Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-29 / 26. szám

zetektől, más vallások köveitőitől sem tagadhatja meg ; s ez alapja, tényleges elismerése az általános vallásszabadságnak, melyet én minden következéseivel elfogadok, és ha akarjuk, hogy az emberiség miveltségének jelen magas fokán polgártársaink ne csak kulszertartások gyakorlásával, hanem teljes lelki nyugalommal, meggyőződésüknek egész erejével őrizzék meg és ápolják kebleikben a vallásosság szent érzetét, hazánkban törvény által mielőbb megállapitandónak tartok. A vallás-szabadság követelményei között első sorban áll a hitfelekezeteknek, s általában a hon minden polgárának azon joga, hogy az állam a vallások belügyeibe ne avatkozzék; de ezen jognak viszont minden hitfelekezetnek, bármely vallás követőinek azon kötelessége felel meg, hogy ők is tiszteljék az állam jogait. Ha van az egyháznak, a vallásfelekezeteknek jogkörük, melyben a cselekvés és intézkedés őket illeti, megvan saját jogköre az államnak is, melyben intézkedéseinek, ha általában államban élni akarunk, minden polgár valláskülönbség nélkül hódolni tartozik. E két jogkör egymástól szorosan megkülönböztetendő, s mindkét részről sértetlenül megőrzendő. Az utóbbinak, az állam jogkörének hű megvédése az országgyűlési képviselő kötelessége, sőt legelső kötelességeinek egyike ; mert ő nem mint egy vagy más hitfelekezetnek tagja, vagy megbizottja, hanem mint különböző vallású Összes választóinak az ország közügyei elintézésében! részvét végett választott egyetemes meghatalmazottja ül a törvényhozás termében. A képviselőnek ezen állásából nem következik, hogy bármely hitfelekezet jogait megtámadni hivatása, feladata, joga lehessen : sőt ellenkezőleg az következik, hogy a képviselő valamint bármely egyes polgárnak vagy polgári testületnek, ugy bizonyára minden vallásfelekezetnek is jogait tisztelni, sértetlenül fentartani, esetleg megvédeni tartozik; legelső sorban mindazonáltal, hivatásának fő tárgyaként, az állam jogait s érdekeit köteles megőrzeni, s a mint ez volt eddig a kath. autonomia ügyével szemben fölfogásom képviselői hivatásom köréről, ugy e felfogást követendem, ha tagja leszek az országgyűlésnek, jövőben is, s ugy a kath. egyháznak, valamint más hitfelekezetnek az ország törvényeinek korlátai között eszközlendő autonom szervezését jogosultnak ismervén el; ha arra valamely kérdésben befolyást gyakorlani képviselői tisztem kötélezend, ezt egyedül az ország jogai, törvényei, érdekei megvédésének szempontjából és ezen képviselői kötelesség korlátai között teendem. Nem csak a katholikus, hanem minden hazai hitfelekezetek autonómiájával szoros kapcsolatban van a népiskolai közoktatás tárgyában alkotott törvény, mely nem, mint önök tévesen állítják, a katholikusok jogainak eltiprására, hanem magasabb állami szempontokból, közérdekben, a nemzet összes ifjú nemzedékének a kor miveltségének színvonalára leendő emelése végett alkottatott. Nem vagyok annyira jártas a közoktatás terén, hogy az ez ügyben teendőket részletesen elemezhetném; egy pár általános észrevétel mindaz, a mit e tekintetben elmélkedéseim eredményeként felmutathatok , s ezekre nézve is megjegyzem, hogy e tárgyban csak általános országos szempontból, s leginkább az ország községeinek kétségen kivül leguagyobb, túlnyomólag nagy részét képező kisebb községekre vonatkozva szólok, melyekben a hátramaradás e tekintetben a haza nagy kárával, legnagyobb, s nem vonatkozom tüzetesen Komárom városára, melynek közoktatási viszonyait taglalni jelen feladatom köréhez különben sem tartozik. Nem egy vagy más vallás, hanem a vallásosság, nézetem szerint, azon erkölcsi alapoknak egyike, melyeken az emberi társaság, s az állami élet fenállásának biztossága nyugszik. Egyáltalában nem óhajtom tehát a vallástalanságot terjeszteni tanintézeteinkben; kívánom, követelem, hogy a serdülő ifjúságnak vallásbani oktatására, kinek-kinek saját vallása szerint, folytonos kiváló gond fordíttassák ; de hogy az írás, olvasás mesterségének, földrajz, történelem, számvetés s más tudománynak s ismereteknek tanítása a vallástannak egy ága, vagy azzal válhatlan kapcsolatban legyen, s hogy e miatt a népiskolai oktatás ezen részének kezelését is vallásfelekezeti teendőnek kelljen kijelenteni : felfogni képes nem vagyok. A társadalmi, a polgári élet kelléke a tudomány ; tanításának mérvét, módját, eszközeit kijelelni tehát az állam jogához és kötelességei közé tartozik, nem mint kizárólagos állami monopolium, hanem csak az irányadó elvek meghatározásának jogával az állam egész területére nézve, a felügyeleti jog gyakorlásával ott, hol a közoktatás kellékeinek másként elégtétetik , s közvetlen rendelkezési joggal ott, hol a közoktatás igényei nem teljesíttetnek. Az állam képes, sőt csak egyedül az képes kellőleg gondoskodni a felső oktatás nagy szükségleteinek fedezéséről ; de a népiskolai közoktatást saját közegei által s általában közvetlen rendelkezése mellett nem eszközölheti ; nem azért, mert az erre megkívántató pénzzel nem rendelkezik, mivel azt onnan, a honnan más úton utóvégre is ki kell kerülnie, a polgárok hozzájárulásának igénybe vételével szintén beszerezhetné ; hanem azért, mert ezen sok ezer községben szétágazó közoktatás aprólékos, s mégis elkerülhetlen szükségletei fedezésének közvetlen gondozását, felügyeletét nem bírná meg, nem lenne képes bármely nagyszámú közegek alkalmazásával sem kellőleg teljesíteni. . Nincs ok, melynélfogva gátolni lehetne, hogy a népiskolai oktatást a hitfelekezetek mindenütt, a hol akarják és tehetik, az irányadó szabályok megtartása mellett, egész terjedelmében teljesítsék ; de ezerekre megy az országban azon községek száma, melyekben a hitfelekezetek, mint ilyenek, a népiskolai közoktatást, anyagi és szellemi tehetség hiánya miatt nem teljesíthetik, s magukra hagyatva teljesíteni soha képesek nem lesznek. Ezekről elvitázhatlan közérdekben okvetlenül gondoskodni kell, s e gondoskodásnak nézetem szerint csak egy sikeres módja van, s ez az: hogy a népiskolai oktatás teljesitósé-