Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-25 / 21. szám

részét tényleg is elvesztette azon kiváltságoknak, melyekkel azelőtt elláttatott, s mindinkább terjed világszerte azon meggyőződés, hogy az emberiség kultúrájának jelen fokán a vallás ügye az államétól elkülönözendő, hogy az állam a vallás ügyébe mindaddig, mig annak tanai által saját jóléte és törvényei nem támadtatnak meg, nem avatkozhatik, s hogy nem csak uralkodó állam-vallást fölállítani nem helyes, nem csak nem helyes, hogy az állam egy vallást mások fölött előnyben részesítsen, hanem hogy épen ellenkezőleg a vallásosság és közerkölcsiség megszilárdítására a vallások jogegyenlősége, sőt az általános vallásszabadság létesítése a legcélszerűbb; a tapasztalás bebizonyította továbbá azt is, hogy a közoktatás megállapítására. fejlesztésére, tökéletesítésére az egyházi rendnek eszközül használása most már nemcsak nem szükséges, hanem sok tekintetben káros hatással van, s hogy ugy a humanisticus, mint a tudományos intézetek létesítésével az egyházi rend részvéte szintén nélkülözhető, sőt enélkül jobban és célszerűbben érettetik el, végre pedig bizonyosan nem fogja tagadni senki, hogy az ingatlan jószágok értékének és jövedelmének a hajdanihoz képest számos századok lefolyása alatt történt kiszámíthatatlanul nagy öregbedése folytán az egyházi javadalmasok mostani javadalmazása aránytalanul meghaladja annak azon mérvét, mely céljainak teljesítésére szükséges s mint ilyen a javadalmak alapításánál s időnként folytatólag történt dotatiójánál alapul véve volt. Ha ezek állanak, s meggyőződésünk szerint állanak, akkor a törvényhozás, ha bármikor meggyőződik arról, hogy azon állami institutió, mely szerint az egyházi rend nagy terjedelmű javakkal láttatott el, célját, jelesül az isteni tisztelet átalános fentartásának a közerkölcsiség, a kultura, s a felvilágosodás terjesztésének, megszilárdításának, a közoktatás fejlesztésének célját, legalább az e végre rendelt eszközök nagyságához mért arányban az idők változott viszonyaihoz ké est már nem éri el, sőt fenállása által több tekintetben azon célok elérésének talán épen akadályául szolgál, melyeknek elérése végett felállíttatott: szintén ugy, mint az általunk pl. fönebb emiitett másik két állami institutiót, ugy mint általában minden állami institutiót, s törvényhozási tényt, mely kitűzött céljának az ország fenállása s jóléte föntartásának, előmozdításának vagy épen, vagy kellőleg többé meg nem felel, visszavonhatja, megváltoztathatja, ujjal cserélheti fel, s nincs jogi tekintetben alapos indok, mely gátolhatná, hogy az állam az általa, az egyházi javadalmakhoz határozott célokra, egészen más körülmények között alapitványilag csatolt javakról ezen körülmények változtával a közállam érdekeinek igényei szerint másképen ne rendelkezhessék és az államnak ily rendelkezésre való jogosultsága kétségen kivül teljes jogérvényes bizonyítéka annak, hogy az egyházi javaknak tulajdona az államot illeti. (Vége k ö v.) A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése, Megtartatott Miskolcou, folyó 1872-ik év május hó 1, 2, 3-dik napján Kun Bertalan superintendens, és idősb báró Y a y Miklós főgondnok urak elnöklete alatt. Superintendens ur által emelt buzgó ima után főgondnok ur üdvözölvén a gyűlési közönséget, viszont, az egy idő óta gyűléseinken meg nem jelenhetett köztiszteletü főgondnok ur is, közlelkesedéssel üdvözöltetett. Mire a gyűlés megnyitottnak nyilváníttatván: közérdekű tárgyai l|Özül következőket emelhetjük ki. Elsőben is elnök superintendens ur az egy év lefolyta alatt egyházi közügyeink körül észlelt mozzanatokról jelentését előterjesztvén; hangsúlyozta abban a többiek között, a legújabban megindult egyházi reformmozgalmakat ; s megjegyzé itt különösen, hogy a mozgalom élére állt férfiaknak, a mint hozzánk is megküldött programmjuk mutatja, céljuk nem rendbontás, nem rögtönzött újítás, hanem fölelevenitése az elalélt hit- ós vallásos-erkölcsi életnek; életbeléptetése, a közigazgatás terén, a teljes egyházi képviseletnek; öszhangzásba hozatala a vallásnak a művelt erkölcsi érzettel, s épen ezek lévén föladata eleitől fogva a protestantizmusnak is: mig ők e téren forognak tudományos vizsgálódásaikkal, mig a mi ezen célokra szolgáló egyháztanainkat megdönteni célba nem veszik, addig az általuk megindított mozgalomtól, nem hogy félnünk nem, de sőt, őket céljukban gyámolitanuuk kell. A szabad Írásmagyarázatot, s vélemény-nyilvánitást, mig az helyes körben mozog, mig az irodalom terén capacitál, elfojtani akarni annyi, mint a protestantizmus életerét elmetszeni, hogy minden vére elfolyjon. Elmondá továbbá, miszerint hiszi, hogy egyházkerületünk, mely eddig is egyik zászlóvivője volt e téren az előhaladásnak, mely a szabad tanítást először proklamálta, nem fog magával következetlenségbe esni ; mert oly intézménynek, mint a protestantizmus, mely a világosságnak köszönheti a maga lételét, nem lehet, nem szabad félni a világosodás ujabban keletkező hajnalától ; mert ha az a valódi világosodás fénye, győzni fog, győznie kell; ha pedig csak ephemer bolygó fény, nyom nélkül fog áthúzódni egyházunk s hitéletünk láthatárán sat. sat. Majd áttérve, általában népnevelési s oktatási ügyeinkre, előre is jelezhetni véli, hogy, dacára az itt-ott e téren megindult mozgalomnak és munkásságnak, azon kedvező eredménynyel nem fogunk találkozhatni, melyet az országos népiskolai törvények értelmében föladatunk volna előmutatni ; levén népes egyházak, melyeknél hiányosak az iskolai épületek, az iskolák berendezése és fölszerelésök, elnézők az iskolai elöljáróságok, hanyagok és képtelenek a tanitók, mi miatt gyakorta keserű szemrehányásokat kell szenvednünk a magas kormánytól s tanfelügyelőktől. Itt látja azért idejét annak, hogy ha népiskoláinkat a hitfelekezet védszárnyai alatt megtartottuk, igyekezzünk ezek irányában eleget térni atyai kötelességünknek, igyekez-