Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-10 / 32. szám

eddig a törvénykijátszási komédiák miatt. Akkor azt a papot választja az egyház, kiről tudja, hogy szabad választania, és a ki rendes időben elfoglalhatja hivatalát. Hogy a papválasztási törvény 4-ik §-a hátráltatná és mennyiben s mimódon „a lelkészeknek szellemi erősbülését" — mint érintett e.-megye 6-ik pont alatti indokolásában állítja, — nem birjuk belátni s e kifejezést egyáltalán nem értjük. És ha a káplánok megfosztattak azon joguktól, hogy rendes lelkészekül megmaradhattak azon egyházban, hol mint időtöltők szolgáltak: kaptak helyette más jogot ; most megmaradhatnak azon a helyen, hol őket főnökük halála éri. A szabad verseny pedig az ifjakat aligha csalogatná a papi pályára annyira, hogy más életpálya helyett ezt választanák. De egyáltalán nem is látjuk be, hogy a káplánok annyira ki volnának zárva a szabad versenyből, mint ez a g-i indokolásban állíttatik, sőt épen ellenkezőleg övék a nagyobb előny, mint cikkünk folytán kimutattuk. És még ha valami kevés hátrány származnék is a fentirt szakasz megmaradásával a káplánokra, mint ifjú emberekre, nem inkább tűrhetnek és várhatnak-e ők, mint a nyomorban tengődő családapák? Azok a pörök, miről az indokolás 7-ik pontjában szól a g-i e.-megye, melyek az egyházak és egyházmegyei hatóságok között felmerülnek, miként lennének megszüntetendők, már fentebb mondtuk el. A törvény tekintélye nem csökken, ha magunk nem csökkentjük, ha egy vagy más érdekre, péld. sógorság-atyafiságra nem nézünk. Már azt aztán maga sem tudja a g-i megye, hogy fentirt szakasz módositása esetében mi történjék az önhibájokon kivül hely nélkül maradt lelkészekkel, s az indokolás e pontja •— a 8-ik — talán valamennyi közt leggyarlóbb. Az ily lelkészek az e.-megye közbenjárása által eddig is vajmi ritkán nyerhettek állomást, tehát ezután még a rendea állomásba juthatás reményétől is foszszuk meg őket! Különös logika ! Vannak gyámoldáink, 8egélypénztáraink, azokból adjunk nekik néhány koldusfillért, melyet még elfogadni is tilt az önbecsérzet! Valóban ez utolsó pont egészen kimaradhatott volna a g-i e.-megye indokolásából. A gömöri indítvány hirlapi közlése alkalmával a közönség felhívatott a hozzászóláshoz ; ez bátorított engem arra, hogy — habár kissé későn is — elmondjam véleményemet ez indítványról, s ehez még csak azt teszem, hogy a mit elmondottam, szilárd meggyőződésem. S—i. Külföldi egyház és iskola. * Rómából vesszük a hirt, hogy az ir papság ellen vesztegetés és korteskedés miatt a parlament által vizsgálat fog tartatni. E határozat-hozatal alkalmával nagy és heves viták folytak az angol parlamentben s végre is azt határozták, hogy a papság ellen szigorral kell fellépni. „E határozat hire — mint nekünk írják — mély felindulást keltett a Vaticanban. Az ir papok, kik sürün meg szokták látogatni a szent atyát, mindig változatlanul azt mondják neki, hogy az ő befolyásuk az összes népségre oly túlnyomó, hogy az angol kormány soha se merne hozzájuk nyúlni. Az uj hir hatása arányban volt azon csalódással, melyben magukat ringatták. Megtámadva Németországban, megtámadva Olaszországban, megtámadva Angolországban, megtámadva mindenütt, mit tegyen a római egyház ? És mégis sokkal hatalmasabb, mint sokan gondolnák. — Hanem a dolog ugy áll, hogy az egyház soha se érezte annyira hiányát a nagy és felvilágosodott embereknek, mint jelenleg. — Antonelli valóságos genienek látszott, mig a pápának volt állama, a mit kormányozni kellett ; de az ujabb események megmutatták, hogy Antonellinek nagyon dicsért politikája valójában igen keveset ér. Minden rendszabály, vagy intézkedés, melyhez az egyház a maga védelmére nyul, csak hatalmának mind inkább-inkább csökkentésére szolgál. A klerikális pártnak az az elhatározása, hogy részt vesz a munieipalis választásokban, csak egy sajnos botlás volt. Mig ők a szavazástól visszatartották magukat s erejöket nem ismerték ellenfeleik, a közönség azon benyomás alatt élhetett, hogy e pártnak rejtett ereje borzasztó nagy. E mellett, minél távolabb tartották ők magokat a küzdelemtől, annál erősebben megoszlottak a szabadelvű pártok. A klerikálisoknak a szavazásokba avatkozása döntő befolyású volt. Eredménye röviden az, hogy félreismerhetlenül megmutatták a világnak, hogy számban gyengébbek a szabadelvűeknél. Sőt többet tettek ennél. Sikerült nekik föllelkesíteni és fölrázni a szabadelvű pártot, ugy hogy az uj erélyt és uj erőt nyert. — A választások, melyek eddig (jul. 25.) megtörténtek, mind a szabadelvű párt fényes győzelmét eredményezték. — Néger iskolák az egyesült államokban. Ismeretes az amerikai kormány áldozatkészsége a négerek oktatására nézve; sokkal fontosabb azonban ennél a magánosok hatása. Péabody egyedül két millió dollárt ajándékozott e célra, a „Frendmans bureau" s az „Amerikán Freedmans Union Comission" cimü egyletek majdnem ezer néger iskolát tartanak fen. E buzgóságnak köszönhető, hogy ma már teljesen meg van cáfolva azon régi előítélet, mintha a négerek a műveltségre képtelenek volnának. Már 1867-ben 548 szerecsen tanitó s tanítónő volt s ugyanakkor az oxfordi egyetemet Pennsylvaniában 90 néger tanuló látogatta. A nagy polgárháború alatt is gondoskodtak a négerek képzéséről és pedig oly buzgóan, hogy a háború végeztével 40,000 néger katona tudott irni és olvasni. * A müncheni egyetem mult hó 31-én ülte meg négyszázados fenállása emlékünnepét. Számosan jelentek ez ünnepélyre külföldiek, az angol és amerikai lapok pedig külön-tudositókat is küldöttek Az ünnepély a vendégek fogadásával kezdődött, azután Lutz kultuszminiszter üdvözló a tanárokat a király nevében, mire Döllinger 64*