Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-01 / 22. szám

észrevétel nem tétethetik az ellen, hogy az emiitett jövedelmek ezen törvény értelmében használtassanak, ugy másrészről kétségtelen, hogy valamint minden törvényt, ugy az 1848. XII. t.-cikket is, a törvényhozás — ha jónak látja — megváltoztathatja, s más intézkedéssel cserélheti föl. Az egyházi javak jogi természete iránt a fentebbiekben kifejtett nézeteinkből Önkényt következik, hogy véleményünk szerint a vallásalap törzsvagyonának tulajdona, vagyis a rendelkezési jog ezen alap törzsvagyona s annak jövedelmei kezelése és hová forditása felől, az államot, a törvényhozást illeti s ezen véleményünk támogatására a fentebb említetteken kivül különösen a vall ásalapra vonatkozva még csak azt emeljük ki, hogy ezen alap vagyonának nagyrésze a József császár által eltörlött szerzetesrendek, s kolostorok javaiból állván, ezekről, akár magon szakadottak jószágainak, akár elhagyott klastromok jószágainak tekintessenek, — rendelkezni mindig a törvényhozást illeti. Nem áll ellene ezen nézetünknek az 1790. 26. t.c., melynek 12-ik szakasza azt rendeli : „hogy az alapítványoknak (fundationum) tulajdonára nézve — a Szirmay-, Hrabovszky- s Apaffy-féle alapítványoknak kivételével, melyekre nézve az evangyelmieknek követelési joga fenbagyatott — a tényleges birtoklási állapot oly módon szolgáljon zsinórmértékül, hogy a katholikusok alapitványai (fundationes) a katholikusoknak, az evangyelmieké pedig az evangyelmieknek javára fordíttassanak, s azok jövőben sem az egyik, sem a másik fél részéről vissza ne követeltethessenek" ; mert a törvénynek ezen szakasza csak alapítványokról, kétségen kivül magán alapítványokról, s nem az ország fejedelmei által az ország közvagyonából alkotott alapokról szól, a vallásalap pedig nem alapítvány, hanem az ország közvagyonából alkotott alap, nem fundatió, hanem fundus, s azért magyar kir. vallásalapnak is, fundus religionis neveztetik. De az magában értetik, hogy föntebb kifejtett véleményünk csak a magyar vallásalapra vonatkozik; mert mindaz, a mi ezen alapból Horvát-Szlavonországot, s az oda tartozó Határőrvidéket, úgyszintén Fiumét, mint a magyar koronához tartozó külön testet az 54. 57. s 88. sz. a. okmányok szerint illeti, a magyar vallásalapból alkotmányos utón kiszakasztandó, ós ezen sajátjukról azután Horvát-Szlavonországok és Fiume maguk határozandanak. Mikor, mikép, mily — kétségen kivül szükséges egyéb — kiegészítő intézkedések kíséretében éljen a törvényhozás a vallásalap iránt őt megillető rendelkezési jogával ? arról véleményt mondani feladatunkhoz nem tartozik; azt mindazáltal hallgatással nem mellőzhetjük, hogy a törvényhozás addig, míg jónak látandja, hogy ezen alap, miként ezt még több célszerűségi tekintet is javasolja, eddigi rendeltetésére fordittassék, az ország jogainak s érdekeinek sérelme nélkül nem egyezhetik meg abban, hogy ezen alapnak kezelése a kormány kezeiből kivétessék, mert azontúl, hogy a vallás alapra nézve az államot illető tulajdoni jognak fogalmából önkényt következik, hogy annak kezelése a kormánynak kötelességei közé tartozik, a vallásalapnak a fentebbiekben kifejtett története is igazolja, hogy mindazon alapok, a melyekből a vallásalapnak törzsvagyona áll, a vallásalapba eredetileg is már oly módon kebeleztettek be, hogy ezen alap a kormány által kezeltessék ; — nem hallgathatjuk el továbbá, hogy ha a vallásalapnak kezelése a kormány kötelessége, ebből önkényt következik, hogy a kormány, mely semmi alapot, semmi pénzt az országgyűlés ellenőrzése nélkül nem kezelhet, addig is, míg a vallásalap eddigi rendeltetésére fordittatik, annak ugy költségvetési előirányzatát, mint a kezelésnek helyességét igazoló zárszámadást ugy, miként ez a birodalmi tanácsban képviselt s kath. vallásalappal szintén biró országok minisztériumának részéről is folyvást történik, az országgyűlés vizsgálati jóváhagyása alá tartozik terjeszteni. Kelt Pesten 1872. ápr. 5-én. G h i c y Kálmán, PéchyTamás, GyőrffyGyula. Ismertetés és megjegyzések. A napokban jelent meg „a tiszántúli ref. egyházkerület statistikai állapotának kimutatása az 1872-ik évre". Egy statistikai munka ugy felel meg céljának, ha az azt szerkesztő egyének igyekeznek a lehető legpontosabb adatokat, a legnagyobb gonddal ugy Öszszeállitani, hogy az a jelennek hü tükre, a jövőnek pedig a történelemben biztos adatkutforrása legyen; mert a történelmi hitelességnek nincs nagyobb gúnyja, mintha adatai tökéletlen műből vannak merítve. Nem tudom, kik vannak megbízva ez egyházkerületi statistika összeállításával és szerkesztésével; de mindenesetre óhajtandó, hogy az egyházkerületi kormány nagyobb gondot fordítson az abban felveendő adatok megvizsgáltatására. Az egyházi hivatalnokok névsorának hiányait nem értem én, mert a mi hiba ott előfordul, az onnan ered, hogy újév első napjától a névtár kinyomatásáig sok változás állhat elő ; hanem különösen az iskolás gyermekek számának felvételét találtam már sok éveken keresztül hibásnak, valamint most is ; és ennek oka az, hogy az utolsó rovat cime nagyon határozatlan, a mennyiben abba „iskolázhatók 6—12" van irva, holott bejegyezve azok száma van, kik iskolába . nem járnak. Ezelőtt a felsőszabolcsi, beregi és máramarosugocsai egyházmegyék kimutatásában e rovat ugy használtatott, hogy az iskolaköteles gyermekek teljes számát beleírták ; ugy de az összezés lapján e rovatnak más cime van, t. i. „iskolázhatók, de iskolába nem járók száma 6—12 évig," s igy történt az, hogy a fentebb emiitett három egyházmegyében több volt e rovatba irva, mint a mennyi iskolába járt.