Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-23 / 12. szám

kus klérus is a tizenhetedik és tizennyolcadik században a nemzeti irány felé kezdett hajlani s Rómától elfordult. Francia-, Olasz- és Németországban a kath. egyház püspökei megkísérték a római uralomtól független hazai álláspontot foglalni el. Mind ezek dacára a katholicismus mint vallás és mint egyház mindég fentartotta magát. Az ultramotííanismus tehát nem ugyanaz, ami a katholicismus, hanem egy, a katholicismus körén belül álló párt, mely a római egyház és a római klérusnak középkori igényeit a jelen korban megújítani törekszik Mindenki tudja, hogy e cél elérésére legtöbb erőt különösen a jezsuitarend fejt ki, mely napjainkban nagyobb sikerrel, mint valaha, az egyház kormányát hatalmába kerítette. Az ultramontanisuius oda működik, hogy a modern világot ismét visszaterelje a középkor egyházpolitikai viszonyaiba. Ép ezért e párt az újkor szellemi egész fejlődésével összeférhetlen. A pápa főhatalma és a katholikus papok uralma a középkorban még bizonyos belső jogosultsággal bírt; mert jellem és képzettség tekintetében a pápaság a császárságnak és a papság a laikusoknak tagadhatlanul felette állt. De ma már ez uralom nem jogosult; mert ma már, megfordítva, a világiak képzettsége és erkölcsi tevékenysége túlszárnyalja a papokét. Igaz ugyan, hogy az ultramontánok ezt tagadják, de aki valamely tudomány vagy művészetnek az utolsó századok alatt végbement fejlődését figyelembe veszi, vagy a humanitás és általános jótékonyság eredményeit, melyek az állami ós világi munkásságnak köszönhetők, összehasonlítja a kath. egyház ösztönzése folytán létrejött müvekkel: az ama tapasztalati tény igazságát meg fogja erősíteni. A középkorban a hierarchia üdvözítő erejébe vetett gyermeteg hitet még az emberek lelkülete magába fogadta; de ma már, legalább a műveltebb körökben, e hit kialudt. A középkorban a pápaság igényeit megtűrték, minthogy a germán világ a római-egyházi nevelést nem nélkülözhette. Ma már az érettebb világ nincs rászorulva ama nevelésre, hanem gazdagabb ós okosabb szellemi táplálékot igényel, mint a minőt az egyház képes nyújtani. Akkor a kúria, politikájában gyakran hódolt amaz idő előretörő szellemének és a polgárrend s az alsóbb néposztály felszabadítására nézve többször segédkezet nyújtott. Ma, a hatalom megújítására irányzott törekvése közben gyűlöletet tanusit az idő minden vívmányai ellen, reaktiót képez, és azon van, hogy minden szabadabb irány elnyomassák. Akkor a hierarchia uralma erő és élet volt, ma kisértet, mely utálatra gerjeszti a világot. Yan azonban az ultramontán pártnak, minden természetellenessége dacára is, egy nem megvetendő és a mai államokra nézve nem minden veszély nélküli hatalma. A nagy történeti háttér, melyre hivatkozik, tekintélyt kölcsönöz neki, s nem csupán a regényességre hajlandó egyéneket vesztegeti ós hódítja meg, hanem a nagy néposztályokra is erős befolyást gyakorol. A római katholikus egyház jól szervezett hierarchiája; papjainak püspökeitől, püspökeinek a pápai kúriától való fegyelmezett függése; számos, minden országban elágazó rendjei, melyek egy egységes kormányt szolgálnak, s egyszer magát a klérust ellenőrzik és izgatják, másszor meg egyes laikust igyekeznek az egyház részére megnyerni; az egyház mystikus üdv-, és kegy eszközei, és azon művészete, melynél fogva a szorongatott lelkekre a halál veszélyeire való utalással hat s a képzeletet a tisztítótűz és pokol borzasztó képeivel ijeszti : mindez csaknem mindenütt kész támogatást szerez az ultramontán irányzatnak s biztoo menedékeül szolgál a haragtól telt államhatalom elől. Midőn az ultramontán párt az emberek, különösen pedig a nők vallási érzelmét szenvedélyre lobbantani ós saját értelmében hangolni tudja: hatalmának gyökereit az emberi szellem mélyébe ülteti s abból erőt szí magába. Nem könnyű e pártot megtámadni. Az ész érveivel nem győzhető le, mert a megcáfolhatlan hitbuzgalmat többre becsüli a következetes gondolkozásnál. A mennyei egyház tekintélyét fölibe helyezi a földi államnak. Még az erkölcsiség és a humanitás törvényei és követelményeire sem ' sokat hederít, ha azokkal saját érdekei jönnek összeütközésbe. Mindig saját isteni jogába ós az egyház tekintélyébe vetett valódivagy álhittel igazolja magát, mely az ész, az állam és a világ minden törvényeinek felette áll. (Folytatása következik.) Ballagi Gréza. Védszó az unitárizmus ellen. (Lásd : „Prot. egyh. s isk. Lap" 1872. évf. 10. szám.) Imé, csakugyan való, hogy nehéz időket élünk. Egy református hittanár saját hallgatói előtt ki mervén mondani hitbeli meggyőződését, az neki szemére lobbantatík! Nekem mint hittanárnak, nemcsak jogom, de szent 23*