Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-01 / 22. szám

PROTESTÁNS LAP $6= L Szerkesztő- és K. iadó-hivatal Miria-utc^a 10-dík sz,, első emelet. & Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 30 kr. M k keresztyénség újra vetett régi alapja. Minden intézmény, mely századokon át fentartotta magát, habár a korszelleme által régtul szárnyaltnak, elavultnak látszik is, már csak régiségénél fogva is jeleutékenynyó lesz a népek életében s a tisztelet egy bizonyos nemével őrzi ós védi azt a kegyelet minden megtámadás ellen, mely bukását siettetné. Azonban a régi iránti kegyelet sehol sem nyilvánul hatalmasabban, mint a vallás terén. A vallás, mely nemzedékről nemzedékre szállva a tiszteletreméltó ókor dicsfényétől van körülfogva, sérthetetlen szentség gyanánt áll az idő változó hullámzásai között; a kegyelet varázsától elbűvölve milliók állanak meg előtte tisztelettel s millióknak képezi főjavát, lelki üdvök alapját De másrészről nem tagadhatjuk, hogy a régiből szükségkép újnak kell származni, hogy nem csak az eseményekben gazdag, nagyszerű, mozgalmas idők, melyek századokkal képesek előbbre vinni a korszellemet, hanem általában minden korszak bizonyos tekintetben teremtő képességgel bir, mely a vallásos szellem életfáján is kópés uj virágokat előhozni, a hitélet uj gyümölcseit megérlelni. Ha már a régi túlnyomólag uralkodóvá lett a vallás ós egyház terón, ebből természetesen küzdelemnek kell kifejlődni a régi és uj között; a szellem a régi formákban meg nem férhetve, azokat vagy átalakítja, vagy mint teljesen hasznavehetetleneket elhagyva, ujabbakat teremt. Ily küzdelemteljes korszakát éli most prot. egyházunk is, hol kettős irány észlelhető ; egyik, mely a Krisztus által kijelentett üdvigazságot korunk miveltsógével öszhangzásba hozni s a protestantizmust tovább fejleszteni törekszik; a másik, mely amaz üdvigazság felfogását a korábbi időkből a jelenben ós jövőben is meg akarná tartani. Sajnálatra méltó tóny, hogy néhány évtized óta templomaink meglehetősen elhagyottak, a nyilvános élet az egyházzal való érintkezést több oldalulag megszüntette, hogy egyesek hite kétely által van megingatva, mig- másoké többnyire értelmetlenül betanult, óletnóAüti hit. Igaz, hogy a mai nemzedék főgondja yonszerzósre ós annak ólvezésóre irányul, hogy a gyors forgalmi eszközök által a kereskedés ós ipar uj lendületet nyert, a nyereségre kilátás ingerlőbbé lett s a mai események és kérdések egészen elfoglalják a kedélyeket. De mindez nem fejti meg még a vallás hanyatlását. Valljuk meg őszintén, az egyház is oka némi részben, mert nem tartott párhuzamot a haladó iniveltsóggel; mert tanrendszereben, mit utóvégre is csak emberek szerkesztettek, oly nézeteket tartott fen, melyek róg elmúlt időben gyökereznek, mig korunk a tudományok, különösen a természettudomány előhaladásá val uj világnózletet nyert. Mi lehetne tehát természetesebb s a protestantizmus elvének megfelelőbb állás, melyet e küzdelemben elfoglalhatunk, mint amaz iráuy, mely a réginek varázsfónye által nem engedi magát többó lebilincseltetni, vagy azok beszéde által félrevezettetni, kik a régi jó időt, melyhez vissza kell térnünk, nagy szavakkal magasztalják. A régi jó idő nem mögöttünk, egy elenyészett múltban, hanem előttünk, a jövőben van. De e miatt nem jövünk-e ellentétbe a régivel ? Nincs-e áthidalás a rógi ós uj között ? Kísértsük meg a régi alapot újra vetni. Prot. egyházunk megújulására múlhatatlanul szükséges, liogy hívei visszatérve . a rógi alaphoz, újra meggyőződjenek, hogy „más alapot senki nem 43