Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-20 / 3. szám

Podmanicky Frigyet; br. és Szilády Áron a kisobls'gi különvéleményt támogatják, az utóbbi nem fogadván el Schwarc indítványát. Pauler a p. ti. bizottság véleménye mellett szól. Csengery Schwarc indítványát a következő inditványnyal véli fölcserélendőnek: A minister által már fölvett 100,000 frt csatoltassék a népnevelési célokra megszavazott 700,322 frthoz oly utasítással, hogy ezen összegből azon községek, amelyek felsőbb népiskoláikat gazdasági tanfolyammal kívánják megtoldani, vagy amelyek polgári iskolát állítanak, segélyeztessenek. Pauler egész készséggel elfogadja ez indítványt. Tisza Kálmán a különvéleményt, M adarászés Schwarc Csengery indítványát pártolják. A ház az utóbbit elfogadja. Pacolay János egy határozati javaslatot nyújt be, mely szerint Ipolysághon az állam költségén egy polgári iskola állittassék föl. Pauler és Csengery a miuisteriumhoz, Péchy Tamás és Tisza Kálmán a p. ü. bizottsághoz kívánják áttétetni ez ügyet. A javaslat ez utóbbihoz utasíttatott. Ezzel a vitát az napra befejezték, s másnap tovább folytatták. A tárgyalás további folyamáról közelébbi számuni bari. Egy elhagyatott templom. Tövis 1872. jan. 7. A mult év utolsó hónapjainak egyikében hivatalos működésem Biharmegyében fekvő, Hév nevii faluba vezetett. — Útitársammal a falu keskeny utcáján áthaladva egy rom félben levő ház elé érkeztünk, mely az én figyelmemet teljesen kikerülte volna, ha útitársam nem tett volna rá figyelmessé ezen ismertető mondásával: „Ez itt a reformátusok temploma." Lehetetlen ! kiálték fel akarat1

anul, mi közben megállottunk s én a házat tüzetesebben szemügyre vettem. Uraim ! Biztosithatom önöket a felöl, hogy bár életemben sok földet bejártam, láttam sok nagyszerű, valamint sok nyomorú lakot, sok pompás, de még több elhanyagolt épületet; de ilyet még sehol, soha. Falain óriási repedések tátongnak, ablakai nagyobbrészt bezúzva s ez üregeken keresztül-kasul jár a szél. Ajtaja bezúzva, beverve mutogatá nehéz sebhelyeit, Teteje elévült fazsindely, ócska szuette az is, telve mohával, lyukakkal. A templom hátsó részén lehet jutni a karzathoz, melynek ajtaja hiányzott. Csak a fal mellé támasztott egy syál szarufa bevágásai tanusiták azt, hogy valaha lépcsőzetet tartott, melyen keresztül juthatott fel az ember a karzatra — mig most gyászolva siratja a jobb időket. A kiváECsiság a belső rész megtekintésére ösztönözött. Nem kellett ergedehmkérés, nem kellett kulcsért futni, csak egy kis megerőltető gymnastikai gyakorlat és én szerencsésen feljutottam a kanatra. Széttekintvén, vastag porlepeltől borított rozzant székek valának egyedül, mik szemembe ötlöttek. Egyébiránt e templomnak belsejét eléggé élethűen leírni az én gyenge tollam nincs hivatva, más részről nem is akarom vele fárasztani a nagyérdemű olvasó közönség figyelmét. Elég annyit mondanom itt, hogy félve, rettegve tölték a romban néhány percet, s mikor kijöttem belőle, végtelenül örült m azon, hogy ismét megláthattam fejem felett a szép kék éget, s hálát adtam magamban istennek, hogy épkézláb hagyott kijutni az ő számára épült házból. A templomtól alig pár lépésnyire van felállítva egy harangláb apró kis csengőkkel Nekem ugy tetszett, mintha hosszan égbe nyúló fatornya óriási f< lkiáltójel gyanánt állana ott ama mondáshoz: „Irgalom istene! ne hagyj el!" Az egésznek láttára önkénytelen, akaratlan mély szomorúság fogta el lelkemet, és kérdem magamban: hát .az isten házát nincs kegyeletes lélek, mely megőrizze a végromlástól ? hát a nép még most is Tató Pál ur bölcs mondását tartja és vallja: „Ej! ráérünk arra még;" hát már annyira kihalt a vallás iránti szeretet a nép kebeléből ? Bizony, bizony nem tudom mit gondoljak az oly népről, mely annyira képes elhanyagolni saját istenházát?! És e gyülekezetnek, mint később hallottam, fiatal lelkésze van. Nem akarom én egyedül őt okolni a templom elhrgyatott állapotáért; de annyi bizonyos, hogyha a nép és a birtokosság nem tesz semmit az ügyben, ha nem restauráltatja a régi templomot, v^gy, ami m^g kívánatosabb, ujat nem épit: akkor kénytelen az ember föltenni, hogy a lelkész nem fejt ki elegendő buzgalmat, nem viseli szivén az egyház érdekeit. Hogy pedig jebn soraim vilót tartalmaznak, arról jót állok s e sorokért a felelősséget mindenkor magamra váPalom. Takács Jánop, a tn. kel. vasp. távirdai hivatalnok'. Elmélkedés Takács J. ur cikke íölött, A Takács János ur által leirt körozs-nagyfévi református egyház ál'apota hasonlit a sokat emlegetett Boldog-Üralyjáéhoz. Mindkettő idegen népfaj közt, őrszeme a protestantizmusnak s a magyarságnak, s mind a kettő nyomorog ; csakhogy egyiket váratlan csapás, másikat tán a hivek közönye vagy szegénysége suj'otla mostani nyomorult állapotába. Boldog-Őralyja s Körözs-Nagyrév a kettős nagyszerű érdekeknek határozottan meg nem felelő képviselői jelenleg annyira el vannak sülyedve, hogy mélyebben siilyedésük lehetetlen : egy lépés a mostaninál alább s végkép elvesznek a nemzetiségre s vallásra nézve. Oralyját láttuk már, most tekintsük meg közelebbről Nagyrévet, Tiszántúlnak Erdély felé esö legszélső egyházát.