Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-30 / 13. szám

tereltetnék ; a becsületórzés, az öröklött szokásokhoz való ragaszkodás, az ifjúságtól fogva meggyökerezett és beoltott előítéletek, tiltakozás és ellentállásra serkentenék még a világiakat ís. Az ultran-.ontanismus ereje megtízszereződnék, ha sikerülne a nemzet előtt magát, mint a katholikus vallás és egyház véd s

lmezőjét feltüntetni, ha képes lenne elhitetni a világgal, hogy az egyház fenállása az ő győzelmétől és elpusztulása .az ő leveretésótől függ, A vallás szükségérzete az emberek szivében elpusztithatlanul él és a katholikus egyház még sokáig világhatalom marad, mely sok millió emberre, alacsony és magas ranguakra egyaránt, tekintélyes befolyást gyakorol. Ennélfogva a politikai pártoknak az ultramontanismus ellen folytatott harcukban a legnagyobb vigyázattal kell kerülniök még látszatát is, mintha a vallást bántani ós a katholicismust megsemmisíteni akarnák akkor, amikor amannak ferdeségei és ennek tévedései ellen sikra szállanak. A vallás érdekei az ultramontanismus érdekeitől mindenkor megkülönböztethetők, és amazok igen könynyen megvédhetők, mig ezek megtámadtatnak. De nem mindenkor lehet a küzdelem alatt., a katholikus egyházat és az ultramontán pártot elválasztani egymástól ; nem lehet ez akkor, ha a katholikus egyház törvényes képviselői, maga a pápa és a püspökök, azonosítják magukat az ultramontán párttal. S ez történik jelenleg az egész küzdtéren. A tizennyolcadik század második felében Francia-, Németország, sőt némileg még Olaszországban is, a püspökök a katholikus egyház szabadabb irányának élére álltak. Mai nap csaknem az egész magas papság a jezsuitiko-reakcionárius irány mellett buzgólkodik. Maga IX. P i u s pápa is, ki uralkodása első éveiben még Itáliának az idegen uralom alóli nemzeti függetlenítése és a politikai reformok barátjának mutatta magát , később egészen behálóztatott a jezsuitapárt által és a reakció útjára tereltetett. 1864. dec. 8-iki E n c y k 1 i k á j a s az ezt követett u. n. S y 1-1 a b u s Erroru m, nyílt hadüzenet az egész modern szellemi kultura, a modern állam alapelvei és a népek minden szabadelvű törekvései ellen. E két okmánydarabban az ultramontánok követelései és nézetei legnagyobbrészt hivatalos megerősítést nyertek s ez autorizáció által egyszersmind pártbuzgalmuk is jóváhagyatott. A szentszék világosan kimondta, hogy ő a modern polgárosodás, a haladás és a szabadelvüséggel kibékithetlen ellentétben áll. (Error 80.) Hogy e pápai rendszer ma már mily kevéssé .érvényesíthető, kitűnik abból, hogy egyetlen egy kormány sem vetette alá magát a pápa igényei és követelményeinek ; hogy még a katholikus kormányok is, mint Franciaország, Olaszország és Belgium kormányai, a pápai tételek alkalmazhatóságát ós azok követelményei teljesítését megtagadták, sőt voltak kormányok, mint pl. az osztrák, amelyek kinyilatkoztatták, hogy ama tételek a fenálló jogrend megváltoztatására semmi befolyással nincsenek s igy az államra nézve kötelező erővel nem bírnak. Mind a mellett nagyon megfontolásra méltó körülmény az, hogy egyetlen államkormány sem kísérté meg a pápa támadását, a modern állam- ós jogaikat alaj elvei, a szabad tudomány ós személyes lelkiismereti szabadság szempontjából ép oly nyilvánosan és elvszerüleg visszautasítani, mint, amily nyilvánosan ós elvszerüleg maga a támadás törtónt; egy sem kísérté meg a pápa tévedéseit nyíltan tévedéseknek deklarálni. (Vége k ö v.) Ballagi Géza. Válasz Harsányi S. ur röpiratára Már-már azt hittem, agyonhallgat ássál megy feledésbe azon pár cikk, melyet a Prot. egyh. és isk. lapba lelkiismeretünk kényszerítő szavára irtunk, azon tények ellenében, mely tények egy egyházát, vallását híven szerető magyar keresztyén keblet sem hagytak érintetlenül, egyikben természetesen helyeslésre, másikban roszalásra találván. Boldogoknak éreztük volna magunkat, ha ama tények helyeslésünkkel találkoznak; de miután nem olyanok , hallgatásunkkal protestáns önérzetünkön erőszakot követtünk volna el. Azonban szavunk nem lett pusztában elveszett hang, sőt alkalmat adott egy oly röpirat szerkesztésére, melyet a tiszántúli egyházkerületben hivatalos uton terjesztenek. Szerzője, a turkevei egyház egyik ifjú lelkésze őszintén bevallja, hogy mi tanítottuk meg reá, hol kell megkezdeni az egyházi reformot? Ez mindenesetre érdemünk, hogy még H. ur szerint, handabandáinkkal és gúnyolódásainkkal is képesek vagyunk tanitani. Egy kiindulási ponton vagyunk, mindkét részről reformálni akarunk ; minket megtanított a holkezdésre az élet- és szív-szükség, önt megtanítottuk mi. Szerencsés, ki ily könnyen szerzi meg magának a szükséges tájékozást! Még meg is indulunk egy uton, mindkét részről elfogadjuk amaz üdvre vezérlő törvényt: „Szeressed Istent isfelebarátodat", és - habár H. ur kétségbe vonja— mi is igyekezünk azt tőlünk telhetőleg megtartani , csak az alkalmazásban nem értünk egyet.