Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-01 / 22. szám

leveleknek köszönik, melyek az alapítványi javaknak se lényegéről, se jövedelmeiről szabad rendelkezési jogot a javadalmasoknak nemcsak nem adnak, hanem azokat ezen birtokoknak és jövedelmeiknek a kitűzött célokra, folytonosan leendő fentartására, fordítására kötelezik. A magánosok tulajdonához tartozó javak, s az egyházi javak között tehát régi törvényeink szerint is átalán az a különbség van, mely a tulajdon s az alapítvány között létezik, s ily alapítványi birtokok egyrészről eszközök, melyek a javadalmas kezébe adattak, javadalma céljainak teljesítésére, másrészről díjazását képezik azon munkának, melyet az alapítvány céljainak teljesítésére a javadalmas fordít, s ennélfogva az illető javadalmak a javadalmasnak épugy nem tulajdonai, mint nem tulajdona valamely államhivatali állomásnak a fizetés, mely hozzá van csatolva, vagy azon dotatió, melylyel teendőinek teljesítésére az állam által elláttatik. Eképen fogták föl hajdan is hazánkban az egyházi javaknak jogi természetét: igy pl. midőn sz. István II. Decr. 35. cikke által kimondatott, hogy ki ki szabadon rendelkezhetik mind sajátjáról, mind a király ajándékairól, ezen átalános szabály alól a megyei várakhoz ós a püspökségekhez tartozó jószágok mindjárt kivétettek; igy Kálmán király I. Decr. 16. cikke szerint visszavette az egyházaktól, a klastromoktól felesleges javaikat, és csak a szükségeseket hagyta meg ; az egyházi javak egyrésze továbbá, a haza szükségei ugy kívánván, ismételve a végvárak föntartására fordíttatott, több püspökségek és más javadalmak jószágai a kincstár szükségleteinek fedezésére másoknak inseribáitattak, elzálogosittattak. Zsigmond VI. 21, Mátyás VI. 37, 1548. 8. és 12, — 1542. 3. és 1550. 17. t.-c. szerint az eltörlött szerzetes-rendeknek és klastromoknak jószágai magánosoknak is adományoztalak, vagy mint a 81. sz. a. okmányból kitetszik, más állami célokra rendeltettek fordíttatni, — több püspökségeknek jószágai az Ő dioecesiseikből alkotott, más uj püspökségekhez csatoltattak, az érsekek s püspökök jószágai jövedelmeinek szükségleteik fedezésére megkívántató része számszerint meghatároztatván, mindazon jövedelmeik, melyek ezen részt meghaladták, mint a 10. 11. 31. 32. 76. és 81 sz. alatt látható, részint más dioecesisek és más egyházi megyékben levő intézetek segélyezésére fordíttattad, részint a vallásalapba pro cassa parochorutn, s a szabályzott püspökségek alapjába szolgáltattak be,—minden egyházi főjavadalmasok a várak erősítésére az 5. 37. 39. 40. s több ezen szám alatti okmányok szerint külön egyházi subsidiummal rovattattak meg ; a királyi kinevezéstől függő megüresedett egyházi javadalmaknak intercalaris jövedelmeit József császár s a most uralkodó fölség törvénytelen rendeletei folytán történteknek kivételével tulajdon jogának kifolyásaként századok óta mindig a királyi fiscus szedte, s átalában az egyházi javadalmasok javadalmi jószágaik tulajdonosainak hazánkban annyira soha sem tekintettek, hogy még ezen javak élvezetéből szerzett ingó-vagyonokról is, az iratcsomó 1. és 5. sz. alatt látható okiratok szerint csak királyi engedelem megnyerése után tehettek s tehetnek most is végrendeletet s e nélkül ily ingó értéküknek csak egy harmadáról rendelkezhetnek, haláluk esetére most is annak x

/3

-dát az egyházuak, %-át a kir. fiscusnak a végvárak fentartására hagyni tartozván. Mindezek folytán végre biztosan mondható, miszerint azon állítás, hogy azon kérdés felett, hogy az egyházi javak tulajdona kit illet? határozni csak a bíróságok illetékesek, jogi szempontokból hasonlóképen nem indokolható, mert a biróságok a fönálló törvények szerint kötelesek ítélni, ezek szerint sem az egyházi javadalmakból, sem az illető javadalmasoktól javaiknak birtokát, élvezetét kérdésen kivül el nem Ítélhetik ; de a kérdés nem az, hogy a fenálló törvények mit foglalnak magukban, hanem miután minden törvény, minden állami institutió azon uton, a melyen megalkottatott, a törvényhozás utján megváltoztatható : a kérdés az, hogy a fenálló törvények, azon törvények, melyeken nyugszik azon állami institutió, mely szerint az egyházi javadalmak céljaiknak teljesithetése végett az állam javaiból ingatlan jószágokkal láttattak el, a körülmények váitoztával megváltoztatandók-e vagy sem ? s e kérdésről, ha a nemzetet nem akarják souverainitásától megfosztani, csakugyan egyedül maga a törvényhozás határozhat. 3) Vannak, kik a törvényeket betű szerint vélvén értelmezendőknek a Ill-as tvk. 1. része 2. címéből, mely szerint az egyházi főjavadalmasok az ország főrendeivel és nemeseivel mind a nemesi jogokra, mind világi javaikra nézve ugyanazon egy szabadsággal, kiváltsággal és szabadalommal bírnak, azt következtetik, hogy az egyházi főjavadalmasok hasonló teljes tuUjdoni joggal bírják javadalmi jószágaikat, mint a milyen törvény szerint jószágaikra nézve a nemességet illeti,vannak továbbá, kik azt állítják, hogy az alapítványok sem meg nem változtathatók, sem meg nem szüntethetők, hanem mindvégig sértetlenül fentartandók s teljesitendők. Nem véljük, hogy kétségbe vonattathatnék, hogy az örök időkre tett alapítványoknak, valamint a végrendeleteknek is positiv törvények, és az állam oltalma nélkül fen nem tartható jogérvénye az állam törvényeitől függ, melyeknek hatásköréhez tartozott mindig azok jogérvényeinek terjedelmét, határát, feltételeit meghatározni ; mindamellett azonban elismerjük, hogy az állami törvényeknek azon intézkedése, mely szerint az állam érdekeivel nem ellenkező alapítványok fentartandók, több jogi s célszerűségi tekintetek által indokolva vau ; de miután a halállal megszűnnek az elhunytai* jogai, s az élet, az állam, az élőkért s a jövő nemzedékért, nem pedig a megholtakért van : azt állítani, hogy az alapítványok általában akkor is, ha céljaiknak többé meg nem felelnek, ha az állam érdekével nyilván ellenkeznek, fentartandók, oly túlzás, mely az élőket fosztja meg jogaiktól a megholtak kedveért — az állam kormányát századok óta elhunyt egyének akaratának rabszolgájává teszi, s azt eredményezi, hogy oly intézetek és intézkedések által, melyok egészen más viszonyok szempontjából, egy régen elmúlt korban tétettek, a lénye-