Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-22 / 25. szám

lek" ének első versét; ezt követte 5. az esperes urak kezének a felszentelendők fejére tevése, azután püspök ur mindenik felszentelendönek külön kölön fejére tevé kezét püspöki áldással felavatá s megáldá őt; mely apostoli eljárás végeztével az illetők természet adta szép egyenes állásaikba felemelkedtek. E szertartásnál kérdésbe lehet tenni azt: valyon az illetők térdre esése lényeges-e a ref. lelkész felszentelésénél? Ha a felszentelési aktust tekintjük, látni való, hogy annak % része a térdre hullás idejére esik ; mintha az / az áldást kérő ima, a fölavató hangok, az éneklés és a kéznek főre tétele elvesztenék üdvös hatásukat, ha azok nem térdre esett egyénekkel történnének; ugy tiin elé, mintha ezeknek foganatos volta csak az ily helyzetben léttől feltételeztetnék. A komjáthi kánonok idevonatkozó részében Canon 9, 10. a térdre esésről semmi' rendeletet sem olvasunk ; azon szentírási helyekben is, Csel. 13. 2 _ 14, 22, 1. Tim. 4. 14, mikre a kánon hivatkozik, a térdre esésre vonatkozólag semmi utasítás sem adatik. Ennélfogva valószínű, miszerint a térdre hullás csak azon eshetőség miatt hozatott be vallásos cselekvényeink sorába, mert különben magas növésű felszentelendőnél a kéznek főre tétele bajosan volna végezhető, tehát célirányosság, okos elrendezés szüleményeként tekinthető a térdre hullás, különben nincs benne semmi vallásosságunkhoz tartozó lényeg, benue semmi elvhivattatást sem találunk. Nem is helyeselhető hát az, hogy egy jó hosszú ima, megerősítés, éneklés és kéznek főre tótele alatt a ref. felszentelendő lelkészek folytonosan térdelve ott állnak az ur előtt, mintha ez a ref. lelkészi pálya lényegéhez nem tartozó, s a ref. egyházi lelkészi hivatalban többé soha elő nem forduló s hasznavehetetlen testállás épen itt és ebben a pillanatban valami lelki kincset kiérdemlő s valami üdvnyerő testi helyzet volna. Ha a kéznek főretétele más módon is eszközölhető, szüntettessék meg a ref. lelkészek felszentelésénél a térdreesés. A kezeiket főre tevő esperesek közt volt egy, kinél thoga és palást egyiránt hiányzott; ott állott a mindig mosolygó fiatal arcú esperes fekete magyar ruhába öltözve, arcáról mintegy lehete olvasni e szavakat: oldódjatok régi szalagok. Kis Gábor. Egy indítvány G-ömörből. A gömöri ref. egyházmegyének az 1865-ik évben alkotott lelkészválasztási rendszabály jelenleg is érvényben álló 4-ik §-ára vonatkozó indítványa — a mint az az egyházkerületi gyűlés elé terjesztetett - - egész mivoltában következő tartalmú: „Főtiszteittű egyházkerületi gyűlés! Midőn a jelenleg érvényben levő lelkészválasztási rendszabály az 1865-ik év május havában Miskolcon tartott egyházkerületi gyűlésen megalkottatott, s az. egyházmegyékkel közöltetett, egyházmegyénk mindjárt azon év őszén tartott gyűléséből felterjesztést intézett a főtiszt, e.-ker. gyűléshez, melyben ezen szabályzat keletkezésének módját, t. i. annak az egyházmegyék előleges meghallgatása nélküli hozatalát, egyszersmind annak némely pontjait bírálat alá vévén, kiválólag a 4-ik pontot is, melyben a nem halál által megüresült egyházakbani meghivhatóság az azon egyházmegyei rendes lelkészek kiváltságává tétetett, érdemileg kifogásolta, s kimerítő indokolás mellett ezen szabályzatot életbe léptetése előtt az egyházak és egyházmegyék fokozatos tárgyalása alá visszavezettetni kérte. Ezen előterjesztésünkre a főtiszt, e.-ker. 1866. év septemberben Rimaszombatban tartott gyűlésén 166. sz. alatt kelt határozatával kimondotta, hogy a már életbe is léptetett szabályzatot ez úttal meg nem változtatja ugyan ; azonban, ha netán a gyakorlat annak célszerütlenségét igazolná, vagy egyes ágaiban hiányokat tüntetne fel, ezekre nézve az egyházmegyéknek felszólalni, és javaslatokat tenni nemcsak fenhagyatik, de autonomikus jogaiknál fogva egyenesen kötelességükké is tétetik. S valóban alig egy év multán az 1866. évi Őszi gyűlésen előfordult nagygéresi lelkészválasztási eset alkalmából a f. t. egyházkerület a szabályzat idézett 4-ik pontját szeliditőleg akkép módosítani jónak látta, hogy a második rendben üresedésbe jött egyházban már segédlelkészek is megválaszthatók és hívhatók. Majd tovább menve az 1870. évben Kassán tartott egyházkerületi gyűlés az egyházak általános szavazattöbbsége folytán a „Capellanus non succedit" megszorító szabályt is eltörülte. Miután egyházmegyénk ezekbon jelentékeny mozzanatait szemléli részint az egyházkerület azon kifejlődött nézetének, hogy a lelkészválasztási törvény ezen részét mereven fentartani nem lehet, más részről pedig a tapasztalás mezején ismétlődő tények nagyon is szembeötlőkké tevék annak célszerütlenséget, s gyakorlati fentartásának és alkalmazásának ugy lehetlenséget, mint céltalanságát. Egyházmegyei közgyűlésünk időszerűnek, sőt halaszthatlannak, de e tóreni kezdeményezésénél fogva is egy részt hivatalában, más részt kötelességében állónak tartja, a rimaszombati egyházkerületi gyűlés érintett irányadó határozatára hivatkozva a főtiszt, e.-kerület előtt indítványozni, miszerint az 1865. évi papválasztási törvény 4-ik §-a, valamint ennek a visnyói 1866. évi gyűlés 160. számú határozatábani módosítása eltörültessék, és ezen két pont helyett a 4-ik §-nak következő szerkezet adassék: A természetes haláleset által üresedésbe jött papi állomásokra ugy rendes-, mint segédlelkészek, és pedig az egyházmegye területére sem szorítkozva, az erkölcsi halál, lemondás, vagy más helyre lett meghívás folytán megüresedett állomásokra azonban csupán az egyházi megyében szolgálatban álló rendes lelkészek, vagy ugyan abba szabályszerüleg bekebelezett segédlelkészek, választhatók és hívhatók.