Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-15 / 24. szám

8. Mindazonáltal ha valaki a 3-ik korosztályon belől fölmentetik is a katonáskodás alól : nősül hetesért mégis folyamadnia kell; mert a szolgálat alóli főimentés, nem házassági engedély is egyszersmind. Ezt jó lesz megtartani! Megjegyzendő itt, miszerint félreértések kikerülése végett és mint a régi kifejezés mondja „az e g yügyüek kedvéért" nem ártana a törvényeket egyszerű és világos irályban szerkeszteni, vagy példákkal illustrálni, igy nem esnék meg elégszer az oly compromittáló ellenmondás, melybe a, törvény zavart, nem eléggé világos, nehéz sőt sokszor érthetlen szövege sodorja az embert. Álljon itt ép a fenebbi tárgyra vonatkozó példa. Egy léikész, egy ideiglenesen felmentett 3-ik korosztályú ifjú nősülhetése tárgyában „kitanittatot t", a 8-ik pont értelmében. Utasitá hát az ifjat folyamodásra a minisztérium elé, honnan 3 hónap múlva, ugyanazon kitanító főbírói hivatal utján, megjött a hátirat, hogy „tudja isten, hány ezredik Számú minist, kibocsátvány értelmében a harmadik korosztályban mentetvén föl ideiglenesen a védkötelezettség alól, nősülhet és evégett engedélyre szüksége nine s." — A codifikáló atyák és urak gondolhatnának arra, hogy vannak együgyűek, kik csak az egyszerű és mindenek felett világos, correct szöveget képesek megérteni. 9. Az is kérdés, még p^dig nagy, hogy az 1868-iki 53-ik t.-c. igazán törvény-e, vagy pedig csak pictus masculus ? Némely szemtelen veréb teljes bátorsággal rászáll az osztag fölé ütött rongyos kalapra, mig más becsületes madár nagy tiszteletben tartja azt. Még kérdésül akartam tenni azt is, hogy az urvacsorai agendából „3 szokott kérdést" s a kenyér és bor feletti imát, és a keresztségi beszédből a keresztszülők Ígéretének kicsikarását elhagyni célszerű-e ; hanem a fenebbi veréb gondolata oly indignatióval töltött el, hogy egyátalán elment minden kedvem a szőrszálhasogatásoktól. Egyébiránt a legutóbbi és sok egyéb liturgiái tárgyra nézve Pató Pál uram rikoltja az ősi jelszót: „Ej ráérünk arra még!" Szentkúty Károly. ISKOLAÜGY. Nyilt levél a n.-szalontai e.-megyében levő néptanító urakhoz. Tisztelt néptanító urak ! A tanitói segély-egylet elnöke meghívta önöket, folyó évi május hó 28- és 29-kére N.-Szalontára, segély-egyleti közgyűlésre, s egyszersmind azért, hogy alakítsanak tanítói egyletet. E meghívás eredménye azonban igen csekélynek mondható, mert a segélyegyleti tagoknak negyedrésze is alig jelent meg. A segélyegyleti közgyűlés tehát megtartatott ugyan, de tanitói egyletté alakulásról szó sem lehetett. Ily fontos ügy iz összes néptanítói kar jelenlétét kívánja. Sőt szűkség e tekintetben az is, hogy még az alakulás előtt tisztáztassanak, rendeztessenek az egylet irányadó s hasznos célra vezérlő eszméi. Ily célból ígértem én meg a segély-egyleti közgyűlés előtt, hogy a tanítói egyletté alakulásra vonatkozólag, az „Egyházi és Iskolai lap"-ban leirom azokat, miket élő szóval lettem volna előadandó, ha elegendő számmal jelentek volna meg a már többször említett közgyűlésen a néptanító urak. Alakítsanak önök tanitói egyletet! Az egyletnek szerintem e g y e l ő r e két célja lehet. Az első cél az, hogy: képezzék önök egymást gyakorlatilag ügyes, jó sikerrel működhető tanítók ká. Egyházmegyénk néptanítói j ó részben ugy szólván minden praxis nélkül kezdték meg pályájukat, s még ma is sokan lesznek itt tanítókká, kik mindenhez értenek inkább, csak a tanításhoz nem. Sőt vannak kétség nélkül a már több év óta működő tanitó urak közt is többen, kik minden törekedésük s tusakodásuk mellett sem szerezhették meg maguknak, egyik vagy másik tantárgy átadására nézve a legsikeresebb methodust. Vannak olyanok is, kik egyházmegyei látogatás vagy közvizsgák alkalmával szép eredményt mutatnak fel, s igy a kitűnő tanitó címét méltán megérdemlik. De azért bátran merem állítani, hogy ezek sem mindnyájan birnak azon átadási képességgel s ügyességgel, mely kitűnőnek volna mondható. Sokat, vas szorgalommal s türelemmel tanítanak : azért tudnak jó sikert mutatni fel. Az ilyenek türelme s szorgalma sem lehet azonban kifogyhatlan. És ha mindkettő megcsökken, minthogy nem bírják a legjobb legkönnyebb és legsikeresebb átadási methodust : a több, éveken keresztül felmutatott jó eredmény is megcsökken s végre nagyon is megfogyatkozik. Az is igaz, hogy a legjelesebb s leggyakorlottabb tanitó urak közül is egyik pl. igen ügyes a történelem átadásában, de feltűnően gyenge a számtan közlésében, a másik pedig ez utóbbit kezeli sikeresen s alig ért az előbbihez. Ha önök minden évben összejönnek egy főgyülésre egyszer, s felveszik a népiskolákban tanítandó tantárgyakat sorban, egyalkalommal csak egyet, vagy legfelebb kettőt, s megfigyelik a tantárgyak átadásánál követett különböző közlési modoraikat, s gyakorlatilag állapítják meg a legjobb methodust: sikertelen tanitó nem lesz önök között. Minden néptanító pedig nem annyit ér, a mennyit ő maga tud, hanem csak anynyit, a mennyit tanítványai tudnak. Bírjon bár a néptanító a legszélesebb s alaposabb ismeretekkel az általa tanított és tanítandó tantárgyakban, ha tanítványai keveset s alaptalanul tudnak: az ő tudománya gyümölcstelen tőke, vagy olyan érték, mely föld alá van rejtve. Inkább akarnék olyan tanítót, ki csak annyit tud, amennyit tanítania kell, de annyit tanítványai is alaposan tudnak, mint olyat, ki maga tudósnak mondható, de tanítványai tudatlanok Jól értsenek meg önök ! Közöttük példánykép csak az lehet, ki a kellő mértékű tudományt vagy a theoriát, biztos, sikeres közlési modorral vagy praxissal együtt birja. 48