Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-06-29 / 26. szám
kadárság. Mindig csak a vallás-erkölcsi élet hanyatlását kiabálja. De ha már oly nagy volna is a „periculum in mora": annak hanyatlásaért bennünket, papokat tenni ország világ előtt felelőssekkó, valóságos malitia. Mi, uraim, megteszszük a magunkét, elvégezzük,, a mi ránk bizatott, a többi nem a mi dolgunk, ujabb terheket, különben is túlterhelt vállainkra nem akaszthatunk. Az, a mit collega cselekszik, szép, de arra a papság egyetemesen nem kötelezhető, legalább a jelenben nem. Azon útnak követése most kivihetetlen ; majd ha a munkával arányban lesz a jutalom, ós majd ha főiskoláink szervezete is átalakul: akkor hiszem, hogy más kötelezettségeink lesznek. Addig teszem, a mi elém van szabva s lelkem nyugodt, nem vádol. Elmondtam mind, a mit mondhattam, egyszerre kilőttem ütegeimet, hadd semmisüljön meg a collega egyszerre; valóságos miniatűr Sedan. 1 collega argumentumaim által leveretve, földre sütött szemmel hallgatott; diadalmas érzettel néztem őt. Végre tompa hangon megszólalt mégis: — Én, uram, nem igy gondolkodom. Elvitázhatlan igazság, mit a tények igazolnak, hogy szorosan vett hivataloskodásunkkal célt nem érünk. Tagadhatlan az is, hogy népünk vallási ós erkölcsi tekintetben sülyedt. Szükség van a reformra. A „Prot. egylet" nem szakadárság, hanem egy jótékony reform úttörője. Sajnos, hogy e.-megyénk csak nevéről ismeri, ebből látszik, hogy nemcsak népünk, de mi magunk is hidegek, részvétlenek vagyunk a vallás-erkölcsi élet előmozdítása iránt. Hogy is van az példa beszéd, piscis a capite? Nekem teljes meggyőződésem az, hogy csak akkor nem terhelhet bennünket semmi vád, ha igazi lelkiismeretességgel forgolódunk az ur oltára körül, erre nézve: 1. Nem szabad csak a törvényszerű hivatalos működésre szorítkoznunk, hanem minden alkalmat, a hol és a mikor népünk vallásos ós erkölcsi életére hathatunk, fel kell keresnünk, közelebbről a lelkészi működés egyik elengedhetlen szoros kötelessége a családok látogatása még pedig rendszeresen, lélektani alapokon. Ezt oly kötelességül kell tartani, mint akár az urvacsoraosztást, vagy igehirdetést. Nagyobb gyülekezetekben ez igen terhes foglalde ha a törvény megszabta, hány tanoncot " g y tanitó: szükség, hogy egy lelkész nyája is meghatározott számból álljon, 5—600 lélek egy lelkészre, a maximum. Eljő talán ama boldog idő, midőn itt is törvény határoz, nem a véletlen. 2. Mindazt, a mit a szószékről, vagy a látogatások alkalmával elmondani sem idő, sem alkalom: felolvasásokon cselekedje a lelkész, ennek irályára megjegyezvén alább, a prédikációknál fölemlitendőket. 3. Népiskolában a vallás- ós erkölcstant maga a lelkész tanítsa, ugy szintén a confirmándusokat is. 4. A templomban is a korral haladjon. A prédikációkra nézve azonban nem elegendő csupán a korszerűség, még fontosabb itt az ó r t h e t ős é g. Tejjel kell táplálni ós nem kemény eledellel az egyszerű népet, s inkább szólni 10 szót értelemmel, mint 10 ezeret értelem nélkül, azaz a legremekebb szónoki darabok is értelmetlenek, ha nem népem gondolkodásmódja s felfogásához van szabva, ha nem az ő nyelvén beszélek. A lelkésznek szoros kötelessége prédikációinak eredményéről tudomást szerezni. Ha ezt tennők, rájönnénk, hogy nagy gonddal betanult szónoki remekeinkre hallgatóink ezt az ítéletet mondják: „szép volt, ékes, de nem értettem." Révész, Dobos, Filó, Szász Károly, Zombori s bármelyik ujabbkori egyh. irónk müve megemésztheüen kemény eledel, egyszerű falusi nép számára. A fül hangokat hall, de a lélek nem érti. Ebből származik a templomi álom. Csalhatlan példákra utalok. Hivja elő szomszéd ur legértelmesebb hallgatóját és beszéljen neki egészen mindennapi tárgyról, de irodalmi, különösen pedig olyan stylusban, mint a legtöbb ujabbkori egyh. beszéd, lelkemre mondom, meg nem érti, mit mondott ön neki; mig ellenben, ha elmondja egyszerűn, ugy, mint a hogy a földmives, falusi nép beszólni szokott, megérti. Ezzel nem azt mondom, hogy legyünk póriasak, Ízléstelenek, hanem hogy az egyszerű, érthető irály, nem a sallangos szólamok, legyen tanulmányunk tárgya. Azt a nyelvezetet, melyen az evangel. beszól, különösen a melyen Jézus hasonlatai és parábolái mondvák, azt a minden mesterkéltség nélküli és mégis mindenek által azonnal érthető nyelvezetet kell elsajátítanunk. A biblia legyen főtanulmányunk, azután a remekírók. A beszéd belső szerkezetót igenis tanulmányozzuk egyházi remekírókból; de irályra, melylyel köznép előtt érthetők ós örömmel hallgatottak lennénk,