Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-07-13 / 28. szám

és római Íróknál nem akadunk nyomára annak, hogy a ker. vallás az lugustus ideje előtt, vagy idejében létezett volna. Pedig az ó testamentomi történet számtalan isteni nyilatkozatot említ, s az Augustus kora az értelmi fejlődés és a legjelesebb szerzők és munkák kora volt. Ha a ker. vallás az Augustus korában, vagy az előtt létezett volna, azt vagy az ó testamentomi irók, vagy pedig egy Cicero, Horác, Virgil, Sallust és Livius megemlítették volna. De ezek egyike sem emliti. A honnan önként következik, hogy habár az evangelium tartalmnt tevő nemes eszmék némelyike a Jézus előtti kor nagy emberei lelkében élt is — mindazáltal az eszmék összege, qua keresztény vallás, a mi időszámításunk első századának első feléig nem létezett. Már pedig egy oly világtörténeti eseménynek, a milyen a ker. vallás, történeti okának és kezdetének kellett lenni. Minthogy pedig az uj lestamentomi iratok, s valamint az egyházi, ugy a világi irók tanúsítása szerint is, a ker. vallás akkor kezdett létezni, a mikor Jézus születése után 30 évvel tanítani kezdett: innen a ker. vallásnak történeti kezdete ós léte van, épen ugy, mint a hogy annak tanítója — az evangéliumok szerint — időben született, élt és halt meg. Ez oly tény, mint bármely más történeti tény, minden kivételesség nélkül; mert az események sorában ugrás, rendkivüliség, törvényellenesség nem történhetik. Ha valaki Jézusnak történeti, és igy emberi létét nem ismeri el, az megtagadja az evangéliumok történetiességét ; mert mi Jézust az evangéliumok alapján ismerjük csupán, a szerint, a milyen alakot magunknak annak elbeszélései után alkotni tudunk. A ki pedig a keresztény vallásnak és az azt bizonyító okoknak történeti voltában nem hiszen, az semmi történeti tényt nem ismer el. S ekkor a történet megszűnik történet lenni. Mert a történet a végbement eseményeknek és az azt támogató emberi bizonyítékoknak igazságáról szerzett meggyőződésen ós ebből származott hiten alapul. Ha e meggyőződés ós hit elesik, vagy valaki — miként az orthodoxia — elveti, összeomlik a történet, lehetetlenné lesz. E lényeges pontban tér el a szabad vallásos irány az orthodoxiától a christologiára ós az evangelium eredetére nézve. Nagyon természetes, hogy a mily ellentéte a szabad irány nézete az orthodoxokénak, épen abban a mértékben fenyegeti annak állását. S ez az oka, hogy ők az álláspontjukat tarthatatlanná tevő, s folytonosan veszélyeztető szabad irányt azzal vádolják, hogy annak hlyei mindent le akarnak rombolni. Ez egyben nagyon téved az orthodoxia ; mert épen az ő hivei rombolták le a ker. vallásból a lényeges vonások nagy részét, ugyanannyira, hogy Jézus vonása alig ismerhető fel dogmáikban. Ők rombolják le és tagadják meg nem csak Jézusnak ós az ő evangéliumának történeti eredetét ós lété", de ők rombolják le a világ egykor élt jeleseiben, azok munkáiban ós történetiességében való hitünket, — nem pedig a szabad irány. A sza.bad iránynak az a célja, hogy egyfelől folytonosan élessze ós táplálja az élet tiszta vizét ; másfelől, hogy ellensúlyozza ama mystikájával mindent tüneménnyé változtató, és igy az álkegyesség és álvallásosság cége alatt mindent leromboló, a történeti alapot minden alól kirúgó orthodox irányt. Azt hiszem, ha az orthodoxia férfiai tudatára jönnének tetteiknek; ha eszökbe vennék, hogy épen ők rombolják le a keresztény vallásban azt, a mire saját felekezetök életében törekszenek és a mit ott védelmeznek, akkor bizonyosan megijednének sajái művöktől, s követnék a szabad irányt, a mely mindennek meg tart) a ós tiszteli a maga valódi alapját. Ha az orthodoxia a keresztény vallás és alapitója történetiességét megtagadja, a melyeket pedig csak történeti okmányok alapján ismerünk, mert közülünk egyik sem élt ezelőtt 18 századdal, hogy Jézust szemtől szemben láthassa : akkor miért fogadja el az evangéliumokat ós apostoli leveleket, a melyeknek egymással gyakran ellenkező helyei, nem isteni diktálásra, hanem kétségtelenül emberi eredetre mutatnak ? Mire való ekkor a biblia, az egyház ós az egyes tudományok története ? Miért nem dobja el ezeket mind ? Hiszen ha az evangeliumi történet által felmutatott Jézust ós vallását nem tartja történeti személynek és intézménynek ; s ha a történetírók igaznak bizonyult adatait el nem fogadja : akkor a világon egy lélek, egy történeti esemény sem igaz, mindenik hamis ; s akkor ki és mi biztosit minket arról, hogy Jézus valaha élt e földön ós az evangéliumot prédikálta ? S ez esetben miért hiszi és tanítja (pedig minden orthodox intézetben tanítja a történelem tanára, sőt a theologus is felhasználja) az orthodox egyház p. o. N. Sándor bámulatra méltó hadműveletét, a ki 20 éves korában egy 35,000-nyi sereggel Kis-Ázsiába nyomult, s azt meghódította ; Issusnál egy félmilliónyi persa serget