Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-04-06 / 14. szám

Egyike a legritkább jelenségeknek, hogy a k atholikus világiak eltűrik, miszerint a papok mint kiskorúakkal bánnak velük s hogy alávetik magukat, legalább formailag, az egyházi rendeleteknek, melyek hozatala és alkalmazásában nekik semmi szavuk nincsen. Ép azon néposztályok, amelyek méltatlannak és megtürhetlennek tartják, hogy az állam az ő képviselőik közreműködése nélkül törvényt alkosson, amelyek az állami jogszolgáltatásban, esküdtjeik és bíráik által, cselekvő részt vesznek, amelyek az államhivatalok összes politikai és közgazdasági intézkedéseit szabályszerű ellenőrzés által korlátozzák, amelyek a szabad községi alkotmányra nagy súlyt fektetnek és polgármestereiket és községi elöljáróikat magok választják: ép ezek a néposztályok vetik alá magukat a pápa, a zsinatok, a püspökök ós káptalanok korlátlan tekintélyének, és nem merik követelni, hogy az egyházi alkotmány ós törvények megalkotásában ós az egyházi fenyitő hatalom gyakorlásában ők is részt vehessenek, még kevésbé, hogy az egyházhivatalok működését ellenőrizhessék. Sőt még azt is eltűrik, hogy a lelkész, a régi egyházjog ellenére, az ő beleszólásuk nélkül, felsőbb helyről rendeltetik a községekbe, és megelégedni látszanak azzal, ha a helyi egyházi- és alapítványi vagyon kezelése tekintetében némi kis befolyást nyerhetnek. A világiak eme alárendelt helyzete a római katholikus egyház kebelében, érthetővé teszi ugyan, de korántsem igazolja a papság deszpotikus uralmát. A klérusnak a világiak feletti tekintélye csak addig lesz abszolút tekintély, és a lehetőség e tekintélynek zsarnoksággá fejlődésére nézve csak addig állhat fen, mig a világiak vak, szolgai alázattal meghunyászkodnak; ós azonnal mérsékelni fogja magát a klérus, mihelyt a laikusok bátorságot vesznek maguknak, természetes emberi és krisztusi jogaikra hivatkozni és ellentétbe helyezni a mai műveltség igényeit az egyházkormány hagyományos szokásaival. Ha a katholikus világiak az egyházban, ugy szintén az államban is mint gondolkozási- és cselekvő-képességgel biró szabadok lépnek föl, akkor nem bánhatnak velők többé ugy, mint gyermekekkel vagy alattvalókkal. A katholikus laikusok, ha egyébként az államban akár a liberális, akár a konzervatív irányzathoz csatlakoznak, kénytelenek lesznek a pápaság abszolutiamuszával ós a római kúriával szakítani és az egyházalkotmány nemzeties átalakítását követelni ós keresztülvinni, mert csakis igy védhetik meg polgári becsületeket ós szabadságukat az ultramontán fenhéjjázás ellenében. Az egyes katholikusoknak nem lesz valami ne hóz, a köz- és a világi jog ótaima alatt, legalább a városokban, az egyházi zsarnokságot visszautasítani. Az egyház már rég idő óta nem meri az engedelmességre vonatkozó igényeit müveit városokkal szemben érvényesíteni. Midőn kivételesen, Badenben a restaurált kiközösítést alkalmazni megkísértette, az általános tiltakozás által szándóka kivitelében megakadályoztatott. Csakis a paraszt községekben járhat el nagyobb szigorral és mégis kényelemmel. Addig azonban, mig a szolgaság alól csak egyesek szabadítják föl magukat, addig a nemzet nem] lesz szabad. Még ama szabadabb emberek családjaiban is a nők és a gyermekekre a régi uralom meg nem ingatott tekintélyével továbbra is befolyást gyakorol. Hát még a nagy tömeg hogy tudna ellentállani a papi tekintély nyomásának és a szokás hatalmának ? Itt egész községek ós egész országok működése használ csupán. A nádszálat könnyen eltörhetjük, de a nádkévét térden nem lehet eltörni. Mindezen küzdelmek végkimenetele felől kétség nem foroghat fön. Minthogy az ultramontanismus, lényegénél fogva, a mult idők keretébe való, ennélfogva rothadásba fog menni; minthogy az újkor vívmányait nem képes megérteni, nem is lesz képes azokat legyőzni ; s minthogy az idő fejleményeinek útjában áll, a világtörténelem kereke porrá zúzva fograjta végig gördülni. Ezen eredmények bizonyos időre mesterséges eszközök és hatalom által elhalaszhatók, de állandóan meg nem akadályozhatók. Ballagi Géza. ISKOLAÜGY. A konfirmátió és a népiskolai törvény kérdéséhez. E lapok egyik számában, egy uévtelen cikkben, jelezve volt mint tény azon összeütközés, mely reformált egyházunk és hazai népiskolai tőrvényünk között azon intézkedés folytán jött létre, hogy bevett szokás szerint mi a 12 éves gyermekeket konfirmáljuk: a konfirmátió pedig legtöbb szüle által ugy tekintetik, mint a népiskolai oktatás bevégzése, az iskolai kötelezettség alul való fölmentés, akkor, mikor ujabb hazai törvények e részben másként határoznak, az iskolai kötelezettséget, az ismétlő évekkel együtt, a 15-dik évig terjesztik ki. A névtelen cikkező igen helyesen, alapos okokra támaszkodva, mindjárt a kérdés föltevése után, aképen indítványozta elhári-