Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-09 / 10. szám

Tizenötödik évfolyam. ÍO. sz. Pest, Március 9. 1872. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. $ Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utcza 10-dik sz,, első emelet, & Előfizetési drj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásai 5 kr., egyszeriért 7 kr, sorja. — Bélyegdij külön 30 ki*. m Negyedéves előfizetőinket figyelmeztetjük : szíveskedjenek mi elébb intézkedni a lap tovább küldetése iránt, nehogy fenakadás történjék. Teljes példányokkal még mindig szolgálhatunk. Az unitárizmus a debreceni theologiai kathedra ítélőszéke előtt. Nt. szerkesztő ur ! Nem minden aggodalom nélkül kérek egy kis helyet e soroknak becses lapjában; mert nekem ugy tetszik, hogy ismert szabadelvüségét s ebből kifolyólag' egyházunk s általában az unitárizmus iránt is már több izben tanúsított rokonszenvét, már is sokan nem a legjobb szemmel nézik, s nem szeretném abba a helyzetbe hozni, a mibe az egyszeri katona volt, midőn igy imádkozott: „csak barátimtól ments meg, Uram, engemet, ellenségimmel majd magam is elbánok ; * de nem hagyhatom szó nélkül azt az itéletetet, melyet az unitárizmus felett Debrecenben Balogh Ferenc ur ejtett s ezért, ha megengedi, arra egy pár megjegyzést teszek. Balogh Ferenc ur, a debreceni ref. kollégiumbeli hittanszaki önképző tártülat o-dik évfolyama megnyitása alkalmával 1871-ben okt. 21. tartott beszédében, mely a Magyar Prot. egyh. és isk. Figyelmező 1872-dik évi jan. és febr. füzetében nyomtatásban is megjelent, a S5-dik lapon ezeket mondja: „Tájékozatlan, zavaros és nehéz időket élünk, mert az emberiség élő és örök barátja és megváltója, az imádó szeretet majd két ezer éves felséges tárgya Jézus Krisztus isteni természete keresztyének által ostromoltatik. A monarchianismus, arianismus, socinianismus, e régen sivárnak bizonyult s visszavetett humanitáriusi elv utóharcosai századunk legközepén újra köszörülik fegyverüket, hogy elragadják az evangélium boldogító és hatalmas Krisztusát tőlünk s helyette egy meghalt, elporlott és fel nem támadott Jézust nyújtsanak." Hátrább ismét a 37-dik lapon igy szól: „Divattá kezd válni egyházi lap terén is az unitárismus, mely ellen pedig az igaz ker. egyház a szük látkörii Ebjoniták elleni fellépése óta állandóan tiltakozott ináig." Nem célom a B. F. ur igazhitüsége .ellen legkisebb kétséget is támasztani, de nekem mégis ugy tetszik, mintha B. F. ur most épen abban a hely zetben volna, a miben a pogányok nagy apostola volt damaskusi útjában, midőn a mennyei világosság körülvevé s tusakodni kezdett magával, hogy mi tevő legyen. Avagy mit jelenthet idézett nyilatkozatában a legelső szó is. Azt mondja, hogy „tájékozatlan* időket élünk. De miután mindjárt utána teszi, hogy a Krisztus isteni természete keresztyének által ostromoltatik, ez a szó semmiesetre sem vonatkozhatik az időre s én azt másként nem érthetem, mint hogy ő maga tájékozatlan s nem tudja, hogy melyik irányt kövesse: megmaradjon-e az eddigi uton s imádjon tovább is egy megfeszített istent? vagy maga is azoknak a táborába álljon, a kik elég vakmerők a Krisztus isteni természetét votum alá venni, de csak azért, hogy annál melegebb szeretettel ölelhessék magokhoz az emberiség barátját s annál inkább bámulhassák és becsülhessék az igazság utolérhetetlen nagy és nemes vértanúját. De a mint mondám, nem célom a B. F. ur igaz hitüsége iránt kétséget támasztani. En csak az unitárizmus • felett ejtett ítéletével szemben kívánok egy pár megjegyzést tenni.