Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-16 / 11. szám

zik ki s viszik előbbre korunk politikai és valláserkölcsi mozgalmai, melyeknek végcélja nem lehet más, mint a krisztiánizmus uj világot alkotó elveinek, alapigazságainak megvalósulása, közönségessé tótele. A fejlődő szellemvilág óletmozgalmait diadalra vezetni, ez az egyház és vallás legmagasztosabb hivatása. Ha az egyház, nem is hederitve a kor irányára, ódon épületének fojtó légkörébe temetné magát: azért a haladás s szellemfejlődés folyama nem fog megakadni; de én azt mondom: ne örüljetek annak a polgárzatnak, azoknak a társadalmi vívmányoknak, államformáknak, amelyeket a szellem letéteményese, a vallás nem fog által hatni. A forrongó világanyagok, az örökeszmók csak Isten által szervesülhetnek s valósulhatnak meg. Különben, a történhető kalamitásokért, Isten és a történelem ítélő széke előtt mindenkor az egyház közegeit terhelné a felelősség. Bár nem legkedvezőbbek nálunk a jelenségek, azért még is csak előre, haladás emberei, bízva Istenben és az eszmék hatalmában! Az akadályok sziklatömegei meredeznek bár a sivatag partokon, hol hajónk elhalad ; de ha el nem feledjük Ballagi szavait: „a reformokat nem szóval, hanem tettel szokják csinálni® — bizonyosan győzni fogunk, és a nyomunkba lépő boldogabb nemzedék áldani fogja azokat, kik felfogták korunk irányának lényeges jellemét : egyetemes haladás, újjászületés a család, polgárzat, társadalom, vallás, ész ós szívben egyiránt! Pereszlényi János, ref. lelkész. Protestáns házassági ügy, és mé^ valami. Protestáns egyházunkban, a visszás s egyenetlen házasságoknál az egyházi hatóság folyvást békitő szerepet visz. Igenis, ha az egyenetlenség mételye dul az eddig békés családéletben, s a férj és nő egymás iránti hő vonzalma a fagypont felé nehezül: bármelyik fél felhívására, a helybeli egyháztanács, mint a mely legközelebbről ismeri a támadt vihar létokát, s az igy indokolt meghidegedést, békebiróúl lép fel, hogy lesimítsa a fellázadt kedélyhullámokat, s a bomlásnak indult feleket visszaadja a boldog családéletnek. Ha ezen első bíróság működése siker nélkül marad, s a családi kötelékek mindinkább ernyedni s lazulni kezdenek, átveszi a békitő szerepet az egyházmegyei, végre a kerületi hatóság, mindegyik saját kebeléből küldöttséget nevezvén az ügy békés kiegyenlítése végett, mi ha egyik vagy másik fél makacsságán, vagy épen a kölcsönös fellenmondáson megtörik: az ügy kellő bizonyítványok s egyéb okmányokkal fölszerelve, a válni akaró félnek kézbesittetik, hogy óhajtásának a polgári törvény alapján, világi biróság előtt érvényt szerezhessen. Idáig a dolgot még értem, bár egyéni nézetem szerint, a legalsóbb hatóság működése meghiúsultával, az ügyet bátran a világi törvényszék elé terjeszthetőnek vélem, igen ritkán fordulván elő eset, hogy az egyházmegyei vagy kerületi küldöttség a feldúlt házassági békét helyre állítsa. De nem értem okát annak, miért szükséges a fokozatos processus azon esetekben, midőn a visszás házasságban élő, vagy már az ágy és asztaltól elválasztott római katholikus felek épen a célból térnek át egyházunk kebelébe, hogy itt ügyök mielébbi elintézését: az egymástóli végmegválást eszközölhessék. Ha ezen fokozatos processus okául az hozatik fel, hogy az ily uj hitsorsosok az áttérés percétől fogva szintén kötelesek a felekezet bármily üdvtelen s korhadt institutiéinak szigorú megtartása mellett munkálni rég óhajtott céljok elérését: tisztelettel kérdem, az uj hitsorsosok uj lelkipásztora nem ismervén azok múltját, nem a meghasonlást előidéző alapokat sem, képes-e a fokozatos processus fogalmában nyilvánuló kibékítés nagy müvét létre hozni, s kérdem, van-e eset széles e hazában arra, hogy a hitöket változtató házasfelek uj egyházuk hatósága által az isméti együttlakásra birattak volna? — ha nincs, akkor mit jelente puszta formalitás, a gyors elintézést követelő ügynek huzása-vonása, sokszor szándékos elodázása, mely pedig már tapasztalásunk szerint, annyiszor a közerkölcsiség kárával történt! Szerény nézetem tehát e látszólag csekély, de valóban nagy horderejű ügyben oda irányul, hogy célszerűbb rendelkezésig ám maradjon meg született protestánsokra nézve a hármas békebiróság, de az áttértek ügyében, az első biróság nem sikerült működése után, azonnal kezdessék meg s haladjon gyorsított léptekkel a polgári tárgyalás mert ha valahol, itt sokszor periculum in mora. Nem tehetem, hogy ez alkalommal, már csak eszmerokonságnál fogva is, kifejezést ne adjak protestáns egyházunk ama százados óhajának: mikor lép már életbe az 1791-ki XXVI. t ö r v é n y c i k k 11-ik pontjában körülirt, a budai zsinat által szinte egyidejűleg a kérelmezésre kijelölt, a korszellem s vallási egye 11 jogosultság által hangosan követelt protestáns házassági törvényszék, mely kerületenként működnék, s melynek fölebbviteli fóruma lehetne a kormány által a legfőbb itélőszéknél kinevezendő háromtagú biróság, mely aprotestans egyházjogots egyéb jogviszonyokat ex professo tartozván ismerni, eljárásában szigorún azokhoz ragaszkodnék, egyébiránt köteleztetvén mindkét fokú biróság eljárásáról évenként a kormánynak értesítést adni.