Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-16 / 11. szám

Az oskolának a nevezett időben, a felyebbiek szerint lett rnegnyittatása és folyamatba hozatala után, figyelmet érdemel annak további gyarapodása és előment.te is. Ide tartozik nevezetesen megemlítése annak, hogy 1-ször: Mikor és kinek felvigyázása alatt tartattak az iskolai megvizsgáltatások ? 2»or. Kik voltak ezen megvizsgáltatáskor az oskola tanuló tagjai? kik voltak közöttük a kitettszőbbek ? 3-or. Mik voltak a tanítók által feleletre e'éadott tudományos tárgyak ? 4-er. Tétetik-e ? s ha igen, minemű kisebb vagy nagyobb lépések az oskola külső és belső emelésére ? 5-ör. Miként orvosoltattak az orvosolandók ? Nem fogja a maradék, reményijük, ezen kicsinységeknek is a lejegyzését szükség felett valónak venni, mihelyt meggondolja azt, hogy mindennek kicsiny a kezdete, másfelől azt, hogy nem kevés jutalma az igyekezetnek az, ha azoknak emlékezetek, a kik ezen kezdődő oskolának akármely oldalról folyamatot adtak, a jövendőségnek is által adatnak." így egész az aprólékosságig kiterjedő hü gonddal megírva hagyta hátra ezen egyház és isko^ megalapítása történetét a szép lelkű Bántó Mihály, kinek, hogy itteni küzdelem teljes hosszú élete nem volt minden keserűségtől ment, egy pár jegyzet álljon itt bizonyságul, melyeket tulajdon kezeivel irt be egy számadási jegyzőkönyvbe : „1841-ben karácsoni communiokon perselypénz = semmi. Jegyzet. Karácsonkor úrvacsorája nem is osztatott; minthogy haszonbérlő tek. Kónya Dániel ur az ahoz megkívántató abroszokat s edényeket az udvarból ki nem adta." — 1842. Böjtfő vasárnapról hasonló jegyzet, csakhogy itt már azon hozzáadással: „a mi is ezennel emlékezetnek okáért feljegyeztetik." A birtokos urak 48 után itt helyt soha sem lakván ilyen délamerikai, a nagy szabadságharc előtti ültetvényesekhez hasonló haszonbérlőkkel kellett itt a szegény lelkésznek folytonosan vesződnie, mind e mai napig Első papja volt az egyháznak Bántó Mihály 1824 1848-ig, melléje jött segédül B a 1 ó Benjámin 1843 ban, ki innen a következő évben Biádra ment papnak; utána jött ismét segédül Sándor József 1844-ben és rendes pappá lett ugyan itt 1848— 1857-ig, a mikor innen itéletileg kitétetett; öt követte Fábri József 1857-ben s folytatja jelenleg is. Tanitók voltak Kis Imre 1824 —1829-ig, ki i+t halt meg, utána jött Péntek György 1829-bon s 1844-ben itéletileg kitétetett, kit követett Csekme Dániel 1844-1860-ig, amikor meghalt, s fizetése a hátszegi tanitónak utalványoztatok. Fábri József, ev. ref lelkész. (Vége köv.) Külföldi egyház és iskola. A svájci szövetséggyülás febr. 23-diki üléséből. Basel 1872. márc. 11. E gyűlésen az alkotmánynak az egyházi és vallási ügyekre vonatkozó cikkelyei közül a következők kerültek szőnyegre. A szövetségi törvény 47-ik cikke, mely a szöv.-gyűlés által a rer.df tanács határozata szerint fogadtatott el. A cikk igy hangzik: „A hit- és lelkiismereti szabadság sérthetetlen. Senkit sem lehet vallási nézetieért polgári vagy politikai jogainak gyakorlatában korlátolni, vagy valamely vallásos cselekvény végbevitelére rászoritani, vagy annak elmulasztásáért büntetni. Senkit sem lehet olyan konfessió vagy vallásos társulatnak, melyhez nem tartozik, kultus-céljaira való adófizetésére kötelezni. A hitnézetek nem mentenek fel a polgári kötelességek teljesítése alól." (Lásd a m. é. egyh. lap 52. sz. külföldi rovata alatt ugyanezen cikket a nemzeti tanács szövege szerint) A 48. cikk megtartatott. (Lásd az előbb emiitett számot.) A 49. cikk szintén a rendi tanács határozata szerint fogadtatott el. Szövege ez: „A házasságot illető jog, a szövetség oltalma alatt áll. A házasság sem egyházi, vagy Ökonomiai tekintetből, sem az eddigi magatartás vagy rendőri okokból nem szorítható meg. Mig szövetségi törvény nem ir elő különös rendelkezéseket a házasság követelményeiről, aidig minden a külföldön vagy kantonokban kötött házasság a szövetség területén törvényesnek ismerendő el. A házasság megkötése által a nő férje lakhelyén nyer honosulási jogot. Utólagos házasság után, házasság előtt született gyermekek törvényesittetnek. Minden, a menny asszony részéről fizetendő beköltözési <üjak (ha t. i. egyik kantonból, városból, faluból, másik kanton, város vagy faluba megy férjhez) vagy másféle adományok, megszüntetendők." Hosszabb vjta tárgya volt az 52. cikk : „A szövetség a vasárnapot, mint nyilvános „szünnapot" (nem ünnepnapot) ismeri el." A bizottmány e pontra nézve a rendi t auács határozatát ajánlja pártolás végett, t. i. a cikk eltörlését. $ csakugyan 57 szóval, 43 ellenében e cikk kihagyatott. Hasonlókép hosszabb vita tárgya volt a jezsuitákat és a kolostorokat illető 54. cikk. A rendi tanács a cikk második pontját törlé. A bizottmány annak megtartását inditványozta. Szövege ez: „A jezsuitarendet és a vele rokon-társulatokat Svájc területén nem szabad befogadni, tagjainak ugy a templomban, mint az iskolákban a működés meg van tiltva, üj kolostorok felállítása, vagy már megszűnt kolostoroknak visszaállítása tilos." A rendi tanács határozatát (a második pont eltörlését) 47 szóval 38 ellen a nemzeti tanács is elfogadta. Most azonban még egy szavazáson kell a szövetséggyűlés által elfogadott törvényeknek keresztül menniök, a szövetségi törvény 84. §.-e szerint, mely igy hangzik: „Szö-22*