Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-16 / 11. szám

rendes írott vagy nyomtatott betűket." E célt az eddigi rendszerrel elérni nem lehet. Szerző rendszere az, hogy a 24 hangnem helyett csak kettőt vett fel: 1 á g y c-t s kemény c-t. Az összhangzatos éneklésre is csak egy, még pedig szoprán kulcsot használ eredetileg, de melyet a biráló-bizottság véleménye folytán hegedű kulcsra változtatott; az énekdarabok elején szokásos hangnem-jelzést (ít és b) szóval irja ki, p. o. kemény D, lágy A stb. A kótamérték elnevezései is népiesek: félfertályos, kétf e r t á 1 y o s stb ; tizenhatodokra a népnek nincs szüksége. Tárgyát 6 évi folyamra osztá, a tanonc kezébe való „Éneklő a b é c e" is 6 osztály számára van, illetőleg leszen kidolgozva. Előadása mindenütt világom, érthető, módszere fejlesztő. A mily bizonyos, hogy eddigi énektanításunk hiányos, tökéletlen és célra nem vezető: ép oly bizonyos, hogy Bartalus módszere minden eddigi rendszert fölülmúl s általa a kitűzött cél, t. i. hogy „a nép fiai a kótákat olvasni tudhassák," elérhető ; minek folytán e tankönyv népiskoláinkban megbecsülhetlen volna, ha e t, a n i t ó kántor is nem volna, és ha egyházi rendtartásunk azt nem követelné, hogy a gyermekek az egyházi énekben is jártasak legyenek. Valóságos Scylla és Charybdis közé jut, ki szakítani akarva az énektanítás eddigi rendszerével, Bartalus ez ujabb s tökéletesebb rendszerét akarná a népiskolába bevinni. Egyházi rendtartásunk ugyanis megkívánja, hogy a gyermekek az egyh. éneklésben jártasak legyenek, templomi és temetkezési alkalommal a kántor mellett segédkezzenek, a szülők pedig tudományt képzelni sem tudnak sz. Dávid zsoltárai nélkül. Már pedig Bartalus könyve mellett — igen természetesen — mind ezekről szó sem lehet az éneklő abéce befejezése előtt. Olyan volna ez, mintha a járni most tanuló gyermektől azt kivánnók, hogy fusson. Aként segíteni a dolgon, mint a mesében, hogy a kecske is jól lakjék, a káposzta is megmaradjon, vagyi.s tanítani az eddigi rend szerént egyh. énekeket is és a mellett Bartalus éneklő ábécéjét is, az idő sem adná ki, meg absurdum is. Nincs itt egyéb expediens, mint: vagy teljesen le kell mondani az egyházi énektanításról G évre; vagy megmaradni az eddigi rosz rendszer mellett. De minthogy nem tespedés s visszaesés, hanem haladás a jelszó: leghelyesebb, bár legnehezebb, lemondani az egyh. énektanításról 6 évre, aztán az egyh. éneket az ismétlő iskolában, a 12—15 éves növendékeknek tanítani. Különben mindaddig és mindenütt, ahol és a meddig ismétlő iskola nincs: Bartalus énektani rendszere, felekezeti iskolákban nem használható. Hogy egyházainkban végre a templomi éneklés is értelmes és megnyerő legyen: ismétlő iskolákra múlhatlan szükségünk van ; különben tespedünk. Kiss Károly, pozbai ref. lelkész. A sepsii általános néptanító-egylet évnegyedes gyűlése. A sepsii általános néptanitó-egylet Sepsi - Szent-Györgyön f. évi február hó 26-án tartá évnegyedes gyűlését. Elnök V. S. i. t. rövid, de kifejező meleg szavakban a népnevelés szép számmal megjelent bajuokait üdvözölvén, isten segítségül hívásával a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. Mint minden ilyes alkalommal szokás, ugy itt is a múlt, ülésről vezetett jegyzőkönyv felolvasása vétetett először elé. Ezután sorrendben az alapszabály pontonkénti megvitatása következett, mely az értekezések idejéből véghetetlen sokat elrabolt ; de hiába, ez kiindulási pont levén, nem minden igaz ok nélkül kívánta áldozatát abból, a mi legdrágább. Végül a szabályok tisztázásával, mint szintén ennek a nm. vallás- és közoktatási ministeriumhoz megerősítés végett leendő felterjesztésével, az egylet tisztikara bízatván meg, csak ezután jöhetett az értekezések sorrendje. Első tárgy volt a földrajz. E tekintetben Benedek Samu sepsiszentgyörgyi községi tanitó a beszéd- és értelemgyakorlatokból indult ki, tekintettel az elemi népiskolai növendékek három első korosztályára, s miután a fokozatos tanmenet ügyes alkalmazására nézve a lakhelyismeretet, mint a földrajz bevezetését tünteté föl értekezésében, tanítói szakavatottságának fényes tanújelét adván, különben elég hosz- ' szura nyúlt előadását a gyűlés méltánylása kíséretében fejezte be. Ezenkívül még két-három tárgyból kellett volna ez alkalommal értekezést tartani; de mivel az idő jó tova haladt, a további értekezések a közelebbi gyűlésre halasztattak. Az indítványok során még két dolog került szőnyegre, melyeket rövid tudósításomban nem lehet figyelmen kivül hagyni. E két dolog, két egymásutáni indítvány, melyek közül az első az: hogy a magas kormány által adott mér- és természettani eszközökkel az ezutáni gyűléseken kísérletek tétessenek, hogy igy a tanszerek használati módját az általános tanítói karral megismertetve, ekkép az, az uj nemzedék iskolázása körül mielébb élő tőkévé váljék. A második indítvány pedig az volt, hogy az apróbb tanítói körök, az eddigelé szétforgácsolt erők egyesítése céljából, egy egyletté, „Háromszéki általános néptanitóegylet" -té alakuljanak. Mindkét indítvány helyesléssel fogadtatott és a közelebbi gyűlés tárgysorozatába felveendők lesznek. Kívánatos, hogy orbai, kézdi és erdővidéki ügybarátaink is utóbbi indítványt maguk között érleljék és a ,,Háromszéki általános néptanitó-egylet" kitűzendő lobogója alá annyival is inkább sorakozni igyekezzenek, mert