Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-13 / 2. szám

versek két feléről beszélők ; Br. ur bebizonyítja számtanilag, hogy hatnak (h a t méretű) fele három, nem pedig négy, sem kettő. Én pedig erre azt válaszolom, hogy a hatméretüt akár a metszet (caesura), akár a versméret (metrum) szerint felezzük, soha sem fogjuk két számtani félre oszthatni, már csak a hatodik méret csonka voltánál fogva sem. De különben is beszél a magyar felekről, a nélkül, hogy szigorú számtani egyenlőséget tételezzen fel. B erekesztem cáfolatomat azon szerény meggyőződésben, hogy habár egynehány megjegyzéseit Br. urnák érintetlen hagytam, az eddigiek is elegendő felvilágosításul szolgálhatnak az ő felületes és alaptalan bírálatáról. És engedje meg Br. ur a „B. P. K." hasábjain közlött löredékcáfolatom szavait ismételve, hogy szivére kössem, miszerint, „h a bírálni akar mai nap Virgilius-féle munkákat, szerezze meg magának az ujabb magyarázók müveit is. így ki fogja kerülni, hogy téves állításaival félrevezesse az olvasót." Veres Ignác. BELFÖLD. A vallás- és közoktatásügyi költségvetés részletes tárgyalása. I. Jan. 10-kén vette kezdetét a részletes budget-vita. Többen hozzászóltak ugyan a tárgyhoz; de az egy Szelestey beszédét kivéve, a többi szónoklat, vagy jobban mondva megjegyzés, nem volt alkalmas arra, hogy a vita némi k;

s élénkséget nyerjen. Első szólott Schwarc Gyula, ki túlságosnak tartja a központi igazgatásra előirányzott összeget ; mindazáltal ő megszavazná e tételt, ha a központ pontosan végezné munkáját, de ez szerinte mindaddig nem történhetik, mig a minister az u. n. szolgálati pragmatikára nézve korszerű törvényt nem alkot. Erre P a u 1 e r minister röviden felelve, abbeli véleményének ad kifejezést, hogy tekintve a ministerium tárgyainak számát és sokféleségét, a központi személyzet nem mondható nagynak. Azután az előtte szóló vádjai ellenében védi a tisztviselői kart. Schwarc Gyula félremagyarázott szavait igazítja helyre, kinyilatkoztatván, hogy ő a tájékozatlanságot és hanyagságot nem annyira az egyéneknek, mint inkább a szervezetnek tulajdonítja. Horn Ede szerint a központi igazgatás azért oly költséges, mert a ministerium számvevőségi osztálya igen nagy. Ennek oka pedig az, hogy a kultusminister egész halmazát kezeli oly alapítványoknak, melyekhez sajátképen semmi köze. Három példát hoz föl erre nézve ; mi csak a Mühlhorn-féle alapítványt említjük, melynek célja azon nyitramegyei nők s gélyezése, kik 1855. óta az evangélikus vagy ' ágostai hitvallásról a katholika hitre áttértek. A ház ezután a központi igazgatásra megszavaz 221,060 frtot. P. Sz a t.hnráry.Károly a tankerületi főigazgatóságok költségére előirányzott 28,200 frtot, mint fölöslegest, törültetni javasolja. Madarász józsef elfogadja az indítványt B egyúttal oda utasíttatni kívánja a ministert, hogy az előirányzott összeg szegény emb°rek gyermekének nevelésére fordíttassák. Pauler Tivadar addig, míg a gymnasiumok végkép szervezve nem lesznek, az intézményt megszüntethetőnek nem véli, kéri tcháL az összeg megszavazását. Hoffmann Pál nem szavazza meg e tételt, mert azon egyének, kikről itt szó van, az államnak más lényeges szolgálatot nem tesznek, mint hogy az érettségi vizsgákon elnökölnek, ezért pedig 28,000 frtot nem érdemelnek. K a u t z Gyula pénzügybizottsági előadó ugyanazon okból kéri az összeg megszavazását, a miből a minister. Szavazás utján a többség 70 szóval 63 ellen a tételt elfogadta. Gonda László a tanfelügyelőségek költségeire előirányzott 232,740 frtot elfogadja, habár ez intézményt jelen szervezetében nem tartja életképesnek. C s i k y S á n d o r a kormány által önkényüleg létrehozott 41 fő- és 27 másodfelügyelőség fizetésének elvetését indítványozza. Madarász József figyelmezteti a ministert, hogy gondoskodjék a felügyelőségek máskénti rendezéséről ; s egyszersmind indítványozza, hogy utasíttassák oda a ministerium, hogy még ez ülésszak alatt terjessze be hivatalos jelentését a tanfelügyelők működéséről. Szelestey László, elmondván, hogy a népoktatás kérdése egyike a legfontosabb kérdéseknek, a népoktatási viszonyok gyakorlati rendezése tekintetében abbeli nézetének ad kifejezést, hogy itt két igazságot kell mindenekelőtt szem előtt tartani: 1-szőr azt, hogy a theoriák, a gyakorlati életviszonyok kellő ismerete és tekintetbevétele nélkül célra vezetni soha sem fognak; 2-szor azt, hogy a határozott biztos irány nélküli tévedezés csak önbizalmától fosztia meg a nemzetet s legtöbbnyire csupán keserű csalódásokat teremt. Nem lehet elvitatni, hogy a főbb elvek, melyekre egy modern állam népnevelési intézményeit fektetni kell, közoktatási törvényünkből nem hiányzanak, s ha életbeléptetésük eddig még nem sikerült, az korántsem a kormány jóakaratának hiányában, hanem mindenekfölött a politikai és vallási viszonyok fejletlenségében leli magyarázatát. Ezen állítás mellett az élet bizonyít.