Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-01 / 22. szám

liorn, ós a ki nekünk adta s halálával megerősítette, Jézus Krisztus, a mi keresztyénségünknek újra vetett régi alapja, kit mindinkább megismerni ós kellően méltányolni tudni, minden keresztyént egyiránt megillető áldásos munka, és a ki, habár a legvakmerőbb kétely ós szigorú bírálat jár is végére, fenmarad ós élni fog el nem muló erőben és örök ifjúságban. S z á s z i István, ref. lelkész. Szegénységi- és erkölcsi bizonyítvány. Az elmúlt szomorú időknek egy szomorú hagyatéka maradt reánk, a mit mi kön'ilbelől husz év lefolyása óta gondos kegyelettel őrizünk, ápolunk. A felső polgári hatóság tudniillik nem bizván saját alsóbb rendii elöljárói becsületességében, oda állította melléjök ellenőrökül a lelkipásztorokat, hogy azok tennének hiteles tanúbizonyságot arról , ki a vagyonos, ki a becsületes és ki a becstelen. Azt hittük — s ha nem látszanánk tulkövetelőkoek — talán jogosan várhattuk is, hogy miután a kormány a reform terére léphetett és lépett is, a kormányzat testületéről az ilyen apróbb slendrián rongyok magában lehullanak. De ez mind e mai napig meg nem történt. Nagyon és mélyen lekötelezve érezheti magát a lelkészi testület, és valóban büszke lőhet a polgári hatóság azon, soha nem kételkedő bizodalma iránt, mely szerint a lelkészi hivataloskodás fide dignitását még a legéletrehatárzóbb ügyekben is soha és sehol kétségbe nem hozta. De más részről a lelkészi testület is a polgári társadalom nyugodt, békés jóllétében keresvén és találván saját jóllétének állandó biztositékát, mindenkor készséggel s örömmel sietett teljesíteni a polgári hatóság mindazon jogos és célszerű kívánalmait, és rendeleteit, melyek hivatala méltóságával összehaugzók valának. Csak az olyanoktól vonakodott, habár némelykor kényszerítve volt is reá, a melyek vagy tudása hatáskörén kivül estek, vagy hivatali s hazafiúi hűségével összeütközésbe jöttek. Mi itt a vidéken nem tudjuk, ha valyon a szegénységi- és erkölcsi bizonyítványok lelkészek általi kiállítása gyakorlatban van-e Pesten, Debrecenben, Hódmező-Vásárhelyen, Szegeden sat., vagy ha nincs, hol végződik ezen eljárás hatása ? Ha csakugyan megvan, lehetetlen elhallgatnunk, hogy ezen intézkedés mennyire lealázza a községek elöljáróit, midőn azoknak becsületességét s hitelét kétségbe vonja, és a lelkészek ellenőrködésében keres mellettök garantiát. Ugyan mit mondanánk mi lelkészek, ha bizonyítványainkat a falusi bírókkal is mindig alá kellene iratni ? Hát ha még nem is tudnák, hogy minek írnak alá hitelesen ? De vegyük a dolog erkölcsi lehetőségét. Még kisebb községekben talán ismerheti a lelkész hitfeleinek vagyoni- és erkölcsi állását ; de több ezereket számláló városok és községek lakosait ilyen minőségekben miképen birja hitelesen megismerni, azt megérteni nem bírom. És ha a nagy városok lelkipásztorai velem ezen titokszerü tudományt megértetik : én az egész világ szemeláttára mondok nekik hálaköszönetet. A mi messze nyulongó községünk hót ezer és egy pár száz lakosával olyan tért foglal el, mint Debrecen, és még a mértföldekre elszórt tanyák. A főbíró elküld hozzám, hogy N. N. volt lakostársunk a váci fegyházban meghalt, a tartást követelik, adjak szegénységi bizonyítványt. A másikat Böszörményben bezárták; adjak róla bizonyítványt, hogy gyanús. A lelkész egyiket sem ismeri, hírét se hallotta. És ez többször ismétlődik hetenként. Ha a lelkész nem ad bizonyítványt, a kisbíró több izben zaklatja a papot; a felső rendeletre hivatkoznak. Ha a lelkész tudomása nélkül a birák bizonyítványának hitelesen aláir, valyon mi értelme lehet ennek ? valyon hitelesebb lett- e a bizonyítvány, melyet a lelkész tudta nélkül aláirt és megpecsételt ? Nincs tehát más ut a menekülésre, mint a községi birák többszöri zaklatására aláírni : Fiat piscis ! Erre is való tehát a becsületes lelkészi hivatal, hogy törvényes hatóság rendeletére, tudtán és meggyőződésén kivül adjon hitelesen hamis bizonyítványt ? Monda Jézus : ember kicsoda tett engemet köztetek biróvá, vagy osztóvá? Luk. 12. 14. Azt pedig fel sem szabad tennünk a polgári társaságról, hogy azt kívánná, különösen a protestáns lelkészektől, hogy házanként inquiráljanak a családokban és gyóntassák azokat. — Az egyház és a világi hatóság közti jóegyetértés, valamiut az erkölcsiség szempontjából kívánatos^ hogy a lelkészek oldassanak fel mielőbb a szegénységi-és az erkölcsi bizouyitványok adásának kellemetlen kötelessége alól. Ugy legyen! Szécsi Mihály, ujfejórtói ref. lelkész. ISKOLAÜGY. Szabályzat. A vallás- és közoktatási magyar kir. minister a pesti egyetem bölcsészeti kara mellett fenálló gymnasiumi tanárképezde paedagogiai szakosztályának szabályzatát a következőkép módosította s állapította meg: A nevelés-oktatástani szakosztály. 79. §. Ezen szakosztálynak feladata: oda hatni, hogy növendékei azon paedagogiai képességet és ügyességet megszerezzék, mely a középtanodai oktatás sikeres kezelésére megkívántatik. 80. §. E cél elérésére ezen szakosztályban a tagok munkálkodása elméleti és gyakorlati egyaránt, é3 rendelkezésűkre kettős, de szoros kapcsolatban tartandó intézkedés áll, úgymint : a) a paedagogiai és módszertani előadások ; b) a gyakorló-iskola.