Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-04 / 18. szám

Nekrológok. Mindig vártam, hogy e lapokban közölve lesz egy oly férfiú elhunyta, kiben a vallás és haza egy forrón szerető gyermekét, s családja a leggyöngédebb családfőt vesztette; azonban reményem csalt. Nem halaszthatom tovább — bár avatottabb toll lett volna erre hivatva — néhai Szinay István ref. lelkész élet- és jellemrajzát röviden közölni. Született Léván, Barsmegyében, az 1794-ik évben. Tanulását szülőföldjén kezdvén, folytatta Losoncon , s végezte Debrecenben kitűnő sikerrel. Kis-Kerekii 3 évig tartó rektorsága után önképzés végett meglátogatá a bécsi prot. tanintézetet, s innen ismeret s tapasztalattal gazdagulva visszatért az általa megkedvelt érmelléki egyházmegyébe, s itt el-őben Szent-Jobbon 6 évig működött mint lelkész közkedvességben, azután 42 éven keresztül Kójon, folyvást birva hallgatói osztatlan tetszését, szeretetét s bizalmát, ő maga is annyira kedvelte a kisded egyházat, hogy a dúsabb jövedelmű egyházak meghívását el nem fogadta. E kisded egyház felvirágoztatása, a népnevelés előmozdítása, családja boldogítása volt a magasztos cél, melyért lankadatlanul küzdött, fáradott. Mit tett egyházáért? bizonyítja a 2000 ftot meghaladó alaptőkéje ezen kisded, 719 lélekből álló egyháznak, mely alaptőke az ő buzgalmának köszönhető. Mit tett a népnevelés ügyében ? szóljanak erről, kik működésének legközelebbi szemtanúi valának. Mit tett családjáért ? bizonyitja azon körülmény, hogy a szerény papi jövedelemből hat gyermekét neveltette, s azoknak társadalmilag ha nem épen féüyes, de tisztességes állást szerzett. Bár a nagy világ zaja elől elrejtve működött, még is mint a csalogány tul zengi lombsátorát, s az ibolya kellemes szagával távolról is vonz : ugy ő is magára voná a közfigyelmet, s az érdemet méltányolni kész egyházmegye elébb gyámintézeti pénztárnokul választá, mely hivatalát a legtisztább hűséggel, igazságszeretettel viselte ; neki köszönhető, hogy ezen elődei által vétkes könnyelműség s roszakarattal kezelt pénztár halottaiból feltámada ; később ülnökséggel tiszteltetett meg. Mindkét hivatal körüli érdemeit őrzik az egyházmegyei jegyzökönyvek. 1862-ben pedig az esperesi hivatallal tisztelték volna meg, ha ő mind magános, mind nyilvános körökben nem nyilvánitja határozottan okait, melyek neki e hivatal elfogadását tiltják. Több hónapokig tartó végelgyengülés okozá halálát élte 78-dik évébon folyó évi január hó 20-dik napján. Mint élete, ugy;halála is csendes vala. Három épen jelenlevő szerető gyermeke : Lilla, Ziza é.s Eszti szerető karjain adá vissza lelkét hü teremtőjének. Temetése ugyanazon hó 25-ik napján ment végbe nagy számú gyászkiséret mellett. A templomban alkalmi egyházi beszédet tartott felette Borsos István szent-miklósi ref. lelkész s egyházmegyei ülnök ur Csel. 8. 2. eme szavai szerint : „Kivivék vala egyenlő akarattal Istvánnak testét az istenfélő férfiak és felette nagy sirást tőnek ő rajta," igen szépen irván le a megsiratásra méltó lelkipásztorokat. A boldogult mint pap, tettében, szavaiban, példányképe volt tiszttársainak; buzgó, vallásos elfogultság nélkül folyvást lépést tartva a haladó korszellemmel; mint ember nyájas hízelgés nélkül, szerény lealázódás nélkül, tapintatos modora által kiérdemelve a gyülekezetbe u levő főrangú urak becsülését, tisztelését, el nem vesztve hallgatóiuak gyermeki ragaszkodását, szeretetét; mint családfő a leggyöngédebben szerető férj ós apja gyermekeinek. Antik jellem volt uj kiadásban, tiszta mint napsugár, tudomány- s igazságszomj vezette őt lépései s tetteiben, hallgatóinak valódi lelki pásztora volt, szóval, tett"l segit.ni soha nem késett; ő valóban elmondhatá a költővé' „mind megtettem a mivel csak tartozám" elmondhatá önérzettel: Ugy éltem, hogy életemet Vissza élni nem bánnám, Ugy éltem, hogy napjaimat Végezni nem sajnálnám, Megcsókolgattam rózsáját Megizzadtam vas pályáját. S mi, kik őt ismerni, tetteit figyelemmel kisérni szerencsések valánk, s szemtanúi voltunk végperceinek, a legőszintébben elmondhatjuk róla: Mig élt, ugy élt, miként a bölcs, Halt meg mint a gyermek, Nyervén jutalmul oda fent Menyei kegyelmet. Hogy sírjára nem hizelgőleg szórám az elismerés virágait, hivatkozom a felette beszélt egyházi szónokra, ki őt mint szomszédját, mint hivatal és kartársát számos éveken keresztül istneré, hivatkozo n szónok eme szavaira: „Inkább el vehetted Herkulestől a buzogányt, Apollótól a lantot, mint őt csak egy hajszálnyin is eltántoríthattad volna a tudomány , erkölcsiség s igazság ösvényéről. Temessük Fabriciusunkat" sat Hivatkozom a mély megindulásra, melylyel őt ismerői, különösen egyházának tagjai sirjáboz kisérék. ' Emléke e kisded egyházban enyészhetleu, őrzi azt a feledéstől azon 100 ftnyi alapítvány is, mit a boldogult egyházának hagyományozott végrendeletileg de őrzi mindenek felett a hálás emlékezet. Lebegjen sirja felett az áldás és béke szelleme! Szőke Pál, ref. segédlelkéíz.