Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-25 / 21. szám

buzgalmu szolgája volt. „Működni!" volt a boldogult jelszava ; tündöklés, dicséret, vagyon utáni szomj nem bántotta lelkét soha és a legfőbb jutalma volt azon édes öntudat, hogy ezreknek az ösvényt mutatta, mely a boldog élethez vezet. Hanem az egyház is a boldogult nagy érdemeit kellőleg méltányolni tudta. 1869-ben kitüntető méltósággal ünnepelte 50 éves jubilaeumát és, tiltakozása dacára, tisztelői és hálás tanitványai közvetítése folytán a magas kormány által az ezüst érdemkereszttel ajándékoztatott meg, a mit azonban rajta talán csak kétszer lehetett látni. És a mit éltében tőle meg nem tagadott a nemes egyház, azt holta után is dus kamattal adta meg, midőn szűk pénzviszonyai dacára a diszes temetkezés költségeit magára vállalta Hogy az elhunyt tanitó köztiszteletben részesült, arról tanúskodott ama tenger nép, mely koporsóját a sirhoz kisórte. A templomban a ravatal felett főtisztelendő Czékus István superintendens ur, mint a boldogult egykori tanítványa, megható gyászbeszédet tartott, a sir felett pedig t. Balthazár betléri lelkész ur szónokolt és befejezésül az újonnan alakult dalárda Mászni, az elhunyt utóda vezetése alatt Egressi Béni : „Mért oly borús, oly néma e sereg?" gyászdalát kitűnő sikerrel és meghatóan énekelte el. Greyer Gyula, gymn, tanár. Igazhitű cirógatásök. Válasz Hamar Pál urfelhivásár a.*) i / A „Figyelmező" f. é. márc. füzetében H am a r Pál lelkész társunk minden egyéb előzmény nélkül felhí bennünket, hogy a P. E. I. L. f. é. 6. számában megjelent „Hivatalos scandalum" cimü közleményünk folytán keressünk címeket: a) némely általa egyenkint elsorolt esetre, melyek szerint különféle irodalmi müvek különböző időben fensőbb egyházhatósági ajánlásban részesültek ; b) Ballagi M. ur némely nyilatkozataira, melyekből H. P. ur ítélete szerint az következnék, hogy neki most más theologiai álláspontja van, mint évekkel ezelőtt; c) azon körülményre, hogy egyik fiatal lelkész társunk, dacára annak, hogy V ö g e 1 i n „Jézus életét" magyarra fordította, valamint ennek elvtársai a supe*) Rongált egészségemen kivül más okaim is vannak, amiért ón a „Figyelmező"*nek a szent orthodoxia nevében ellenem felhalmozott hazugságaira még eddig nem feleltem s még most sem felelek ; az én ideiglenes tartózkodásom azonban föl nem jogosit arra, hogy azoktól, kik velem együtt lettek megtámadva, megvonjam az ellenök felhozott vádak megcáfolására a lehetőséget, A midőn tehát a következő cikket közleném, a reám vonatkozókra nézve általában csak annyit jegyzek meg, hogy ami igazi vallásos hit az emberiségben valaha élt, azt többnyire oly emberek ápolták, kiket koruk hitetleneknek bélyegzett; hogy a „Figyelmező" szerkesztősége csekély személyemet is erőnek erejével a jobbak ama sorsában kivánja részeltetni, esélytelenségét ós rosz akaratát egyiránt tanúsítja. Ballagi M. rintendentia törvényes elnökei által hivatalaiktól felfüggesztve mai napig sincsenek;" s kilátásba helyezi, hogy azon esetben, ha ennek a feladatnak jól meg tudunk felelni s nyíltan „az igazságot kimondjuk": jutalmul a mi sko-1 a n k n a k megnyerhetjük a „tévedezőket" s ezek közt m é g ö t is. Mindenekelőtt bocsásson meg a t. interpelláló, hogy feleletünk kissé későn érkezik. Vegye gondolóra, hogy mi azon cikkünk által Rómának, vagyis Debrecennek nagy haragját vontuk árva fejünkre ! Hogy is ne ? A fŐtiszteletti „püspök" sikra száll a „jó vitéz" „Figyelmez ő"-ért, s abban a híres körle vélben megirja a papoknak, hogy annak igéit ne csak meg vegyék, hanem azon felül el is higyjék. „V eg y é t e k, egyétek" — a szent szénát! Némely vakmerő papok erre azt mondják: „Megveszszük uram, de ha a természetünk be nem fogadja, ne követeld, hogy meg is együk ; ez a követelés nem illik a te állásodhoz!" A „Figyelmező" ekkor felkiált: „A püspöknek van joga azt követelni, ti pedig álarcos lázadók, hogy mertek ellene pisszenni?!" Egyszersmind igazi szabadelvüségéhez méltóan felhívja „az esperest és segédgondnok urakat", hogy „a kezökben levő disciplinaris tiszt rendeltetése szerint ... az egyház és a társadalmi rend érdekében" fejtsék ki minden erejöket, hogy kilétünket fölfedezzék — s bennünket a szent statarium elibe állítsanak. Látni való, hogy ennek már fele sem tréfa! Mert várhatjuk, hogy a gyönyörű megbízatáshoz képest a nt. esperes urak egyszerre csak szobánkba toppannak s motozást tartanak irataink közt, a tek., nagys. és nagymélt. segédgondnok urak pedig, kik közt hatalmas urak, hivatalnokok, sőt miniszterek is vannak, a titkos gyülekezéseinken rajta kapnak, leveleinket a cabinet noirb a n kilesik és felfogják ; s akkor — végünk van, jaj nekünk ! Nagyon ovatosoknak kell tehát lennünk találkozásainkban és levelezéseinkben. Ezért jelen válaszunk megírására is éjjel gyültünk össze és sorainkat a nt. szerkesztő ur házmesterének nevére címezve küldjük, hogy a titkos policájok figyelmét kikerüljük. H. P. urat pedig mellesleg is kérjük, hogy ha igazhitű szivében parányi könyörületesség létezik, ezentúl ne kérdezgessen minket, s az üldözötteket hagyja csöndességben rejtezhetniük. Ah, uram, be boldog ön, hogy saját neve alatt irhát s nem kell félnie ; be szerencsés, hogy a tiltott fának gyümölcséből még nem evett s a paradicsomi ártatlanság állapotában van ! Valóban erre mutat önnek minden nyilatkozata. Nem akarjuk azért önt elcsábítani, annyival kevésbé, mert tudjuk, hogy ugy is haszontalan lenne minden kísérletünk. Falra hányt borsó lenne, olyan embert, ki „az igazság nyilt kimondásán"