelét. De hiszen fenálló pap választási törvényeink sem akarják ezt. Már a „capellanus non succedit" törvény eltöröltetett; úgyszintén megengedi a törvény, hogy harmadik helyen a s.-lelkészek is választhatók. Azért ha harmadrangú, vagyis csekélyebb jövedelmű egyházról van szó, én bizony részemről ily egyházba minden nagy lelkiismereti furdalás nélkül megerősíteném a rendes lelkészül választott káplánt. Itt csak a jövedelmesebb egyházakról van szó; ezek pedig nincsenek egy-két egyén választására szorítva, mert azok az e.-megyének legalább két-harmad fungens lelkészeiből választhatnak. Itt hát az egyéni s lelkiismereti szabadságot nem látom oly igen korlátozva, a mint ezt a g-i e.-megye indokolásában feltüntetni akarja. Hogy aztán melyik a harmadrangú és jövedelmű egyház, azt az illető e.-megye bölcs Ítélete döntse el, vagy jövedelem után osztályozza az egyházakat. Az indokolás 5-ik pontjában azt az anyagi és szellemi kárt adja elő a g-i e.-megye, mely a gyülekezetekre a többszöri papválasztás által hárul. Erre is csak azt mondhatjuk, hogy ha meg lesznek tartva a törvények, ha az egyházak a fennálló papválasztási törvények szerint járnak el, akkor nem lesz oly sok választás, mint volt