Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-04 / 18. szám

Kelemen Mihály bucsi helv. hitv. lelkipásztor f. évi apr. 4-dikén jobb létre szenderült. Született a boldogult 1789-ben Kamoc?án (Komárom-m.), hol atyja helv. hitv. lelkész volt. Tanulmányait kezdette Losoncon és végezte Debrecenben. Tanulói pályája végeztével mint tanitó Török-Szent-Miklóson töltött három évet; honnan az akkor még virágzó komáromi gymnázium tanárává választatott. 1815-ben a szomszéd aranyosi egyház tiszteié meg bizalmával, megválasztván lelkészének, hol is 8 évig ifjúi hévvel, apostoli buzgósággal legelteté és őrizé Krisztus nyáját. 1823-ban pedig Bucsra hivatott meg, hol a jelen időig 49 évet töltött. Több évig viselte az egyházmegyei tanácsbirói és helyettes esperesi hivatalt. Mint ember egyszerűség, vidám kedély, barátság, szeretet s egyenes nyiltszivüség által nyerte meg mindenek tiszteletét s szeretetét. Mint lelkész, valódi apostoli buzgósággal és szelídséggel raunkálá egyháza szellemi és anyagi jólétét, virágzását s emelkedését, mig nem a hü munkás életének 83-dik évében — végelgyengülésben — jobb létre szenderült. A boldogult felett beszédet tartottak: Bajcsi Lajo.s d.-inocsi, Kovács Géza gyallai, a sirnái pedig Kovács Lajos hetényi lelkész urak. Özvegye és egyetlen hajadon leánya bánatában osztoznak mindazok, a kik csak a boldogultat ismerték. Béke hamvaira ! Beödők Pál, bucsi helv. hitv. h. lelkész. Nádor Károly úrban, a debelliácsai reformált egyház buzgó lelkipásztorát, a békés-bánáti helv. hitv. egyházmegye egyik érdemes tanácsbiráját veszité el a halál által. Született a boldogult az 1805-dik év május hava 7-én Morvaországban, Wsetinben, hol atyja lelkész volt, husszita családból. Iskolai pályáját szülőföldén kezdette, melyet 8 éves korában már Losoncon folytatott, hol tanult 4 évig, majd további képzése végett a debreceni anyaiskolába ment, hol végezte egyszersmind a hittani tanfolyamot. Több nyelvekben való jártassága miatt a tanuló ifjúság által „lingvistá"-nak neveztetett. Tanpályája bevégzésével a s o 1 t i ref. egyházba hivatott meg iskolarektorul, hol dicséretesen működött 3 évig; innen szülőföldjére tért vissza és édes atyja mellett segédlelkészkedett mintegy 4 évig. Majd a temesvári prot. egyházba hivatott meg lelkésztanitóul, honnan 5 év multával a s z k u 1 i a i ref. egyház választá el rendes lelkészéül, hol 19 éven át munkálkodott az Ur szőlőjében. 1848-banpedig a debelliácsai ref. egyháznak lőn rendes lelkipásztorává. Debeljácsai lelkészkedése idejére esik ama nevezetes ténye, hogy báró Sokcsevics által az ujszivaci patens-szerinti püspökségre felszólittatott, és azt el nem fogadta, sőt határozottan visszautasította. Mintegy 6 heti betegeskedése után, földi életét mennyeivel cserélte fel az Ur hű agg szolgája, életének 67-dik, lelkipásztorkodásának 42-dik évében, april hó 17-én d. u. Va

4 órakor. Áldás és béke lebegjen a sokat küzdött s már szebb hazába szárnyalt dicsőült lélek hamvai felett! Eác Károly, albertfalvi re^". lelkész. Hamar Pálnak a „Figyelmező" március havi füzetében megjelent cikkére. I. Kor. XIII. 1-3. A keresztyén vallás isteni alapitója, a názáreti Jézus, — kit a keresztyének legnagyobb része szokásból, mig ellenben a gondolkodni szerető s érdemeit méltányló keresztyén nagy lelki őrömmel nevez üdvözitőjének, megváltójának, — a szeretetet tette a világot átalakító művének alapjává. Ez azon isteni szent gerjedelem, mely üdvösségünk fejedelmét a keresztfán is ellenségeiért imádkoztaíja ; ez a szeretet istenének a Krisztusban megjelent azon szikrája, mely örök életű, mint maga az isten ; ez az, mely ha keblünkben honol, elvitázhatlan jelleget ad nekünk arra, hogy mi Krisztus igaz követői vagyunk ; ez az, a miről a nagy apostol Pál, ki bizonyára át volt hatva a krisztusi szellemtől, azt mondja, hogy : az a hitnél és reménynél is nagyobb. És ha elindulunk a keresztyénség ezer meg ezer virággal diszlő mezején, nem tudom, találunk-e oly nyughelyet, hol a názáreti Jézus magasztos szeretetétől áthatott, túlvilági boldogságában örömkönyeket hullató keresztyén, a sok fáradság után fejét Jákobként a puszta kemény kövére hajtva, szive szeriut elmondhatná: „e hely nem egyéb, hanem istennek háza, és ez a menyeknek kapuja." A keresztyén anyaszentegyház izekre szakgatott minden részében elkeseredett párbaj vivatik és pedig életre halálra ; a léleknek, még az isten mélységét is vizsgálható jogosultságávali élése, személyes kérdéssé, a keresztyén jelleget merőben nélkülöző, szeretetlen és kíméletlen harccá változott, mely harcban — pirulva kell megvallanunk — még a megtisztított keresztyén egyházhoz tartozók sem átallanak a keresztyén vallás keretébe nem illő, sőt üdvözítő Urunk szellemét vakmerően sértő fegyvereket, a római pápák dicstelen rozsdás fegyvereit emlegetni, és épen azok, kiknek e földön a szeietet evangéliumát hirdető apostoloknak kellene lenniök. A „Figyelmező" március havi füzetében Hamar Pál aláírásával megjelent cikk adott nekem okot arra, hogy a „Prot e. és isk. lap" nt. szerkesztőjének engedelmével néhány sorban kifejezést adjak azon lelki keserűségnek, melyet bennem egy protestáns pap keresztyéntelen érzelmet tanúsító föllépése költött ; és hogy védelmezzem magamat vádjai elleu, legalább az egyházi lapokat olvasó közönség előtt, mely hallgatásom esetében — hirt vévén H. ur cikkéről — ő vele együtt kisebb nagyobb mértékben elkárhozott, az egyház kebeléből kiközösítésre méltó, máglyára való embernek volna hajlandó tartani. Miután „a halandó emberben ama lélek teszi a bölcseséget, mely mindeneket vizsgál, még az istennek mély-