Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-25 / 21. szám

botránkozott meg, „az igazság nyilt kimondása által" megnyugtatni akarni ; smerő képtelenség a mi iskolánkba, hol szabad a vélemény, olyan tagot befogadni, ki az ellennézetüeket nyakra-főre kiközösiteni törekszik. Ez mindenki előtt világos, édes tiszttárs ur, s ezért nyilván egy kis hamisság vaü azon ígéretében, mely szerint a jól fulelőknek jutalmul magát is oda igérte. Le kell mondanunk erről a jutalomról ! E bevezetés után most már térjünk egyenesen a dologra. Ami először is az a) pont alatti tárgyat illeti, mely szerint t. i. az esperes és superintendens urak irodalmi müveket hivatalosan köröztetnek és ajánlanak : ezen eljárást mi, hogy Hamar P. ur kíváncsiságát kielégíthessük, nevezzük rendes szokásnak, mely ellen semmi kifogásunk. Nem abban van a baj t. kollega ur, hogy a superintendens urak irodalmi müvet ajánlanak, mert első nyilatkozatunkban is ez áll : „Nem botránkozunk meg, hogy a főt. püspök ur praenumerans-gyüjtővé nevez ki minden esperest, minden papot és minden jóravaló lelket Tiszántúl, ezttebetiszabad tetszése szerint, teheti a Figyelmez ő-v el s tehetné bármely más prot. vallási vagy nem vallási célú irodalmi vállalattal szembe n i s, ha akarná." Hogy mi volt a baj: e szavak után elég világosan meg van irva s épen ezért ismétlésekkel nem akarván terhelni olvasóinkat, H. P. tiszttársunkat egyszerűen kérjük, hogy nyissa fel szemeit, olvasson s élesítse meg felfogási tehetségét az ott mondottak megértésére. A mi a Ballagi M. ur theologiai álláspontja feletti ítéletet illeti, e tekintetben H. P. ur gazdag kutfőkészlettel rendelkezik; azonban vegye tudomásul, hogy egy kéziratot, melyet szerzője nem akar világ elé bocsátani, minden irodalmi szabály és illem ellen van annak szerzőjeellenében nyilvánosan felhasználni akarni. B. M. ur kéziratát csupán tanítványai számára készítette, s aligha méltányos és kegyeletes dolog az érdemekben őszült veterán tanár ellen 1872-ben abból a műből faragni fegyvert, melyet ő talán tiz évvel ezelőtt merő jóindulatból nyújtott tájékozatlan tanítványai kezébe. Bizony édes kollega ur, nem volna csoda, ha annyi idő alatt olyan embernek, ki idejét folytonos tanulmányban tölti, nézetei egyben vagy másban megváltoznának, mert hiszen különben mit érne minden tudományos búvárkodás, ha általa ismereteink nem bővülnének, véleményeink nem tisztulnának ? Felteszszük Önről isi hogy tiz év alatt ön szintén tárult és okult valamit, s most sok dologban máskép ért, mint gyermek korában. Ezzel csak azt akarjuk mondani, bogy mi teljességgel nem ütköznénk meg abban sem, ha Ballagi M. ur most némely dolog felől máskép értene, mint azelőtt, sőt örömmel üdvözlünk minden változást, melyben haladás t és tökéletesedést vehetünk észre. Azonban a mily haszontalanul vesztegette idejét H. P. ur akkor, midőn a körlevélből példákat szedegetett ki Révész B. igazolására, ép oly hiába követte el azt a csint is, melynél fogva Ballagi tanár urat kéziratának közzététele által akarta kompromittálni. H. P. elvtagadás vagy effélét lát abban, hogy Ballagi ur egyfelől dogmatikájában előnyt ád a szentháromsági tannak a zsidó és mohamedán monotheismus felett, másfelől pedig a Vögelin-féle Jézus életét ismertetvén, az ebben keresztülvitt azon nézetet, hogy Jézus ember volt és nem Isten, határozottan el nem ítéli. Áh, ah ! Itt ismét fel kell világositanunk kíváncsi tiszttársunkat valami felől: a felölt, i., hogy a hittudósoknak Sabelliustól kezdve mind egész máig, igen szép száma létezett és létezik, kik az istenség eszméjében a háromságot különböző variatiókkal fen akarják tartani, de Jézust a sz.-háromság második személyével még sem azonosítják, s ennél fogva háromságot tanitnak ugyan, de azért Jézusban nem látnak egy asszonytól született és a kereszten meghalt istent. Mondhatjuk, hogy a theologusoknak igen bölcs és tisztességes osztálya az, melyben azt a nézetet vallják, s melyhez mint Símén Dom. müvének ismertetéséből (Prot. Lap 1872. 10. sz.) kitűnik, Ballagi tanár ur is tartozik. Imé tehát e ponton H. P. ur lelkét megnyugtatjuk ; de fáradságunk dijában kérjük öt, hogy ne tegyen több oly eredeti fölfedezéseket a dogmák történetében s mielőtt egy köztiszteletü tudóst „jezultisticus fogások"-kal vádolna, igyekezzék ő maga a tudomány azon elemeit elsajátítani, melyek az efféle felületességektől jövőre megóvhatnák. Végezetre jön a V ö g e 1 i n magyarázója, egy fiatal lelkésztársunk ! Igazán, H. P. ur nagyon sarokba szorított s kényes helyzetbe hozott bennünket. Nekünk, szegény üldözöttek és bujdosóknak kell sikra szállanunk másokért. Nekünk, együgyű falusi papoknak kell védelmeznünk nemcsak oly tudós professort mint Ballagi ur Pesten, a kétértelműség vádja ellen, hanem épen nekünk kell gyönge paizsunkat tartani egy szerencsétlen tiszttársunk fedezésére is, kit H. P. ur a superintendensi kiközösítés nyilai által akár halálra sebzeni! Vajh! mit tehetünk mi, szegény alacsony sorsú, közrendű papok egy olyan hatalmas főpásztor ellen, mint a minő egy kálvinista püspök, ha egyszer az valakit hivatalától felfüggeszteni akar! De miután e kilépésre H. P. ur kényszerit, hát csak engedelmeskedünk. Tehát miben áll a mi fiatal lelkésztársunk vétke? Magyarra fordította V ö g e 1 i n „Jézus életét" ! E vád megsemmisítő. Itt már bevalljuk egész tehetetlenségünket! Önben, uram, egy rendőri nagy talentum veszett el, a ki kitűnően tudja alkalmazni a criminalis eljárás elveit a vigyázatlan irókra. Egy eretnek könyvet kiadni : hisz ez botrány ! Mért nem élt az ön szelleme századok óta a Duua és Tisza partjain, hogy megtisztíttatott volna egyházunk néhány történelmi névtől, melyek ugyan annak eddig büszkeségei voltak, de a kik szintén adtak ki vagy magyaráztak némely eretnekségeket, sőt pogányságokat. Csak előre tiszttárs ur, ezen a pályán, melyen egy