Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-27 / 4. szám

bad felejtenünk , hogy az ujabb idők szabad iránya, szelleme, egészen uj társadalmi viszonyo­kat, állapotokat teremtett, melyet ignorálnunk nem szabad. — Ma már a nép is gondolkodik; elmúlt az az idő örökre, midőn a nép magasabb val­lási szükségletei, holmi katechismus-félékkel szá­zadokra kielégíttethettek. Elmúlt ez idő örökre. A krisztianismus folyvást előhaladó szelleme, a refor­mátió háromszázados vivmányai, végtére nagykorúvá tették a népet, és e nagykorúságnak megvannak immár elodázhatlan követelményei; bátran állithat­juk, hogy ezek figyelmen kívül hagyásával, politikai és társadalmi életünk hullámzásai soha véget érni, szelleméletünk átalakítására irányzott törekvéseink biztos révpartra jutni soha nem fognak. Helye van hát az uj iránynak az egyházi szó­széken ; ez kétséget többé azok előtt sem szenved­het, kik a krisztiánismusnak s ebből folyólag a mo­dern theologiai irányzatnak lényegét átértették, ez pedig nem más, mint az egyetemes népélet viszony­latainak korszerű átalakítása; a világtestvériség, egyetemes haladás, tökélyesbülés nagy és magasztos elvének proklamálása; és ezen alapon olyatén társa­dalmi állapotnak teremtése, létrehozása, melynek min­den egyes tagja a fiúság nagy elvében megszen­tesüljön, nagy, dicső, szabad, boldog legyen. Ugy van, a népet is be kell immár vezetni Isten országába, részeltetni kell az uj világosság ujjászülő áldásaiba. Reformtörekvéseinknek sikerét az fogja leg­főképen biztosítani, az uj irányt az fogja diadalra vezetni, ha e törekvések, modern eszmék, hitelvek befogadására, felkarolására a nép lelke elkészíttetik, fogékonysága, ügyszeretete, lelkesedése fokoztatik és kellő anyagkészlettel elláttatik. — Az egyháztörténe­lem lapjai, számos adatai, bizonyítják, hogy az eszme mindazon bajnokainak reformtörekvései sikertelenek maradtak, kik elveik, tannézeteik előterjesztése köz­ben a népre nem számítottak, és csak a dogmatis­mus s konfessionálismus szűk korlátai között mo­zogtak. P e 1 a g i u s nagy szelleme már 409-ben fel­ismerte a merev orthodoxiának, az emberiség vallás­erkölcsi szellemvilágára gyakorolt káros befolyását; felismerte az eset theoriájának, az eredendő bűn által, mind az értelem szabad szárnyalását, mind az akaratszabadsagot megölő helytelenségét; elannyira, hogy Ágostonnak, nagy elméje teljes tankészle­tével kelle sikra szállnia azon eszme kárhozta­tása, elitélése végett, melyet ma már, a modern felvilágosultság századában egyetlen egy józan gon­dolkodó sem von kétségbe. Mégis a pelágiánis­mus tanrendszerének, az ephesusi zsinaton, 431-ben, el kelle esni ; nézetünk szerint nem csupán azért, hogy az orthodox egyház functionáriusai, rendes szo­kásuk szerint, üldözőbe vették a szellem és akarat szabadságának minden időkre érvényes magas tanát hanem azért, mert nem vala nép, mely az eszmét felkarolta volna, és az orthodoxia conservativismusá­nak, a szellemekre nehezedő vasbilincseit szétpattan­totta volna. De hány példát lehetne a történelemből felhozni. Bresciai Arnold, Bruys Péter, mind ketten a keiesztyénség fejlődő szellemének, a vilá­got ujjászülő eszmének hatalmas bajnokai, képviselői voltak ; és már a XI. században bebizonyiták bátor fellépések, józan értelemre mutató tanpontjaik által azon igazságot, hogy a krisztiánismusnak az összes emberiség, valláserkölcsi és társadalmi újjászületé­sét, nagykorusitását célzó szellemirányát, örökre el­nyomni, a katechismusok kurta kérdéseibe befalazni nem lehet: mégis tannézeteiket diadalra, meggyőző­désünk szerint, azért nem vezetheték, mert amaz ezerkaru óriásba, a népbe, nem bírtak lelket ön­teni; ezért kelle ezen történelmi tisztes alakoknak máglyán végezni pályájokat, sőt maga a papság által fellázított nép örjöngő lelkesedése vitte és kisérte őket a tíizhalálba. Nézetünk szerint a XII. században Veaux Péter lyoni gazdag polgár volt az első, ki a szeg fejére koppantott, s 1170-ben egy oly vallási egyesületet alapított, melynek feladata, a társadalom alsó réte­gének, a népnek tanítása, felvilágosítása volt. Es ez eszme, a lyoni szegények gyülekezetének megalaku­lásában, fényesen megmutatta életrevalóságát , meg­mutatta azt, hogy a haladó eszmék iránt a nép keble elegendő fogékonysággal bir mindenkor, csak ne saj­náljuk ügyét felkarolni , csak ne sajnáljuk a tanítás, igehirdetés, felvilágosítás szellemi műté­tei által, a lelkére rozsdásodott erkölcsi fekélyek: butaság, fanatisinus meggyógyitását eszközölni. íme a lyoni gyülekezet hívei meg annyi hithősökké vál­nak ; ezekbe rakta le a világtörténelem géniusa a XVI. század reformátiójának tojásait, melyekből a későbbi századok nagyszerű fejleményeinek kelle ki­fakadniok. A veauxiak ezrenként léptek Róma máglyáira, a tűzben keresztelkedének a reformá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom