Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-10 / 32. szám

4. Legalább 800 nyugalmazott per 5 frt 4000 frt. összesen. . . . 224000 frt. A többit, mi az évi szükséglet fedezéséhez (kezdetben mindjárt, mint fentebb kimutatva áll, 500000 frt.) ezen felül kell, az állam fedezné, részint e célra használható alapjaiból, részint az évi budgetből. Az évi teherből az államra esnék kezdetben mintegy 280—300000, mely később 500000 frtig növekednék. A felekezeti tanitók nyugdíjazási eseteit s illetékét a tanfelügyelő elnöklete alatt működő bizottság állapítaná meg, melynek tagjait fele részben a kormány, fele részben az illető egyházi főhatóság nevezné ki. Az egész ügyről évenként a legrészletesebb számadás közöltetnék a törvényhozással és az egyházi főhatóságokkal. Im ez rövid vázlata a tervezett országos néptanítói nyugdíjintézetnek. Ebből mindenki meggyőződhetik ezen intézet fontosságáról s életrevalóságáról, Meggyőződhetik arról, hogy ennek életbeléptetése érdekében áll a tanitói testületnek, mindéi* iskoláttartó gyülekezetnek s az államnak. Azért bölcsen van tervezve ennek e három tényező által leendő felállítása. Igaz, hogy ez terhet ró mind a három tényezőre, de messze tulhaladja az ezen intézetből szótáradó haszon az erre meghozott áldozatot mind három irányban. A tanítókra nézve megfizethetlen azon nyugalom s biztonság, melylyel ez intézet életbeléptetése után maguk s családjuk a kétes jövőnek elébe nézhetnek, megfizethetlen azon tudat, hogy a tanitók, mint fáradt s munkaképtelenné vált napszámosai a társadalomnak, nyugalomra léphetnek, mások kegyelemkenyerére nem szorulnak, hogy munkaképes korukban szorgalmuk által kiérdemelt jutalomra, a nyugdíjra folyvást jogosítva vannak ; e tudat megmenti őket a tanitói hivatással merőn ellenkező, sa család jövője iránt emósztő gondoktól, s vidám jó kedvvel szentelhetik magukat nemes hivatásuknak, s midőn megfáradtak a munkában, idejében helyt adhatnak készséggel az ifjabb erőknek. Az egyházak pe<3ig, melyeknek serdülő gyermekeik nevelésében fáradoznak a tanitók, gazdagon kárpótolva lesznek azon csekély áldozatért, mely ezen intézet felállításának terhóből reájuk esik, az által, ha rövid idő múlva tapasztalni fogják azt, hogy tanítóink jövőjének biztosítása által más irányt veend, ós sebes léptekkel fog előhaladni népnevelésünk ügye, mert nemcsak az, hogy tehetséges és szakértő egyének fogják magukat adni a tanitói pályára, de emellett idejöket, tehetségüket is, melyeken eddig az élet gondjai, a jövő iránti aggodalom, s az iskola közösen osztoztak, kiválólag a serdülő nemzedék célszerű nevelésére s oktatására fogják szentelhetni. Az államról szólanom sem kell, hogy ez a néptanítói kar országosan leendő felkarolásából az általános értelmesedós s mivelődós, s fejlődő erkölcsiség csatornáin a legnagyobb hasznot fogja húzni, s igy mint tervezve van, a tervezett nyugdíjintézet felállításának költségeiből méltán őt fogja illetni az oroszlánrósz. Mindezeknél fogva jó reménynyel és bizalommal fordulok egyházaink s iskoláink t. elöljáróihoz, s magukhoz a tanitó urakhoz is, mint a kikuek közremunkálására, s részvételére van egy részben fektetve e nagyszerű intézet terve s alapja, hogy komolyan meggondolván s lelkiismeretesen átórezvén a kínálkozó alkalom nagyszerűségét, melylyel néptanítóink mostoha sorsán segíthetünk, felfogván egy ily országos nyugdíjintézet szükséges voltát, nem fognak késni, hanem e fontos ügyet mielébb tanácskozás alá veendik, kinyilatkoztatják, hogy e terv létesítéséhez készséggel csatlakoznak, bebizonyítják, miszerint érzik ós tudják azt, hogy evangyeliomi ref. vallásos intézetünknek jól rendezett iskolá:••, és jól szervezett tanitói kar nélkül nincs biztos jövője. Igaz ugyan, hogy mint minden nemes, az emberiség javát előmozdító, s a társadalmi előhaladásban korszakot alkotó intézménynek, ugy ennek létesítése is némi áldozatot kíván ; de miután a főbb vonásaiban vázlott tervezetből látni lehet, hogy az áldozatból az államra esik a legnagyobb rész, s legilletókesebben az fogja azt viselni, nekünk egyházfelekezetnek sem lehet abból kimaradnunk, annyival inkább, mivel megtartottuk hitfelekezeti népiskoláinkat, s azoknak felvirágoztatásához járulnunk kell. A jogélvezet teherviseléssel jár. Részt kell ezért vennünk azon nagyszerű intézet létrehozásában, hogy abba befolyásunk s rendelkezési jogunk is legyen. A hitfelekezetek, s azoknak egyházaik, valamint a tanitók kedvező nyilatkozatától függ, hogy a szent ügy a legközelebbi országgyűlésen tárgyalás alá fé-