Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-25 / 21. szám

zünk különösen kipuhatolni a valódi szegénységet egyhá­zainkban, s hol ez kitűnik, mindenekelőtt segélyosztá­sainknál, az iskolák gyámolitására forditsuk figyelmünket. Evangyéliomi egyházunknak eleitől fogva büszkeségei vol­tak az iskolák, más hitfelekezetek irányában ; félő, hogy ha késünk, túlszárnyalnak bennünket azok, kiknek életé­ben nincs annyira összeforrva az egyház és iskola, mint mi nálunk. Kedvezőbben hangzik az értesités tudományos intézeteinkről. A középtanodai oktatás, ugy a sárospataki, mint a miskolci s rimaszombati középtanodákban, céljá­nak megfelelő álláspontot foglal el ; s önérzettel állha­tunk meg e részben, az állami intézetekkel szemben. Ta­náraink értve hivatásukat, buzgólkodnak tanintézeteink föl­virágzásában ; ennél fogva a tanitványok száma is, dacára a mindig inkább nagyobb mérvet öltő reáliránynak, fön­tartja magát, sőt némely intézetben szaporodott is. Föl­adatának ez is megfelel; nyilván észlelhető itt is a szel­lemi élet fejlődése, e mellett a komolyabb erkölcsi irány az ifjak között. Több sürgős elintézést igénylő egyházi és iskolai ügyek­ben, már régóta egy egyetemes konvent megtartásának mul­hatlan szüksége forogván föl; annyival is inkább, minthogy azt már négy testvér-egyházkerület kivánja, főgondnokunk idősb báró Vay Miklós ur mint legidősb főgondnok, s mint kinek jogában áll szabályaink szerint egy ily konvent egybe­hivása, fölkéretett, hogy magát ez iránt a testvér-egy­házkerületekkel érintkezésbe téve, eszközölje, az arra leg­alkalmasabbnak látszó időben az egyetemes konvent meg­tartást. Mely konventre azon arányban, mint a legutóbbi konventen képviselőink ki is neveztettek. Ezen konvent tárgyai közé, mint kétségkívül legégetőbb kérdése az egyetemes protestáns egyháznak, az egyházkerületünk ál­tal már régóta tüzetesen tárgyalt országos domesztika ügye is bejegyeztetett. Az egyházkerületi népiskolai választmány jelentésé­ben a vallástanitásra alkalmas korszerű kézikönyvek hiá­nya hangsulyoztatván: egyházkerületi küldöttség lőn meg­bízva, a főiskolai tanári karral együttesen, hogy ily kézikönyvek készítése iránt,» kijelölve az irányelvet, tan­tárgyat, tanmenetet, s figyelemmel a rendszerre, az osz­tályok szerinti fokozatos beosztásra, valamint arra is, hogy a készítendő kézikönyvek, gymnaziumokban, s leánynövel­dékben is használtathassanak, legközelebbi gyűlésre véle­ményt terjeszszenek be. A gömöri egyházmegye az 1865-ik évben alkotott lelkészválasztási rendszabály jelenleg is érvényben álló 4-ik §-ének, melyben a nem halál által megürült lelkészi állomásra meghivhatóság az 1866-ik évi visnyói módo­sítás mellett, csak az azon egyházmegye kebelében szol­gáló lelkészekre, vagy harmadik helyürülés esetében, se­gédlelkészekre is terjesztetett ki, következő szerkezetben leendő módosítását indítványozta: „A természetes halál eset által üresedésbejött papi állomásokra, ugy rendes-, mint segéd­lelkészek, és pedig az egyházmegye te­rületéreisnem szorítkozva; az erköl­csi halál, lemondás vagy más helyre .lett meghívás folytán megüresedett állomásokra azonban, csupán az egy­házmegyében szolgálatban álló ren­des lelkészek, vagy ugyan abban, sza­bályszerüleg bekebelezett segédlel­készek választhatók, és hívható k." Tehát, a csupán változás által megürült papi állomásokra, mikor t. i. paphaláleset nincs az egyházmegyében, a se­gédlelkészek is választhatók lennének? Elnézve most az igen tisztelt egyházmegyének ezen indítványozott módo­sítása mellett fölsorolt indokaitól, minden esetre óhaj­tandónak találtuk, hogy bár csak tett volna, vagy tenne még a tisztelt egyházmegye egyszersmind indítványt, egy mielébb létesítendő papi nyugdíj intézet iránt is, hogy abból, ezen módosított rendszabály életbe lépte­tése esetére, az önhibájukon kivül hivatal nélkül maradt, s e javaslatba hozott módosítás mellett még kétségkívül gyakoribb esetben is maradandó szegény családos lelkészek gyámolitást nyerjenek, nehogy a felekezet és vallás gya­lázatára, éhen rongyban vesszenek el, vagy tűrhetőbb esetben is, ne kényszerüljenek egykori tisztes állásukhoz nem illő, s meg nem szokott, de előhaladott koruknál fogva talán meg sem szokható, nyomorúságos életmód után látni. Valyon a tisztelt egyházmegye által felállí­tott azon elv helyett, melylyel a többek közt, az érintett lelkészválasztási szabályok 4-ik §-ét ostromolja, hogy t. i. „ha megtörténik is ritka esetben az, hogy az indítványo­zott módosítás mellett lelkész marad hibáján kivül hely nélkül, de kevés egyesekért sokakat sújtani nem lehet :u nem méltányosabb dolog volna-e az ezzel épen ellenkező elvet állítani föl, hogy inkább egy családtalan fiatal káplán várjon be pár évig egy halálesetet, midőn a halandóság törvénye ugy sem csalhat, — mint egy rendes családos pap önhibáján kivül kenyér nélkül maradjon. Gondolkozzanak erről komolyan a legtágabb körű válasz­tási szabadság apostolai, s a szabad versen y-nek a papi élet terén ily értelemben pártolói; de gondolkoz­zanak ifjú segédlelkészeink is, kik egykor szintén meg­családosodhatnak, s mi több, még talán meg is vénülhet­nek. „Hodie mihi, cras tibi" ! Az értelmiségben s egyhá­zias, buzgó, jóakaratú férfiakban gazdag gömöri egyház­megye a korszerű,- üdvös reforminditványok terén, mindig zászlóvivőül szerepelt, s mint ilyen előtt mindenkor őszinte tisztelettel hajlunk meg. Adja Isten azért, hogy jelen in­dítványa is, ha ugyan az életbe lépendne, oly átgondolt­nak s következményeiben oly üdvösnek bizonyuljon be, hogy ne hozza meg azon keser i gyümölcsöket, melyektől annyira félünk. Egyébiránt az indítvány, gyakorlatban lévő szabályaink szerint, az egyházmegyéknek adatik ki véleményezés végett, hogy azt egyházmegyei gyűléseiken behatóan tárgyalván s véleményüket őszi közgyűlésünkre beterjesztvén, azoknak figyelembe vételével ez ügyben döntő határozat hozathassék. A felső-zempléni egyházmegye, a kebelében levő m.­jesztrebi halál által megürült papi állomás betöltése al-

Next

/
Oldalképek
Tartalom