Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-13 / 2. szám

egylet évkönyve, a magyar Nyelvőr, a természettudományi társulat közlönye, a Figyelő és a Religió egy-egy példányban. Ezeken kivül egyesek által felajánlt más nemű lapok is közöltetnek a fiókkör tagjaival. A prot. egylet által megindítandó „Keresztyén családira nézve pedig az ment katárzatba, hogy „minden lelkész teljes buzgalommal igyekezzék minél nagyobb mérvben pártfogókat szerezni s híveikkel ismertetni." Adja isten, hogy feltüntetett ügybuzgalmunk s lelkesedésünk ne legyen szalmatüz, mely egy év lejártával kialszik, hanem példás kitartást tanúsító mag tsz -tos előre törekvés! Peterdy Károly, egyleti tag. Külföldi egyház és iskola. A zürichi vakok és siket-némák intézetének évi záríinnepélye. Zürich 1871. dec. 31. Hogy mily fájdalmas érzés, minő nagy csapás megfosztva lenni a világosságtól, örök sötétségben tölteni az egész életet: azt mi, kik örülünk, hogy szemeinkkel nézhetjük a napot — csak képzelni tudjuk, de érezni nem! És ha e sötétséghez siri csend is járul, s végre a ki még gondolatait, szivének érzelmeit sem tudja embertársaival közölni; oh! egy ily szerencsétlen helyzetben levő embertársunk látása, már magában véve elégséges arra, hogy épen most — midőn ismét egy év tűnik el örömeivel és bánataival együtt az emberiség egéről — komolyan emlékeztessen minden halandót a földi örömök mulandóságára, s az isteni bölcs gondviselésre; elégséges arra, hogy leborulva hálát adjunk a kegyelemért, mely nekünk osztályrészül jutott. És másfelől látása e szegény nyomorultaknak hathatós befolyást gyakorol a legszivtelenebbre is, önkényt hajtja meg a térdeket s indít könyörületre és szánalomra minden érző szivet. Mai napon tartotta ezen az emberi könyörület és nagylelkűség filléreiből épült jóltevő intézet létének hatvankettedik évi zárünnepélyét. Vilh. S. Hofmeister, mint az intézet elnöke terjeszté elő évi jelentését; egyszerűen, minden keresettség nélkül szólt, de hiszen nem is szorult szónoki fogásokra e tárgy, melynek önmagában van ható ereje. Elébb elmondá röviden, hogy e jótékony intézet 1809 óta áll fenn, azonban 1826-ig csak vakok intézete volt. 1826-ban jött az intézethez F. Th. Scherr, ki ez ideig a würtenbergi vakok és siketnémák intézeténél volt, s később e kanton tanügy-igazgatója lett. Az 1825-iki szám vétel szerint e kantonban 220,000 lélek közül 225 siketnéma volt, kik közül 157 találtatott alkalmasnak a képzésre. Igy aztán 1826-ban vétetett fel az első siketnéma az intézetbe és azóta együtt neveltetnek a vakok és siketnémák. Áttérve az évi jelentésre, egy szomorú és fájdalmas esettel kezdi meg : „Jelen 1871 év január 23-ikán vesztette az intézet tisztelt elnökét alt. diacon Félix v. 0 r e 11 i-t, ki huzamosb betegség nélkül egy pillanat alatt szólittatott el az élők közül. — Vele ez intézetnek már 31-ik elöljáróját ragadta el a halál. — Negyvenhárom évig volt tagja az igazgatótanácsnak, mely hosszú idő alatt tetemes szolgálatot tett. — Huszonöt éven át gyujtogatá a benső világosságot, a hit világát azok kebelében, kik a szép napot nem láthatják; huszonöt éven át nyujtá a vallás malasztját azoknak, kik az élet örömeitől nagyrészben megfosztattak; sok szegény nyomorultat erősített meg évenként a hitben! Igy működött ő több körben, csöndesen, de jóltevően és közhasznúan mindaddig, mignem eljött az éjszaka, a midőn senki nem munkál többé! A halál váratlanul lepte meg, de készen találta őt. — Búvárkodott a szt. Írásban, ápolója volt a buzgóságnak ós a kegyességnek ; az évek haladtával mindig több jót tenni és erősbödni a kegyes életben : ez volt fő törekvése. — Ő már eljutott a jobb hazába és részese lett a tiszta örömnek, mely azoknak jut osztályrészül, kik hivek voltak. Legyen áldott emléke közöttünk !" Most a tanítói karnak nyilvánitá hálás köszönetét az intézet nevében, a buzgó és föláldozó tevékenységért. A mi a növendékeket illeti: a lefolyt évben volt 14 vak és 43 siketnéma, összesen 57. — Az 1871-ik évben 5 vak növendék confirmáltatott N ü f lelkész által. Ezek az intézetből ki is léptek; mindenik tanult annyit, hogy képes munkája által kenyerét megszerezni és igy nincsenek többé kegyadományra szorulva. A hiterősités alkalmával megható beszédet tartott N a f lelkész, melyben elmondá a növendékeknek, hogy mily sok jót tett velők az intézet, mely képessé tevé őket, hogy az élet szükségeit fedezhessék. — Inté őket, hogy bárha a külső világosságtól meg vannak fosztva,