Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-27 / 4. szám

Tizenötödik évfolyam. 4. S25. január 27. 1872. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. f— — Szerkesztő- és K ia dó-hivatal: Mirla-utc.a 10-dík sz,, első emelet. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. m Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatását 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 ki-. . ... .. . cif Tel jes szánra példányokkal ig szolplhati DL ^ Az uj irány a szószéken. „Hoc opus, hic labor est!" — kiáltanak fel az orthodoxia emberei! — Addig még csak könnyen megy a dolog, mig a modern irányzat hivei, tudós vitatkozások, eszmecserék, általában elméleti működés által készítik ós egyengetik az uj eszmék, hitel -vek ösvényét; még az sem valami nagy baj, ha liberális egyházi tudósaink az iskolák kathedráiról is hangoztatják a valláserkölcsi életünk ujjá születésének, kortól elmaradott theologiai tudományosságunk átalakításának szükségességét; mert utoljára is, az uj világosságnak, a haladó eszméknek áramlatában az egyházi tanirodalom vezér-kapacitásainak szemet hunyniok nem szabad, sőt kötelességük mindent elkövetni, hogy az ifjú nemzedék szellemvilágának láthatárai bővüljenek, s tagjai az uj eszméktől áthatva, megtermékenyülve, idővel az anyaszentegyház, a haladás és szellemfejlődés fenkölt lelkű bajnokaivá váljanak. Igen, de az egyházi szószék? Mit fognak a modern tlieologia emberei ezzel cselekedni? Ez a kérdések kérdése ugyebár, melyet az orthodoxia vitézei némi gunyorral vetnek fel, s igen sokan „noli me tangerea

-nek akarják tartani még azok közül is, kik az egyházi beszédirodalom reformjának szükségességéről leikökben meg vannak győződve. Nem kicsinyeljük mi sem az e téren felmerülő nehézségeket, tisztába levén népünk miveletségi állásával, tudjuk, hogy itt meredeznek azon kőszirtek, melyeken a vallás-erkölcsi életünk újjászületésére, összes egyháztársadalmi viszonyaink, intézményeinknek átalakítására irányzott legőszintébb törekvéseink is, igen könnyen hajótörést szenvedhetnek. Meg levén azonban győződve mélyen arról, hogy a legnehezebb kérdések előli kitérés, még egyáltalában nem megoldása azoknak; épen a társadalom, conservativ elemei voltak mindenkor azok, kik a századok mozgató eszméi, a kor égető kérdései előtt szemet lmnyva, vagy azokat ignorálva, a legvészesebb rázkődásoknak tették ki épen magát a féltett, s minden áron megőrizni szándékolt társadalmi rendet; ők lőnek a kor irányával dacoló makacsságukban előkészítői azon vérfürdőknek, melyekbe sikerült ugyan az eszme bajnokait befojtani, de belefuladtak azokba a legtöbbször az emberiség szebb reményei is, s a haladás ügye századokra visszavettetett: meg levén győződve mindezekről, mi azon nehéz kérdéssel kívánunk tisztába jönni, hogy az uj iránynak van-e helye az egyházi szószéken? és ha van, hogyan és mennyit, mily modor- s szellemben vigyen a hitszónok az egyházi szószékre azon hitelvek, igazságok közül, melyeket a modern theologia irt fel zászlójára, melyeknek alapján hiszszük egyedül létesülendőknek az emberiség legszentebb aspiratióit? Hogy az uj iránynak van-e helye az egyházi szószéken ? e kérdésre határozott igennel kell felelnünk; mert az uj irány, az emberiség összes életviszonyainak újjászületésére törekszik; és ugyan ez az igehirdetés legmagasztosabb célja és feladata is. Hogy ne volna tehát helye az egyházi szószéken azon irányzatnak, mely a modern eszmék útját egyengetve, közelebb akarja vinni az emberiséget nagy hivatása, rendeltetése céljához. — Azt sem sza-