Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-20 / 3. szám

Csupa oláhság között fekszik a Tisza partján nőtt hatalmas fána'c e gyenge, s jelenben hervadó hajtása. S nem elég, hogy idegen elem környezi, hanem még magában a községben is kevés hiján 900 lélek gör. kath. oláh, és csak 450 református magyar lakik. Ezentúl a közeli Kakucsot kivéve, Élesdig, Bánffy-Hunyadig, Szilágyságig és a délbihari Remetéig, körülbelül 3—20 mérföldnyi körben nyoma sincs a magyarnak, s e karikán túl is jó darab föld, mig egy Yáradot, Margittát vagy Kolozsvárt, azaz túlnyomóan magyar községeket érhetünk. Az ily helyen fekvő Nagyrév aztán, mint magára hagyott, szélső egyház, igen ki van téve az elidegenedésnek, mint szegény egyház az elpusztulásnak. Az elidegenedés nagy mérvben is folyik e tájékon. Maga Nagyrév még 1786-ban tiszta magyar falu 1

), ma többség benne az oláh. Példa erre a 3

/á

mérföldre fekvő M a g y a r-K a k u c s, hol 1786-ban mint egészen magyar faluban 2

) egyedül református templom s anyaegyház volt, 1851-ben már 138 görög keleti oláh aiiyaegyháza állott, s a reformátusok 300 lelket számláltak 3

), jelenleg pedig már csak 200-an vannak. 4

) Ugyancsak a Sebes-Körös mentén fordult elő a hazánk történelmében egyetlen eset, hogy a nemesség is elnemzetleniedett. Egyetlen pontja ez Magyarhonnak, hol az uralkodó nemesség még ezelőtt 3—400 esztendővel, elhagyta ősei nyelvét, és az akkor megvetett, nemzetnek nem is számított faj közé olvadt. A báródsági nemes kerület nemesei hajdan tiszta magyarok valának, ma máikerületük székhelye Magyarbáród, nevét Nagybáródra veszté, egykori r. kath és ref. törzsökös nemessége görög katholikussá lett. Sok szomorú példa áll Nagyrév előtt! Emlitsem-e még filiái nagy részét, melyek, mint Bánlaka, Csa nóháza, Cséklye, Dámos, Feketepatak. F-ketetó, (regény, Kisbáród, Lóré, Nagybáród, Nagypatak, Yársonkolyos, nevük után Ítélve, hajdan magyar falvak lehettek, de melyekben mai napság legfeljebb az ujabban idetelepült néhány birtokos család szájából hallhatni a haza nyelvét. Mintha a Királyhágóról gyilkos szél fújna északra, délre, keletre, nyugatra, — hátáu, környékén elvész a magyar, s az idegen elem mint központból, innen terjeszkedik mind tovább és tovább. A Réztől a Királyhágóntulig ily viszonyok uralkodnak. E vidéken aztán, ha elpusztul a református templom, van ám minden faluban olyan-amilyen temploma az oláhnak, — a nagyrévi több mint 850 léleknek bizonyo!) J. M. Km-abinsky Geographiseh-Historisches und Produkten Lexicon von Ungarn. Pozsony, 1786. 602 lap. 2

) Id. mű 273 lap. _ a) Fényes Elek : Magyarország geographiai szótára II. kötet 165 1. — 4

) Tiszántúli ref egyházkerület statistikai kimutatása ; bihari egynázmegye, 11 lap. A görög keletiek mennyien vannak, nem tudom ; mert a magyar statistikai hivatal, bár széles e világon kitűnően szervezettnek liireszteltetik, ugy látszik csak akkor szándékozik közrebocsátani hivatalos adatait, mikor már elavultak. san kettő is, s a pópa szívesen fogad egyházába vagy ötöd félszáz lelket. Ha kell uj cerkót is faragtat uj hívei számára, s csupán egy, a helyi körülményeket leiró levelébe kerül, hogy a közeli dúsgazdag váradi püspök még ékesen pingált, fénykörös f«jű szentekkel is megajándékozza. S ha ezt teszi, hogy a zavarosban halászván más egyházból és nemzetiségből verbuvál a maga egyháza s nemzetisége részére híveket, kárhoztathatjuk-e ? Ő egyszerűen felfogadja az isten háza nélkül maradt, vallásukat nem gyakorolható híveket. Csak az örege, ki még a csillagos tornyú templomba járt, teszi át nehezen lábát a kettős keresztű egyház küszöbén, csak annak nem megy még rá a keze vetni a csonka keresztet, de fia, s még inkább unokája el sem tudnák képzelni, hogy lehetne a nélkül imádkozni. Ily sorsnak néz elébe minden ekklésia, melynek tagjai más fajuak között fogyófélben vannak, melyek árván, magukra hagyatottan állanak. Körözs-Nagyrév is meglehet ha kidől a mostani lelkipásztor, többé papot nem tart; mert fizetését javítani képtelen, vagy, a mi hihetőbb, nem akarja, holott a vasút, melynek egyik állomása itt van, mindenüvé uj igényeket s drágaságot hoz be. Mig vasút nem szelte a környéket, sem igény, sem drágaság nem volt, ez mindakettőt meghozá, meghozá a jobb napszámot — bár erre az idevaló jó szántóföldekkel, gyümölcsössel, és Szászfalván nagy erdővel is biró református lakosok nem szorultak, — de meghozá nagyobb keletét s jobb árát a föld proiluctumamak. Egy szóval mindennek becse emelkedett, csak a hivek buzgóságának, áldozatkészségének emelése maradt el. Hátra van még indokolni e jegyzéseim okát. Azt hiszem nem fölösleges ily egyházakat felemlíteni s mintegy ismertetni. Minél többet ismerünk meg ily elhagyatottakból, annál inkább belátjuk a rendszeres segély égető szükségét. Belátjuk az aránytalanságot, mi például itt a legnagyobb és leggazdagabb superintendentiában egy Hód-Mező-Vásárhely, Debrecen, Karcag stb. s egy Nagyrév vagy Kakucs között van. Ne csak a hatalmas egyházakat, melyekről folyvást zeng a hir, hanem a nyomorultakat is ismerjük m»g, s ezt főleg ugy lehet eszközölni, ha az illető egyházak viszonyaival ismerősek minél részletesebb adatokat küldenek be lapunk számára. Nem pelengérre állítás volna ez, sőt inkább a legnemesebb cél elérésére irányzott eszköz. Hiszen ez által a nagy közönség megismeri segélyre szorultjait, és immár visszautasithatlan teendőit, s mindinkább belátja, mennyeire hiányzik egyházunk egész szervezetéből korunk vezéreszméjének : a munka felosztásának, s ezen alapuló közösteherviselésnek megtestesitése, ha pedig ezt belátja, amint lehetetlen be nem látnia, a szent cél kivitelére kezet fog fogni az ezen már régóta munkál ókkal. Ballagi Aladár.