Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-07-06 / 27. szám

Az orthodoxia dühöngéseinek oka abhan az eltérésben rejlik, mely szerint a szabad irány hivei némely lényeges hitcikkekre nézve egészen más nézetben vannak, mint az orthodoxia. Midőn az unitáriusok és szabad irányú vallásos egyletek az evangéliumból, a kül- és belvilág egységéből, az ok és okozat közti kapcsolatból, a legszentebb lény fogalmából ^és a világkormányzás eszméjéből kiindulva istent számban, személyben, lényegben ós fogalmilag egyetlen egynek tanítják; midőn Jézust szintén az evangéliumok elbeszélése ós az apostolok tanitása alapján valóságos történeti személynek, embernek tartják; midőn azt hirdetik, hogy minden egyes embernek elidegeníthetetlen joga ós kötelessége az, hogy szabad vizsgálódás alapján mindenki saját maga alkothassa meg a maga vallását, ugy anynyira, hogy tőle e jogot senki el nem veheti, s e kötelességet másra át nem ruházhatja; továbbá midőn azt tanítják, hogy az ember teljesen ártatlanul születik e világra ; végre midőn azt tartják, hogy a bibliában benne van ugyan isten szava, de az egyes bibliai könyveket a kezdő történet feljegyzéseinek, az evangéliumot nem bevégzett evangéliumnak, hanem egy nyílt és haladó életnek tekintik; midőn mondom, az unitáriusok és az ujabbkori szabad vallásos irány ez elvek által vallásukat, meggyőződéseiket a jelen kor követelménye s a haladás ós jövő vallása gyanánt tüntették fel, ez által egyszersmind megdöbbentették az absolut vallások hiveit, s magokra vonták az úgynevezett orthodoxia kárhoztatását minden időben. E kárhoztatás különösen a legújabb időben annyira ment, hogy egyes orthodox irók szóltiben romboló cimmel tisztelik meg azt az irányt, a melyet az unitáriusok eddigelé követtek, s melyre az alakuló egyletek ós az emberiség felvilágosodottabbjai mintegy önkénytelenül lépnek. Én részemről nem is veszem tőlük rosz néven feljajdulásukat. Csak az általok használt romboló szó jelentésének amaz árnyalata ellen van kifogásom, melynólfogva a ki rombol, az a jót is lerontja. A romboló szó ily érte lemben nem a szabad vallásos irányra, hanem épen az orthodoxiára illik, a mint alább kimutatom. Az általok használt szó jelentésének másik árnyalata, t. i. hogy a ki rombol, az a roszat lerontja, tökéletesen illik a szabad irányra; mert ez oda törekszik, hogy Jézusnak az evangéliumban foglalt tiszta, örökbecsű elvei tisztíttassanak meg az egyes pogány és keresztény ábrándoktól, s a sötét idők mohától. S e szempontból épen nem rombolóknak, hanem javítóknak, tisztitóknak lehet őket nevezni a szó valódi értelmében, sokkal inkább, mint a hogy javítóknak nevezik magokat a protestáns orthodoxia hivei, holott ők tényleg nem csak hogy semmit nem javitnak, sőt absolutnak nevezett dogmarendszerökkel megbénítják az értelmet és lelkiismeretet, elfojtják annak isteni szavát, s akadályoznak minden haladást és javítást. E tekintetben helyén látom kissé megvilágítani az orthodoxia és szabad vallásos irány eljárásait ós nézetét. Én ez alkalommal csupán két eltérő nézet vizsgálására szorítkozom. De minthogy a két tárgyat egy közös szempontból akarom vizsgálni, ez okból kapcsolatosan tárom a t. olvasó elébe. ítéljen aztán mindenki ugy, a mint a tények összehasonlítása után előtte legjobbnak tetszik. De Ítéljen szabadon és elfogulatlanal. (Vége köv.) Simén Domokos. ISKOLAÜGY. Szász Károly ideigl. jászkunkerületi tanfelügyelő elnöki megnyitó-beszéde. (Jászberényben, az iskolatanács 1872. april 29-én tartott ülésében,) Midőn a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, a pestmegyei tankerülotben viselt ideiglenes hivatalomtól, melynek terhei gyönge tehetségemet sokkal felülmúlták, saját kérelmemre fölmenteni méltóztatott, hogy azt a közügy érdekében, nálam erősebbnek kezeire bízza, ugyanakkor e tankerületbe áthelyeztetésemet kértem. Kértem azért, hogy alkalmam legyen hálámat e kerületek iránt általában, s különösen annak egyik testvérrésze a kiskunkerület iránt, mely engem egykor a szeretet és bizalom annyi s oly megbecsülhetlen kincseivel árasztott vala el, legalább némi részben tettleges szolgálatokkal fizetni le. Mert meg voltam és meg vagyok győződve, hogyha kevés is, mit erőmhez képest e testvérkerületek szellemi fölvirágoztatására tehetek, az becsben nyerni fog, egy felöl a sziv hálamelegétől, melyből azt teszem, de másfelől ós főleg attól a szent ügytől, melyben munkálkodnom e kerületek népe javára adatik : a közoktatás szent ügyétől. Azzal az erős elhatározással lépek tehát e kerületekbe, s megvallom nem minden dicsvágy nélkül, hogy a mennyire összes tehetségeim egy pontra vont megfeszítése, csekély erőm korlátai közt engedni fogja, e kerületek népének szellemi előmenetelére, a közoktatás állapotának 53*