Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-08 / 23. szám

tapasztalhatni ; véleményeket nyilvánítanak, melyeket magok sem hisznek, csak azért, hogy sötét századok adta hatalmukat és előjogaikat a sötétség megörö­kítése által magoknak biztosítsák. — Hogy azzal a társadalmat feldúlják, hogy az egymás segélésóre hivatott embertársakat egymás marcangolására izgat­ják, erre semmi gondjuk; fődolog előttük az, hogy ők céljukat elérjék. Előttem fekszik egy 1871. Bécsben megjelent tankönyv, melynek cime : „Geschichte der katholi­schen Kirche für Ober-Gymuasien und Ober-Real­schulen von Dr. A. Wappler, geistlicher Rath und Professor der Theologie an der k. k. Universitat zu Wien", melyben többek közt a protestantizmusról a következők olvashatók : „ 1. A protestantizmus a szellemi cultu­r á n a k mély s ü 1 y e d ó s ó t eredmé­nyezte: a) a tudomány fejlődésére a legnagyobb mértékben gátló hatással volt, amennyiben minden bölcsészeti ismeret teljes enyé­szetét, a tudományok általános lené­zését és elhanyagolását vonta maga után; b) a művészetre, de különösen a festészetre, valamint a kölíiószet fejlődésére akadályozólag hatott. A katholicus hittel a középkor egész dicső költé­szete is elvettetett, fólreismertetett, s végre egészen el lőn felejtve." „2. A protestantizmus az erkölcsiség mély sülyedésót eredményezte ós a ko­rábbi jótékonyság helyébe a hideg kapzsiság s a sze­gények könyörületlen elnyomása lépett." „3. A protestantizmus a lelkiismereti kényszert ós a türelmetlenséget ered­ményezte" és „4. a polgári szabadságot mindenütt megsem­misítette, s a politikai rabszolgaságot, az ab s o 1 u­tismustóa minden a utonom jog meg­semmisítését vonta inaga után, mig nem századokig tartó elvi zsarnokság után a forradalom ezen absolutizmusnak véget vetett." Képzelhető-e a tónyek tanúságának s a histó­riai igazságnak szemtelenebb arculcsapása, mint e min­den bizonyitók nélküli vádaskodás, melylyel itt az ultramontanismus maga bűneit minden tétova nélkül ellenfelére fogja ? Hogyan, a protestantizmus ölte volna el a tu­dományt, az a protestantizmus, mely valamint létre­jöttét köztudomásilag a tudományos szellem óbredó­sónek köszönhette, ugy haladó fejlődésében is a tu­dománynak mindig leghatalmasabb előmozdítója volt. Avagy nem a protestáns Angolhon s a protestáns Né­metország hazái ugy az exact mint a speculativ tu­dományoknak mai nap is ? De eltekintve a tények­től, elméletileg is mi kép akarja okos emberrel elhi­tetni, hogy egy rendszer, mely változhatlan tradi­tion alapulva megállapított tanától eltérő minden né­zet nyilvánítását büntetésre méltó istentelenségnek bélyegzi, inkább kedvezett volna a tudomány fejlő­désének, mint a protestantizmus, mely mint ujitás mindenestül a szabad kutató szellem szülemónye ? — Wappler szerint a protestantizmus az erkölcsiségnek is mély sülyedósét eredményezte, pedig szemünk előtt álló tény, hogy mai nap épen protestáns országok azok, melyek közértelmisóg ós puritán erkölcsök alap­ján soha nem létezett nagyságra ós virágzásra jutot­tak. — Hát ahoz mit mondjunk, hogy Wappler ur szerint a protestantizmus a lelkiismereti kényszert és türelmetlenséget terjesztette ós a despotiának volt ápolgató ja ? Megengedem, hogy az ó-egyházból átöröklött prot. confessionalismus a hatalommal szövetkezve nem ritkán szégyenletes türelmetlensógi tényekre veteme­dett, hogy a 39 hitcikk bilincseibe vert angol pro­testantizmus csakúgy hóhórolta a szegény írek lelki­ismeretét, mint a katholicus spanyol a németalföldie­két. Azonban mégis nagy a különbség a kettő között; mert míg az ultramontán egyház amaz iszonyatos­ságokat a vallásból folyó szent kötelességnek állítja, s még legújabban is a pápa az u. n. hitetlenek ül­dözésére a vallási szentesítést adta : addig a létei­vót felismert protestáns egyház világszerte a lelki­ismeret- ós vallásszabadság mellett nyilatkozott és a humanitas elveit proclamálta. Wappler erre vonatkozólag is cynicus nyíltság­gal igy ír: „a szigorú eljárás (vagyonelkobzás, élet­hossziglan tartó börtön ós máglyahalál) annál jogo­sultabbnak tűnik fel, ininól bizonyosabb, hogy a sza­kadárok nemcsak az egyház egyes tanait, hanem az egósz keresztyónséget elvetik, s alapelveket állítanak fel, amelyek minden erkölcsiséget megsemmisítenek s minden társadalmi viszonyt felforgatnak." „Ha egyes inquisitor emberi szenvedélyből tűl­szigorun látott a munkához, ezért az egyházat nem lehet felelősségre vonni. Az egyház soha sem akart valakit halálra ítélni pusztán eretnekségért; ha a halálbüntetés végrehajtását az eretnekeknél nem kár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom