Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-10 / 32. szám

legnagyobb részét; a többi nemzeteket csak annyiban érinti, amennyiben a német nevelésügyre befolyással voltak. Az egész müvet bő tájékozás előzi meg a neveléstörténet tárgyáról, helyéről, kiterjedéséről sat. Anyaga Schmidből van véve, amit Schmid elől említ, ő hátul teszi, néhol kivonatosan, néhol szó szerint idéző jel nélkül. Amiben Dittes nagy, az a szellemdus kezelés és itéletmondás. Ugy az egyes nevelők felett még nem itélt senki. Világosan, meggyőzően mondja ki gondolatait az egyes irányok felett. Nem tétováz, nem alkuszik a tekintélyek vagy bármi más körülmények miatt; s bár Rousseaut érdemén felül becsüli s Fröbelt homályossággal vádolja, de Ítéleteit mindég ugy tudja okadatolni, hogy éles szelleme s finom dialektikája előtt kénytelen az ember meghajólni. A tényekben sokszor téved, különösen az ókorban. De ann ak mindenki ki van téve, aki nem első forrásból dolgozik. Dittes müvéből az első kiadás néhány hét alatt elkelt, jelenleg második kiadása forog a közönség kezei közt. Magyarul is megjelent Hoffmann Mór kanizsai tanitó fordításában. Ez azonban csak halvány viszfénye az eredetinek, s még magyarsága sem mindenütt tökéletes. (Fclyt. következik.) Kiss Áron. BELFÖLD. A gömöri indítványhoz. Régen volt szándékom e szőnyegen levő indítványhoz szólani, de minthogy nekem is szántanom, vetnem kell, ha meg akarok élni, mindez ideig rá nem értem. Most hogy néhány kereszt őszimet betakarítottam, veszek egy kis időt s szemébe akarok nézni a g-i e.-megye ez ujdonkészült indítványának.*) Ez inditvány veleje ez: a halál, vagy változás által megürült egyházaknak adassék meg a teljes szabadhivhatási jogugyarendes, mint a segédibik észek közül. Hogy egyszerre a szeg fejére üssünk, lássuk, mit involvál ez inditvány más szavakkal? Semmi egyebet, mint a rendes, hivataloskodó lelkészeknek a segédlelkészek általi háttérbe szorittatását. De mondhatja az indítványozó e.-megye: e sorokat bizonyosan valami oly rendes pap irta, ki fél a káplánok concurrentiájától, s a ki vékony convencióju egyházából talán valamely jobb jövedelműbe szeretne átmenni és igy pro domo sua beszél. Megvallom, rendes pap vagyok e.-megyém egyik cse*) Ki kell jelentenünk, hogy cikkíró nézetét egyáltalában nem osztjuk, de régi elvünkhöz hiven: „audiatur et altéra pars", tért engedünk neki lapunkban. S z e r k. kély jövedelmű egyházában, s talán el is mennék jobb jövedelmű egyházba, ha szépen meghívnának. De van-e, — s kivált ha a szőnyegen levő inditvány törvénnyé válnék — lesz-e mód és alkalom a kitűnőbb (nem magamra értem) s az egyház iránt érdemeket szerzett ifjabb és idősebb rendes lelkészeknek csekély jövedelmű egyházaikat jövedelmesebbel felcserélni ? Nyujtatik-e csak legkisebb mód ós alkalom nekik a promotiora? Határozottan állítom, hogy nem. Erre ismét azt mondhatná az indítványozó e.-megye: hogy hiszen ez indítványa által senki elől nem zárta el a tért, mert hisz ott van az indítványában, hogy a rendes lelkészek ép ugy meghivhatók, mint a káplánok. Igenis ott van e kifejezés, s megengedem, hogy a rendes lelkészek nincsenek kizárva a concurrentiából a papiroson, de igenis ki vannak zárva a gyakorlatban. Mert azt bizony tudhatja az indítványozó e.-megye, hogy más pályán is, de különösen a lelkészin, mily nagy előnynyel bir az ifjúság; tudhatja, hogy ha egyik, vagy másik egyháznak szabad választása lesz egy 26 éves segéd- és egy 50 éves rendes lelkész közt: száz esetben kilencvenkilencszer az előbbit fogja megválasztani, habár ez utóbbi tudományával az eget verné is, vagy ha maga aranyszájú sz. János volna is. E szerint gyakorlatban az ifjú káplán teljesen háttérbe szorítaná az érdemesebb rendes lelkészeket. Ehez ugy hiszem, nem kell több magyarázat. Eltöröltetett a „capellanus non succedit" tőrvény, s valljuk meg, eltöröltetett a fungens papok rovására, mert a jobb jö 'edelmü egyházak megürültével megmaradnak azokban a helybeli káplánok rendes lelkészül, sok módja levén az ekklézsia csinálásnak. Itt hát teljesei ki levén zárva a rendes papok a concurrentiából, promovealtatásuk egyes egyedül azon az uton történhetik, ha kizárólag nekik hagyatik fel a jog, hogy legalább a változás által megürült egyházakba csakis ők pályázhassanak a segédlelkészek kizárásával. Hogy miért, azt a fentebbiekben mutattam ki. De nézzük, a g-i e.-megye mivel indokolja indítványát ? Semmi mással, mint merő körmönfont frázisokkal melyeket ha éles bonckés alá veszünk, alig marad belölök valami. Beszél ő indokolása első pontjában sok mindenről, péld. hogy nem az egyház van a lelkészért, hanem megfordítva, hogy az érvényben álló papválasztási törvény korszerűtlen, gyakorlatiatlan, hogy a demokratikus jogokat terjeszteni kell, az egyháznak autonómiáját meg kell adni, az egyéni és lelkiismereti szabadságot nem kell korlátozni stb. Nagy szavak, szép frázisok. De mindezekre egyet mondunk a g-i e.-megyének. Minden társaságnak ha fenn akar állni, törvényének kell lenni, melyet nagy és kicsiny egyiránt megtartani köteles. Az egyházi társaságnak is tőrvényének kell lenni, melyen tul lépni sem az egyházaknak, sem a papoknak, sem az esperes és s.-gondnok uraknak nem szabad. Mi adhatott alkalmat a g-i e.-megyének arra, hogy az érvényben álló papválasztási törvények módosítását indítványozza? Aligha csalódunk, ha azt állit-64