Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-29 / 26. szám

-- Alkalmasint most felolvasást t a r t. — Miféle felolvasást? s kiknek? — Népszerű felolvasást a népnek ; télen hetenkint 3—4-szer, nyáron: vasár- vagy esős napokon. — Ejnye no, milyen terhet akasztott nyakába ! — Oh kérem, Sándor ezt legkevésbé sem tartja tehernek. Egyszer én is fölemlitéin előtte, hogy mit bajlódik ily dolgokkal, melyek nem tartoznak szorosan hivatalához, p. o. még az iskolában is tanit hetenkint 3 órán vallást ós gazdaságtant, a confirmáudusokat ő maga oktatja, azonkívül mindennap látogatásokat tesz híveinél s ezt oly rendszeresen, mintha rabok papja volna, tanulmányozza minden családnak gondolkodásmódját, életét, lelkületét, erről naplót vezet, még azon fölül ő a falu homeopatikus orvosa, jegyzője, jogtanácsosa; egyszóval igen sok oly terhet visel, a mit más pap nem; mondom, hogy egy izben fölemlitéin előtte, hogy mit bajlódik az ily dolgokkal ? — Barátom — igy szólt ő — ez kötelességem. — Hát más papok, azoknak nem kötelességük? — Másoknak is kötelességük volna, ép ugy, mint a papolás vagy urvacsoraosztás. — Es még sem teszik. — Számoljanak érte isten és világ előtt. Mindegyik kimondja felettök az Ítéletet: haszontalan szolgák, nem ismerlek titeket. Kissé elpirultam a szomszédasszony e beszédére — Szép, mind szép, a mit a collega tesz, de nagy kérdés, hogy igy nem kopik-e fel az álla? Minden napját másoknak szentelvén, marad-e ideje házi, gazdasági, családi, szóval magánügyeinek vezetésére ? Hát a nyugalom, a kényelem? azért végeztünk-e nagy sanyaruság közt 12 iskolát, hogy soha nyugtunk ne legyen! — Oh kérem, még azért marad ám idő pihenésre is. Családi és magánügyeink ellen sem lehet panasz. Mi ®a munkamegosztás elvét követjük. A gazdaságot ón vezetem, ő odabent dolgozik, én idekint. — Kegyed vezeti a gazdaságot? Kérdém oly tekintettel, melyből meglátszott, hogy ,,aligha van jó rendben a szénátok." — S miért ne? sőt én igen helyesnek tartom e módot. A nő gazdálkodjék, a férj éljen hivatalának. Igaz, hogy sok helyen egészen máskép van, a férj gazdálkodik s a nő . . . — No én, kérem, azt tartom, hogy egy papné nem piszkolhatja be kezeit s nem alacsonyíthatja le magát rustikus dolgokkal. Visszaadtam a tromfot, az én szomszédasszonykám igen szépen elpirult. Csodálatos teremtmények vagytok bizony ti férjestől együtt, gondolám magamban. Mindegyik excentricus teremtmény, túlmegy a rendén. Nem e világból valók. Hanem annyi áll, hogy nagyon egymáshoz illenek. No, csak tegyetek, a mit akartok. Az én nőm bizony soha nem megy kukoricát kapáltatni, arató részt osztani stb. A collega iránt keletkezett jó véleményem alászállt a zérus-fokig. Azért jöttem, hogy megvitassuk azt a fontos kérdést, hogy mikép felelhet meg a pap céljának ; a véletlen ezt a nőt hagyta itthon, ez egész őszinteséggel kitárta a collega eszméit. Badarság, valóságos ábrándozó, sőt rajongó, az ilyekkel, e tárgyról okosan beszólni absurdum. Fölszedtem a sátorfát s magamat ajánlottam. Elmondtam otthon nőmnek a collegáék rendszerét. Hangos gunykacaj lőn a bírálat. Sőt nőm egyenesen kimondá, hogy nem tanácsos sokat érintkezni e házzal, a mania ragadós, isten ments ! * * Néhány nap múlva a borús ég kiderült; beállott a legszorgosabb munkaidő. Magam is megfogtam a dolog végét, raktam az asztagot, cselédem hányta a nehéz kévéket és ekkor állit be hozzám a collega, hóna alatt egy csomó lap s könyvvel. Nem a legjobb kedvvel, de mégis leszálltam jókora asztagomról, az udvariasság parancsolta. A collega jó négy ökrömre tekintve, Horátiust idézte: „Beatus ille qui — rura bobus exercet suis." — Gyerüuk be, mondám ón, nem szobatudósnak való levegő van itt kint, — Olvasni valót hoztam, szomszéd ur, szólt ő letelepedve. — Köszönöm collegám, mostanában bizony nem érek rá olvasni, még vasárnaponkint is ugy el vagyok foglalva, hogy alig futhatom át egyszer-kétszer prédikációmat. A collega nagy szemeket meresztett. — Aztán meg nem is helyeslem azokat az elveket, mik ezen lapokban vannak. Az a reformegylet, vagy mi neve ? —• valóságos schisma, sza-51*