Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-20 / 3. szám

gyülekezetemből nőül vett ugyan ebben a helységben lakó római kath. .parasztleányt. A vegyes házasságra nózve az 1868-dik* évi 53-ik törvénycikk 12-dik §-a igy hangzik: . „A vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiuk atyjoknak, s a leányok anyjoknak vallását követik." Dacára ezen egyszerű és világos törvénynek, a kath. lelkész S—y mégis rábírta az ev. vőlegényt arra az Ígéretre, hogy minden, az ezen házasságból származó gyermekek, az együdvözitő kath. egyházban lesznek felnevelendők. Csak ezen feltétel alatt vitte véghez az esketést. De még ezzel sem szűnt meg törvényellenes cselekedete, sőt csak ezután nyerte tulajdonképeni koronáját. Az esketés után a vőlegényt a szekrestyébe hívta és újra formális eskü által, tanuk jelenlétében, ünnepélyesen kényszerítő azon ismételt ígéretre, hogy minden gyermekei csakis a kath. vallásban fognak neveltetni. Az istenháza e szerint, — melyben kell, hogy csak az igazság lakjék, és az isteni és emberi törvények iránti tisztelet hirdettessék, - egy egyén által, ki magát isten szolgájának nevezi, szentesitett törvény sértésére és nyílt hazugságra használtatott fel! Ha ez nem korrupíio, akkor korraptio általában nem is létezik. Hogyan lehet a miveletlen paraszttól kivánni, hogy meg ne sértse és tisztelje a törvényt, midőn annak áthágására a szent helyen magától a lelkésztől föíhivatik; minő bizodalommal és tisztelettel fog viseltetni a közönséges ember saját lelkésze iránt, kiben törvénysértőt in optima forma alkalma volt tapasztalni ?! Csoda-e, ha ily példa után maga is el íogja az igazságot tagadni, a törvényt lábbal tiporni ? Justitia est fundamentum regnorum, egyenlő jog mindenki számára ; szükséges, hogy ezek az elvek, a különféle felekezetek egymáshozi viszonyában is teljes érvénynyel bírjanak, ha nem akarjuk napról- napra tapasztalni, miként a cselszövő jezsuitismus legjobb törvényeinket és institutióinkat kijátsza.. Mig a papi öltöny kiváltságát a törvénysértésére, melynek megtartására más ember szigorúan köteleztetik, használják : addig honi egyházi viszonyainkon semmi toldozás-foldozás nem segit és a mindinkább növekvő süllyedés és romlásból alig menekülhetünk. Schaguna András, a görögkeleti egyház metropolitája, magyarországi ós erdélyi híveihez legközelebb intézett körlevelében hálát ád az istennek, hogy az 1848-iki törvény a vallásegyenlőség elvét kimondja ós hogy az 1868-diki vallásos intézkedés, ezen elv valósításához egy fontos lépést tesz. A protestáns ós zsidó egyház szintén örömest hódol az 1868-diki vallási törvénynek. Csak a római katb. klérus foglal e tekintetben még mindig renitens állást. Hogy miképen kellene ezen viszonyok közt kormányunknak cselekedni, arra az utolsó időben más kormányok ós községek részéről több figyelemre méltó példát láthatott, A német országgyűlésen oly törvény hozatott, melynélfogva a lelkész, ki hivatalával viszszaél, pörbe fogatik. Bernből dec. 10-ről távirják, hogy Jurában a cougenaux-i és courtedoux-i lelkészek, mivel a szószékkel visszaéltek, hivataloktól felfüggesztettek és a temporálékból kizárattak. Budaváros képviselete annak idejében határozta, hogy a lelkész jövedelmét veszíti, ki a csalhatatlanságot azokban a templomokban és iskolákban tanítja, melyek a ví|ros patronátusa alá tartoznak. Hasonlóképen intézkedett a pesti városi tanács is azon lelkész irányában, ki vonakodott a vallást tanítani a józsefvárosi reáliskolában. Az ilyen gyökeres intézkedések legtöbb esetben sikeresek is, holott a fél rendszabályt, a fél uton megálló törvényt rendesen semmibe sem veszi a jezsuita papság. Bátorkodunk Kerkapoly és Pauler minister urakat az érintett példákra figyelmeztetni, annál inkább, mert azon emiitett lelkész, ki esküvel kötelezett egy egyént a szentesitett törvény kijátszására: az állam pénztárából évenkint flzetésképen közel 2000 ftot huz, és ily módon nemcsak mint az egyháznak, de mint az államnak szolgája is, melynek kenyerét eszi, köteles a hazai törvények tiszteletben tartására. Az ily lelkésztől, — kire a sz. irás szavai illenek: „még az én békességemnek embere, a kiben bizom vala, és a ki az ón kenyeremet eszi vala, sarkát emelte ellenem," — az állami fizetést mindaddig megvonni, mig eszére tér ós a törvényt tisztelni tanulja, gondolom az állam méltósága, valamint az egyház érdeke megkívánja. W e b e r Samu, sz.-bélai ev. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. I)ie Predigt der Gfegenwart für die ev. Greistlieken und Gfeineintlen. Eine komiletische Zeitschrift zur Belehrung und Erbauung, herausgegeben von 6. Steinacker und Dr. Wendel, redigirt von Gf. Steinacker, Pfarrer in Buttelstadt bei