Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-07-06 / 27. szám

Az orthodoxia dühöngéseinek oka abhan az el­térésben rejlik, mely szerint a szabad irány hivei némely lényeges hitcikkekre nézve egészen más né­zetben vannak, mint az orthodoxia. Midőn az unitáriusok és szabad irányú vallá­sos egyletek az evangéliumból, a kül- és belvilág egységéből, az ok és okozat közti kapcsolatból, a legszentebb lény fogalmából ^és a világkormányzás eszméjéből kiindulva istent számban, személyben, lé­nyegben ós fogalmilag egyetlen egynek tanítják; midőn Jézust szintén az evangéliumok elbeszélése ós az apostolok tanitása alapján valóságos történeti sze­mélynek, embernek tartják; midőn azt hirdetik, hogy minden egyes embernek elidegeníthetetlen joga ós kötelessége az, hogy szabad vizsgálódás alapján min­denki saját maga alkothassa meg a maga vallását, ugy anynyira, hogy tőle e jogot senki el nem ve­heti, s e kötelességet másra át nem ruházhatja; továbbá midőn azt tanítják, hogy az ember teljesen ártatlanul születik e világra ; végre midőn azt tart­ják, hogy a bibliában benne van ugyan isten szava, de az egyes bibliai könyveket a kezdő történet fel­jegyzéseinek, az evangéliumot nem bevégzett evan­géliumnak, hanem egy nyílt és haladó életnek te­kintik; midőn mondom, az unitáriusok és az ujabb­kori szabad vallásos irány ez elvek által vallásukat, meggyőződéseiket a jelen kor követelménye s a ha­ladás ós jövő vallása gyanánt tüntették fel, ez ál­tal egyszersmind megdöbbentették az absolut val­lások hiveit, s magokra vonták az úgynevezett or­thodoxia kárhoztatását minden időben. E kárhozta­tás különösen a legújabb időben annyira ment, hogy egyes orthodox irók szóltiben romboló cimmel tisztelik meg azt az irányt, a melyet az unitáriusok eddigelé követtek, s melyre az alakuló egyletek ós az emberiség felvilágosodottabbjai mintegy önkényte­lenül lépnek. Én részemről nem is veszem tőlük rosz néven feljajdulásukat. Csak az általok használt romboló szó jelentésének amaz árnyalata ellen van kifogásom, melynólfogva a ki rombol, az a jót is lerontja. A romboló szó ily érte lemben nem a szabad vallásos irányra, hanem épen az orthodoxiára illik, a mint alább kimutatom. Az általok használt szó jelentésé­nek másik árnyalata, t. i. hogy a ki rombol, az a roszat lerontja, tökéletesen illik a szabad irányra; mert ez oda törekszik, hogy Jézusnak az evangéli­umban foglalt tiszta, örökbecsű elvei tisztíttassanak meg az egyes pogány és keresztény ábrándoktól, s a sötét idők mohától. S e szempontból épen nem rom­bolóknak, hanem javítóknak, tisztitók­nak lehet őket nevezni a szó valódi értelmében, sokkal inkább, mint a hogy javítóknak nevezik ma­gokat a protestáns orthodoxia hivei, holott ők tény­leg nem csak hogy semmit nem javitnak, sőt abso­lutnak nevezett dogmarendszerökkel megbénítják az értelmet és lelkiismeretet, elfojtják annak isteni sza­vát, s akadályoznak minden haladást és javítást. E tekintetben helyén látom kissé megvilágítani az or­thodoxia és szabad vallásos irány eljárásait ós néze­tét. Én ez alkalommal csupán két eltérő nézet vizs­gálására szorítkozom. De minthogy a két tárgyat egy közös szempontból akarom vizsgálni, ez okból kapcsolatosan tárom a t. olvasó elébe. ítéljen aztán mindenki ugy, a mint a tények összehasonlítása után előtte legjobbnak tetszik. De Ítéljen szabadon és elfogulatlanal. (Vége köv.) Simén Domokos. ISKOLAÜGY. Szász Károly ideigl. jászkunkerületi tanfelügyelő elnöki megnyitó-beszéde. (Jászberényben, az iskolatanács 1872. april 29-én tartott ülésében,) Midőn a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, a pestmegyei tankerülotben viselt ideiglenes hivatalomtól, melynek terhei gyönge tehetségemet sokkal felülmúlták, sa­ját kérelmemre fölmenteni méltóztatott, hogy azt a köz­ügy érdekében, nálam erősebbnek kezeire bízza, ugyanak­kor e tankerületbe áthelyeztetésemet kértem. Kértem az­ért, hogy alkalmam legyen hálámat e kerületek iránt ál­talában, s különösen annak egyik testvérrésze a kiskun­kerület iránt, mely engem egykor a szeretet és bizalom annyi s oly megbecsülhetlen kincseivel árasztott vala el, legalább némi részben tettleges szolgálatokkal fizetni le. Mert meg voltam és meg vagyok győződve, hogyha kevés is, mit erőmhez képest e testvérkerületek szellemi fölvirágoz­tatására tehetek, az becsben nyerni fog, egy felöl a sziv hálamelegétől, melyből azt teszem, de másfelől ós főleg attól a szent ügytől, melyben munkálkodnom e kerületek népe javára adatik : a közoktatás szent ügyétől. Azzal az erős elhatározással lépek tehát e kerüle­tekbe, s megvallom nem minden dicsvágy nélkül, hogy a mennyire összes tehetségeim egy pontra vont megfeszí­tése, csekély erőm korlátai közt engedni fogja, e kerületek népének szellemi előmenetelére, a közoktatás állapotának 53*

Next

/
Oldalképek
Tartalom